Egy biciklis futár élete - interjú Hír

Köztünk járnak. Ott vannak mindenhol. Gyakran csak elsuhannak mellettünk az utcán, vagy csomagot visznek el tőlünk, esetleg hoznak nekünk. Észrevesszük őket, és érezzük, hogy különös világ az övék. Mégis keveset tudunk róluk.

Ezért a természetes kíváncsiságunknak engedve, szerkesztőségünk megkeresett egy fővárosi biciklis futárt, hogy meséljen a hétköznapjairól és a mai nagyvárosi környezet kapcsolatáról, a foglalkozása szépségéről, és melyek azok a tulajdonságok, amik igazi kortárs szubkultúrává teszik ezt a csoportot. Az interjút Kovács Márton alias Kalapácsos-sal, a Hajtás Pajtás futárszolgálat egyik futárával -Kalapácsossal - készítettük.

Mióta űzöd a biciklis futárkodást?

Kicsit több mint nyolc éve. 2000 októberében kezdtem. Előtte természetesen volt jó néhány másik melóm, de ebben a hivatásban találtam meg azt, amire valójában vágyom.

Honnan jött az ötlet, hogy ezt, a mai magyar közlekedési morált ismerve extrém foglalkozásnak tekinthető melót válaszd?

Mindig is hobbim volt a kerékpározás. Egyszer az egyik ismerősöm mondta, hogy jó buli a futárkodás, összetartó a társaság. Így ott volt előttem a lehetőség, és én elvállaltam. A közlekedési morál változó, mint az időjárás –szerintem össze is függ vele. Van olyan nap, amikor kétszer- háromszor is olyan veszélyes szituációba kerülsz, hogy csak egy hajszál választ el egy kiadós orra eséstől.  De néha úgy telik az egész hét, hogy minden nyugis, semmi sem történik. A cél, hogy mindig, és sokfelé figyelj, mert akármi balul sül el a biciklis fogja húzni a rövidebbet.

Köztudottan unintelligensé válik néhányunk az autóban, és ennek általában a felmenők emlegetése lesz a vége, ha nem tetszik a körülöttünk történő események folyása. Téged is érnek hasonló atrocitások a munkád során?

Igen. De ez sajnos a velejárója. Nem lehet mindenkinek megfelelni.

Hol vannak a „legkedvesebb” útvonalaid a városban, amerre szívesebben dolgozol?

Hát, szerintem ilyen nincs. Mindegy, hogy merre szólít a kötelesség. Persze a budai domboldalak nem tartoznak a kedvenceim közé, mert sok energiát kivesznek az emberből. Ha még is választanom kellene, akkor abban a kerületben tekerek szívesebben, ahol felnőttem.

Szerinted mi lehet a megoldás, hogy jobb legyen az átlag bringások, és a futárok helyzete a fővárosban?

Tudom ez furán fog hangozni, de a futároknak  eddig is jó volt. Igaz, ha változtatnának a biciklis infrastruktúrán, és a nyugati országokban már kiválóan bevált konstrukció szerint építenék az utakat, valószínűleg nemcsak az átlag bringásoknak, de még nekünk is könnyebb és jobb lenne a mindennapokban.

Hallani lehet arról, hogy a városban van néhány olyan hely, ahol össze szoktak gyűlni a futárok egy kis „bandázásra”. Valóban így van?

Vannak közkedvelt találkozási pontok, de ezek helyszíne évről, évre változik. Régebben a Toldi mozi volt a favorit. Mostanában a Corvin-tető és a Szóda lett eléggé felkapott futár körökben. Persze ahány futár annyi féle, ma már közöttünk is megfigyelhető némi klikkesedés.

Mi a jó a futárkodásban, és melyek az árnyoldalai?

Nagyszerű a munkahelyi légkör, jó a társaság. Magát a munkát pedig nem lehet összehasonlítani egyik melóval sem, nagyobb az ember szabadsága. És az én esetemben azt csinálom, amit igazán szeretek. Természetesen itt is vannak kötöttségek, különben nem működne ez az egész. Rossz oldala talán a monotonitás lehet, ezért fontos, hogy állandóan motiváld magad valamivel. Még a téli ónos esős, hideg, szürke napokon is, ekkor a legkeményebb.

Véleményed szerint meg lehet belőle élni?

Egy normális életszínvonalat biztosítani tudsz belőle magadnak- a gazdasági válság miatt most nincs normális eset. Fizetés a futásoktól függ. Egy 8 órás „műszak” alatt átlagosan 13-15 csomagot tudsz kiszállítani, persze akadnak olyan napok, amikor 20 is összejön. Ez részben távolságfüggő, illetve a kondíciódtól is függ.

Mit üzensz azoknak, akik kedvet éreznek a biciklis futár melóhoz?

Mindenképpen érezzenek egy erős belső indíttatást, ne csak pillanatnyi fellángolást! Nem árt, ha jó erőben vannak, mivel naponta egy futár átlagosan 80-100km-t is leteker. Továbbá fontos, hogy ismerje a várost, figyelmes legyen, valamint ne zavarja a nyári negyven, vagy a téli mínusz 10 fok sem a munkájában.