Menü

2012.07.03.     Hozzászólás 0

Bringaréna Eplényben - kipróbáltuk

Ahogy elolvadt az összes hó, az eplényi Síaréna átváltozott Bringarénává.


A Bakonyba utaztunk túraútvonalakat bejárni, "házmestereket" tesztelni és megismerni a frissen megnyitott Bringarénát. Az eplényi Síaréna tövében szálltunk meg Holle Anyó Panziójában, ahol június végén még az utolsó simításokat végezték a Bringaréna kerékpárpark pályáin. A kánikula elől először a Római-fürdőhöz siettünk, majd gyalogosan bejártuk a sípálya környékét, végül eltekertünk zirc-környékére is.

 

 

A Római-fürdő gyakorlatilag egy vízesés-sorozat, megfelelő vízhozam esetén nagyon látványos tud lenni, de még csordogáló víz mellett is impozáns látvány a sok szikla és hasadék - nem utolsó sorban az oda vezető kerékpártúra is pazar. Komolyabb megerőltetés nélkül végigtekerhető, enyhe emelkedőkkel és lejtőkkel, murvás és aszfaltos terepen. 

A sípálya körüli tanösvény-túrára akár családostul, pereputtyostul is elindulhatunk. Egyrészt megismerhetjük a Bakony növény- és állatvilágát, másrészt a játszótér mellett megcsodálhatjuk a Pisai ferdetorony ellentmondását tükröző Eplényi domború focipályát, körbenézhetünk az Álmos-hegyi kilátóról és akár eredeti kerti budiban könnyíthetünk magunkon a túra vége felé. 

A Zirc-környéki kerékpártúrán azt próbáltuk felderíteni, hogy melyik település áll a legkevesebb házból: végül a kb 10 házból álló Páliháláspuszta nyert, de nem sokkal maradt le (vagyis teljesítette túl) Tündérmajor sem.

A túraútvonalakat Te is bejárhatod: klikk ide!

 

Bringaréna

Majd jött a nagy nap, szombaton elindult a Szent-Sólyom felvonó ápgrédelt változatban, kerékpárszállítóval. A 4900 Ft-os napijegy (további árak itt) megváltása után becsekkoltunk a felvonónál, majd fel is tettük magunkat és a bringánkat a "libegőre" (egy kocsiba egy bringa és egy utas).

No de mi is az a Bringaréna? A külföldön már jól bevált rendszer lényege, hogy ha már felépítettek - jellemzően drága pénzért - egy sífelvonót és ott van az a rengeteg csábító lejtő, akkor miért ne hasznosítanák azt a nyári szezonban is, mondjuk a kerékpáros turizmus fejlesztésére. Alakítsuk át a felvonókat, hogy kerékpárszállításra is alkalmas legyen, jelöljünk ki kerékpáros útvonalakat és indulhat a móka.

Magyarországon először az eplényi Síaréna lejtőin építettek ki egy ilyen pályarendszert, mi pedig elmentünk letesztelni.

A pályák egyértelműen vannak kijelölve, egymástól jól megkülönböztethető táblával, az út szélén szalagokkal, ahol szükséges. Helyenként keresztezik egymást ez útvonalak, illetve minimális átfedés előfordulhat, de nem veszélyesen. A pályák elején tájékoztató tábla ismerteti a "játékszabályokat".

 

 

Panoráma és Élménypálya

Kezdésnek a leglájtosabb Panoráma és élménypályán indultunk. Gyakorlatilag csak szépen lecsalinkázunk a hegyről 3,8 km hosszan. A terep többnyire döngölt földúton halad - a legvégén van csak némi emelkedő, de kb azon is fel lehet menni lendületből -, így gyermekes családok is nekivághatnak. Jó kis lájtos útvonal, aminek akkor is hasznát veheted, ha egy tökamatőr ismerősödnek szeretnéd megmutatni, milyen érzés hegyen montizni. És persze mindezt anélkül, hogy frászt kapna az emelkedőktől és a technikás tereptől. Nevével ellentétben túl sok panoráma nem tárult a szemünk elé - hacsak a libegőzés közbeni látványt nem számoljuk bele-, de igazából nem is hiányzott. Szép erdős-fás környezetben vezet az út és kábé 10percig tart.

 

 

Olimpiai Cross

A 4,4 km hosszú, 330 méter szintemelkedésű Olimpiai Cross pálya tűnt számomra a tuti befutónak. Számomra, aki évente egy-két alkalommal részt veszek egy hazai montiversenyen, esetleg az osztrák Salzkammergut Trophy rövidebb távjain, jó állóképességem van, de csak ritkán tekerek, így technikámon van mit csiszolni.

 

 

Tévedtem, én ehhez már kevés vagyok.

