Fejetlenül vagy biztonságosan?

Bár az utóbbi években a fejvédő-viselet hozzáállása sokat változott a kerékpárosok körében, még mindig nagyon sokan nem hordják. Ha annyi százast kapnék, ahányszor végig játszottam vagy hallottam a következő párbeszédet, tuti hat számjegyű lenne az összeg: Te miért nem hordasz fejvédőt tekerés közben? Haha, minek az nekem? A bukósisak meleg is, és hülyén is néz ki rajtam… meg úgy sem fogok elesni! Ha meg mégis, tudok esni és nem lesz bajom!

Előzmények

Jómagam 1996-ben kezdtem megismerkedni a terepkerékpározás csínjával. Mint lelkes újonc - életem első mtb kerékpárjának vásárlásakor – az akkori legközelebbi szakbolt eladóinak tanácsai és az akkor egyetlenként fellelhető kerékpáros magazinban (Mountain Bike Action Hungary) látottak alapján próbáltam neki fogni… így amikor azt ajánlták, hogy viseljek sisakot tekerés közben, hát vettem egyet. A választék? Nos, van piros, kék meg fekete. Hát ja, ezt hordják az országútisok is, meg az a kevés montis is, igen, egy kicsit furán áll a Te fejeden, de legalább véd.

Jól emlékszem az arcokra, melyek a városon keresztül tekeréseim során rám szegeződtek. Talán a „leprás” szintet nem, de a „bolond” jelzőt tuti elértem. Nem értettem a helyzetet, hisz a motorosok is hordanak fejvédőt, miért más a kerékpáros esete? Ismerősök körében a legtöbben a bevezetőben olvasható párbeszéddel magyarázták a helyzetet. Na és persze nem is hordtak bukósisakot (egy haver kivételével).

Azóta eltelt 16 év és a világ tovább szaladt. A boltok bukósisak kínálata kiszélesedett, az új technológiáknak köszönhetően specifikusabbá, kényelmesebbé váltak a fejünk védelmét szolgáló protektorok. Szóval mi is van ezekkel a kifogásokkal?

Bukósisak forma és kialakítás

Tény, hogy a korai időszakban a sisakok tervezésénél, sem annak felhasználási területe, sem annak praktikussága nem volt szempont. Ennél fogva minden célra (országút, trekking, mountain bike, város) szinte ugyanazon kialakítást lehetett kapni (mint ahogy a kerékpárok kategóriáin belül sem voltak stílusoknak megfelelő modellek, azaz a mtb ugyanaz az a mtb volt a túrára is, és az extrémebb utakra is). Vagyis a választék 3-4 modellből állt…

Ezek igencsak betakarták a fejet, kicsi és kevés nyílással rendelkeztek, nem szellőztek jól, és ezzel rontották erősen a közérzetünk. De az utóbbi évek rengeteg változást hoztak e téren. A gyártók hatalmas energiát fektettek abba, hogy szélcsatornák és drága szoftverek segítségével jól szellőző, hűst biztosító fejvédőket gyártsanak, ráadásul mindezt úgy, hogy vagány designba „csomagolják”.

Megjelentek a specifikus modellek. Nem csak a kategóriák váltak szét a fejvédők kialakításánál (országút, mtb, város), de végre azokon belül is további specifikációk jelentek meg (pld a montin belül megjelentek a dirt-, az xc-, a freeride-, a downhill-sisakok…). Ennek köszönhetően végre olyan sisakot viselhetünk, ami tényleg a mi felhasználási területünkre van szabva… vagyis a formára és kialakításra már nem foghatjuk.

Technológia és biztonság

A technológiai folyamatok fejlődésével, és a környezettudatos élet valamint a kerékpározás előtérbe kerülésével, sokkal erőteljesebb hangsúlyt kapott a biztonság is. A régi, „hungarocell” sisakok által nyújtott védelem a mai, fejlett technológiákkal gyártottakéhoz képest úgy hasonulnak, mint egy Trabant nyújtotta biztonság egy napjainkban gyártott BMW-hez.

A habsisakokat a hab rétegre ragasztott-, majd azokat az egybe öntött kemény héjú sisakok váltották. Ráadásul a tavalyi évben már ezek egy még biztonságosabb verzióját is bemutatták a gyártók, ahol az egybeöntött héjon belül egy picit elmozdulni képes gyűrűvel kapcsolódik fejünkhöz a fejvédő.

