Ha eltekernél az olimpiára...

Bringával az Olimpiákra felkiáltással 2008-ban egy kétszemélyes expedíció kerékpárokkal nekilódult, hogy eljusson Pekingbe és ott átadhassák a magyar zászlót a helyi magyar nagykövetnek. Akkor 124 nap alatt, 7 országon keresztül, közel 7500 km-t tettek meg a szent cél érdekében, aminek saját lelki feltöltődésük mellett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat megsegítését is célja volt. 

Négy évvel később 24 nap alatt gyűrték le a 2100 km-es távot Londonig, a XXX. nyári játékok helyszínéig. Ekkor kerékpárral és rekumbenssel vegyesen tették meg az utat, 6 országon keresztül. 

Idén, 2016-ban is megcélozták az aktuális olimpiai helyszínt, Riót. Mivel a vízibiciklinek sok értelme nincs az Atlanti-Óceánon keresztül és csak a kerékpározás és nem a hajókázás a kerékpártúra célja, ezért a Rióba tartó hajó kikötőjét, Lisszabont célozták meg expedíciójukkal.

István, Ferenc (a két értelmi szerző és az első túra részvevői) mellett Katalin és Ádám ragadott pedált és vetették bele magukat a 3800 kilométeres túrába. Erről az útról beszélgettünk Berta Istvánnal, az egyik alapítóval.

Mi volt az elsődleges motiváció, amikor kipattant a fejetekből az ötlet?

Alapvetően kalandra vágytunk, ebből indult az egész, de gyorsan rájöttünk, hogy ezzel a teljesítménnyel sokak figyelmét felhívhatjuk jótékony célokra is. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak több, mint egymillió forintot adományoztak az emberek rajtunk keresztül. 2012 óra ugyanúgy hivatalosak vagyunk az éves támogatói rendezvényükre, mint az OTP Bank, az Elmű, vagy akár a Mercedes vezetői. 

Tisztában vagyunk vele, hogy önmagában egy ilyen kerékpártúra manapság nem megy ritkaságszámba, de azzal, hogy nemes cél érdekében (is) tesszük, mégis kiemeli a sok közül.

Azzal, hogy rendszeresen írtuk a blogunkat, rengeteg olyan ismerős és ismerős ismerőse támogatta a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot, akikhez amúgy nem jutott volna el ennek a lehetősége.

Hol töltöttétek az éjszakákat?

A szállásokat az egész út alatt végig improvizáltuk. Egy nappal előtte kinéztük, hogy meddig akarunk eljutni és egyszerűen "kigugliztuk", hogy a napi etap végén milyen szálláslehetőségekre számíthatunk. Az útvonalat csak úgy nagyjából terveztük meg, ezért előre nem is mindig tuduk, hogy mire számítsunk, de az időjárástól függően is módosítottunk, ha szükséges volt.

Voltak azért olyan fix úticélok menet közben, ahová mindenképp el akartatok jutni?

Tengerparton minél többet szerettünk volna tekerni és persze az El Camino-t - vagy legalábbis egy részét - is meg akartuk tekerni. Ez utóbbi egyébként számomra csalódás volt, mert a városokon kívül - amik egymástól elég messze vannak - unalmas és nem is kimondottan szép. A Finisterre volt a mélypont, ahol rengeteg eldobált szemét hevert szanaszét az útjuk végére ért túrázóktól.

A csalódás mellett ért-e benneteket kellemes meglepetés?

A vidéki emberek kedvessége Magyarországtól Portugáliáig mindenhol nagyon jól esett. Úgy éreztük, hogy az "aki bringázik, rossz ember nem lehet" elv alapján ítéltek meg minket bármerre jártunk és szeretettel fogadtak.

Volt egy kemping, ami már rég nem üzemelt, de a tulajdonosok megengedték, hogy ott aludjunk. Sőt, olyan vacsorát kaptunk tőlük hússal, salátával és valamiféle lőrével (ami fél üveg után már egész ihatóvá vált), hogy egészen feltöltődtünk tőle.

Egyébként az, hogy kerékpárral voltunk és nem izgatott a dugó, a parkolóhelyek hiánya, lehetővé tette, hogy az érintett városokat egészen belülről megismerhessük. Láthattuk a hétköznapi embereket, amint élik az életüket, munkába sietnek, pihennek, szórakoznak.

TOP 5 felszereléstipp kerékpártúrához

A teljes felszerelésedből melyek azok a tárgyak, amelyek számodra a legfontosabbak voltak a túra kivitelezéséhez? Vagyis, ha valaki hasonló túrára készül, mit vigyen magával mindenképp?

Először is powerbankot a kütyüknek. Modern világban élünk és a leggyorsabb információkat a navigációtól kezdve az időjáráson át az út dokumentálásáig az elektromos kütyükön keresztül kaphatjuk meg. A papírtérkép elázik, elszakad, nem lehet nagyítani... szóval, mi az okostelefon mellett tettük le a voksunkat (persze annak sem kell folyamatosan mennie, elég azt tudni, hogy 17 kilométer múlva majd lesz egy elágazás, aztán majd újra elővesszük).

A következő nagyon fontos egy igazán jó kerékpáros nadrág, jó béléssel. A nyeregnél számomra sokkal fontosabb, hogy a nadrágom kényelmes legyen. Aztán, ha a nadrág és/vagy a nyereg mégsem elég komfortos (mondjuk több héten keresztül napi 100 kilométernyi tekerés alatt ez könnyen előfordulhat), legyen nálad körömvirág krém.

Ez a pont nem is arról szól, hogy mit vigyél, hanem, hogy mit NE vigyél. Nyilván ez égtájfüggő is, de jelen esetben esős időre nem készültünk külön ruházattal. Ha el is áztunk, később gyorsan megszáradtunk a száraz, meleg és szeles időjárás mellett. Ennél a komfort-fokozatnál fontosabb volt, hogy ne legyen túl sok az úticsomag.

Egy orvos által összeállított gyógyszercsomagot is vittünk magunkkal, aminek fő alkotóeleme a hasmenést hivatott orvosolni, mert egy ilyen túrán ez az egyik legkellemetlenebb nyavaja. Bár a pálinka is jó fertőtlenítésre, az esetleges sérüléseket betadinnal kezeltük.

És persze egy jó kerékpárra is szükség van. Az enyém egy Specialized Awol, gyárilag kalandokra tervezett kerékpár táskatartókkal megpakolva. Acélvázas, mert amellett, hogy bitang masszív, ha mégis baj történne, az utolsó műhelyben is meg tudják hegeszteni, vagy ki tudják kalapálni. Fontos a sok sebesség, a csomagok és a változékony terep miatt. Különlegességszámba megy, hogy koskormánnyal szerelték fel, amit én a nagyszámú fogás miatt szeretek. Hátszélben kényelmes egyenes pozícióban tekerhetek, szembeszélnél pedig előrehajolva, alsó fogásban hasítom a levegőt. Bovdenes tárcsaféket kapott az időjárástól függetlenül is erős fékhatás és a könnyű javíthatóság miatt. Egy szett fékpofa éppen elég volt a 28.000 méter szinttel megspékelt 3800 kilométerhez.