Az In-Mold (egybe öntött) technológiának köszönhetően a külső, kemény héj már egy egységként létezik a puha résszel, így a sisakunk sokkal erősebb lett. A külső behatás során, ha annak ereje akkora volt, minden esetben láthatóvá válik a törés. Ez a régi, ragasztott modelleknél sajnos nem így volt. A belső, puhább habréteg lehet, hogy tört, de a tőle független kemény héjtól a már nem biztonságossá vált habréteg nem látszott.

A teherbírás növekedésével, valamint új anyagok felhasználásával a hab réteg vastagságát csökkenthették, valamint a sisak formáját is szabadabban alakíthatták a design javára.

A tarkórögzítési rendszerek is kiforrtak. Szorítás-mentesen, jól tartják fejünkön a sisakot, és könnyedén kioldhatók. Az új anyagoknak köszönhetően ezen a téren is sok-sok gramm ugrott le a komplett fejvédőről.

Persze, mint más piaci szegmensben is (autók, technikai cuccok), így a két kerekűeknél is a legalsó árkategóriákban még ma is fellelni a ma már korszerűtlennek számító technológiával készült termékek. Vagyis a minimális szellőzésű és nehéz, kevésbé biztonságos fejvédőket.

Sajnos a kellő tájékoztatás hiánya, valamint a spórolás még mindig sokszor ezek felé tereli a leendő vásárlókat, akik ezeket látva vagy elrettennek, vagy kénytelen kelletlen (általában a gyermeknek) megveszik, és nem érzik magukat kényelmesen benne… ahol el is jutottunk újra oda, amikor a sisak a kormányon, vagy a hátizsákon végzi a túra során.

Fejetlenül vagy biztonságosan?-1

Forrás: Pareferee

Profin esni

Aztán itt van a „tudok esni” mondatrész… sajnos ez főleg olyan emberek szájából hangzik el, akik még soha nem, vagy csak egyszer estek és szerencsés módon jól jöttek ki belőle. Az innen szerzett „tapasztalat” persze egyenlő a nullával. Mert biza’ az ember testi felépítéséből eredően van egy kívül-belül igen sérülékeny „vízzel teli ballonunk, egy vékony boton”.

Tény, hogy ez a nehezék, azaz a fejünk sérülését a nyakizmaink segítségével és az esés közbeni reflexszerű mozdulatokkal kellene meggátolnunk. Utóbbi - akármennyire is sokan nem akarják elfogadni – csak gyakorlati tapasztalat során alakul ki és fejlesztődik. Előbbi pedig akármennyire is erősnek gondoljuk nem elégséges egy 20-25 km/h vagy afeletti tempónál (már pedig ilyen tempóra nagyobb erőfeszítés nélkül is képesek vagyunk).

 

Kerékpáros bukósisak vásárlási tippek

Első tipp: legyünk tisztában mire fogjuk használni a bukósisakunk! Nem, itt nem elég annyi, hogy kerékpározásra…

Vegyük számba hol fogunk többet tekerni: városban? terepen? országúton? Mert nem mindegy, hogy milyen célra tervezett kerékpáros bukósisakot veszünk! Egy könnyed terepkerékpározásra (azaz nem downhillre, mert az más kategória) készített sisak elfogadható komfortot nyújt időnként országúton vagy városban gurulva, és ez egy országúti sisakra is érvényes. Viszont egy városi használatra tervezett fejvédővel már hosszútávon nem ideális országútizni, vagy terepezni.

Miért? Mert minden stílusnak meg vannak a maga főbb jellemzői.

A városi használat átlagos sebességet feltételez. Nagy erejű külső ütésekre, és nagy, szilárd felületekkel való találkozásokra tervezve. Éppen ezért inkább a nem túlságosan „kiluggatott” kialakítás jellemző, kiemelt halánték és tarkó védelemmel, esetenként magas jól láthatósági faktorral.

A terepre szánt sisakok tervezésénél a nagyobb sebességet, hosszabb viselési időtartamot, valamint a szúró és nagy ütéseket veszik figyelembe. Éppen ezért nagy teherbírás mellett optimalizálni próbálják a súlyt, miközben (a felhasználási terület extrémitásának fokától függően) nagy és sok szellőzővel látják el. Ezen a területen is kiemelten fontos a tarkó védelem.

Egy országúti kerékpáron való suhanáshoz egy sisaknak súly, tökéletes szellőzés, aerodinamika és a nagy sebesség melletti ütközésekkor is biztosított maximális biztonság a legfőbb elvárt tényezők. Éppen ezért ebben a kategóriában lelhető fel a legtöbb új fejlesztésű súly csökkentő és légellenállás csökkentő technológia.

Hogyan válasszunk bukósisakot?

Ha ezt tisztáztuk magunkban, akkor mérjünk egyet!

Nem árt, ha a kerékpáros bukósisakok közt szemezgetve nem csak ízlésünk és pénztárcánk alapján szelektálunk, hanem tisztában vagyunk fejünk méretével is. A legegyszerűbb módja, ha fogunk egy centit vagy madzagot, és a homlokunk közepénél körbe tekerjük vele a fejünk, hogy a legnagyobb átmérőt kapjuk.

Akárcsak bármelyik ruhadarabunk (hisz ahány ember, annyi fejméret), a sisakok is több méretben készülnek. Méretezésük általában betű-jelzéssel (S, M, L, XL) kerül feltüntetésre, melyek centiméteres tól-ig tartományokat takarnak. Így ki tudjuk választani a saját fejkerületünknek megfelelőt (pld a saját fejünk 57 cm-es, akkor egy S-M, 56-58 cm jelölésű sisak lesz megfelelő számunkra).

Sose válasszunk túl nagy vagy kicsi méretet! A túl kicsi nem fog a fejünkre menni (ne kapedliként hordjuk), a túl nagy pedig ráesik a fejünkre.

Harmadik tipp: próba, próba. Ahány ember, annyi fejforma. Gömbölyded, lapos, csúcsos, széles, keskeny ésatöbbi… Így egy sisak minden emberen máshogy áll. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kinézett sisakot, a saját méretünkben, próbáljuk fel még vásárlás előtt! Mert bizony vannak márkák, melyek például a csúcsos fejformákon kényelmetlenek, a keskenyebb fejen lötyögnek, a gömbölydedeket nyomja itt-ott…

Nem kötelező, de ha már felveszed, viseld helyesen

Alapjában véve hazánkban a sisak viselése nem kötelező. Amikor mégis kivételt tesz a KRESZ, az a lakott területeken kívül, a 40 km/h feletti (de maximum 50) sebességtartomány. Ebben ugyanis kötelező.

Ennek ellenére erősen ajánlott saját dinnyénk, vagyis fejünk védelme érdekében. De ha már feltesszük a bukósisakunk, hordjuk helyesen! Mert hát hiába a biztonságot nyújtani képes sisak, ha nem jól viseljük.

Legtöbbször látott hiba, a fejtetőre/homlokra feltoltan hordott fejvédő (van néhány ennek pont ellenkező példája is, a szemre letolt változat). Ez az a pozíció, amikor esésnél nem véd minket, mert az ütéstől nagy valószínűséggel lebicsaklik a fejünkről a sisak. Ráadásul a becsatolt állheveder ilyenkor további sérüléseket okozhat a nyakunkon…

Az ideális pozíció homlok-közepre igazítva van. A sisak „egyenesen” áll rajtunk. A tarkórögzítést húzzuk meg, de ne szorítsuk össze nagyon, mert akkor pár perc eltelte után fájni fog a fejünk!

A nyakhevedert úgy állítsuk be, hogy becsatolt állapotba (mert mindig becsatolva hordjuk) az ujjunk még könnyedén férjen be a heveder és a nyakunk közé. Sose csatoljuk be az állunkon! A csat mindig az állunk alatt legyen!

Szóval, mi is a helyzet a bukósisak viselésével?

Én személy szerint már az első megtett centiméterektől a gyermekek fejére adnám, hogy fokozatosan annyira a kerékpározással járó ténnyé váljon bennük, mint a levegő vétel az élethez. Mert bizony, a régi kifogásoknak már nincs helye. Mi döntjük el: saját ízlésünknek, igényünknek megfelelő fejvédővel gurulunk nap-mint-nap a munkába, hétvégente a vízpartra, hosszú túrára a hegyekben vagy egyszer elfogy a szerencsénk, és legjobb esetben is hetekre kórházba fekve gondolkodhatunk el, mi lett volna, ha…

Ja és még valami fontos: a sisakunk csak akkor véd, ha a fejünkön viseljük! A kormányon vagy hátizsákon hordva, vagy otthon tartva szekrényen csak pénzkidobás…

Szóval tekerjünk sokat, de ne fejetlenül!

Poc, Coros minőségi kerékpáros bukósisakok