Nagyon jól indul a dolog, a pályát felvonó nélkül végig lehet tekerni - ebből kifolyólag számítani kell pulzusrobbantó emelkedőkre. Elég gyorsan elérkezik az árkos rész, ahol - ha még le is küzdöm a meredek lejtőt -, az árok alján olyan hirtelen következik az emelkedő, hogy nagyon észnél kell lenni a bukás elkerüléséhez.

 

 

Nagy dolog - gondoltam -, egy-két tolós szakasz belefér.

Jó kis caplatás felfelé, cikk-cakk, gyökerek, kövek... tök jó. Aztán a csákányos felvonó felénél a pálya hurok-formában kanyarít egyet és ott olyat láttam, hogy örültem, hogy barna nadrágot vettem fel. Először is egy szakadék, aztán a szakadékban egy másik szakadék, az alján keresztben szikla, majd meredek emelkedő keresztben újabb sziklával, éppen egy nyomtávnyi férőhellyel... eldobtam a hajamat és a bringát is és inkább toltam ismét. 

 


 

Aha, szóval ezért "olimpiai"...

A mentális sokk után jött a fizikai, kemény felfelé az álmoshegyi kilátóig, pulzusmérőm kiakadt és végül az SPD-m is: újfent toló-üzemmód. De legalább felértem a csúcsra!

Csúcs, innen már csak lefelé... na persze.

 

 

A lejtmenet rögtön a "sziklakerttel" indul, ami egy olyan akadálysorozat, amivel akár a Törökök útját is el lehetett volna állni... de szerencsére kikerülhető. Ezután technikás lejtők, meredek kanyarok következnek. Az egyik hajtű-fordulat után közvetlenül odahajítottak keresztbe egy meteordarabot, amin vagy átmászol (sziklamászó-tapasztalat javasolt), vagy kikerülöd, de az inkább fáramászás lesz, mert nem sok hely van.

Nah, számomra ez a pálya sajnos túl nagy kihívásokat rejt, de miután épségben leértem, beszélgettem más bringásokkal is. Egyikük a DH-pályák miatt jött első sorban, de mivel azt túlontúl nehéznek találta, így inkább az olimpiai krossz-on nyomta és azt már nagyon élvezte.

 

 

Konklúzió: egy magamfajta lelkes montis első körben nem sok élvezetet talál a pályában, viszont pont elég kihívást jelenthet egy tapasztaltabb montisnak. Pontosabban, nekem is jó edzőpálya lenne, ha holnaptól komolyabban szeretnék foglalkozni a montizással és fejlődni szeretnék. De így, jelenlegi minőségemben többet vicsorítottam, mint élvezkedtem.

Azoknak a bringásoknak ajánlom, akik szeretnének komolyabb szintre lépni és boldogan feszegetnék a határokat is. Ezen a pályán ki lehet használni a mai komolyabb montik minden tudását és nagyon jó edzőterep. Ha ezen a pályán végig tudsz menni leszállás nélkül, akkor bármelyik versenyen megállod a helyed.

 

 

Nem véletlenül "olimpiai" a pálya, hiszen megtervezésekor szempont volt, hogy nemzetközi szintű versenyeket is rendezhessenek rajta. Ez tulajdonképpen sikerült is.

 

DownHill

A DownHill pálya alján lévő ugratót látva egyértelművé vált, hogy ezen mi nem megyünk le.

 

 

Ugyan már útban van az első utódom és szeretem a tejbegrízt is, de nem szeretnék hátralévő életemben törött mogyoróval és fogak nélkül élni. Amúgy a Bringaréna házirendje nagyon szigorúan veszi a testi épség védelmét, pályánként meghatározott védelmi felszerelésben lehet csak azokat használni. A pálya üzemideje alatt elsősegély-szolgálat működik, akárcsak egy sípálya esetében.

 

 

Eleve nem vagyunk DH-s arcok, így jobb a békesség, de azért érdeklődtünk nálunk vagányabb riderek körében. 

 

Általános vélemény, hogy a pályák egyelőre a tapasztaltabb réteg számára nyújtanak jó lehetőséget a gyakorlásra és nem a "nagy tömegeknek". Kivétel ez alól persze a panoráma és élménypálya, valamint a gyerek gyakorlópálya, de a két nehézségi szint között nagy űr tátong. Pont az az űr, ahova én is tartozom. A  Bringaréna pálya egyelőre teszt-üzemben működik, szívesen fogadják az észrevételeket és a jövőben fejlesztések is várhatóak.

Örvendetes kezdeményezés a külföldön már bevált rendszer hazai integrálása, de egyelőre csak az "intermédiét" és "pro" közönség számára nyújt igazán szórakozást. A hozzám hasonló tudásúaknak a környéken számos kerékpáros túraút áll rendelkezésre, amin akár egyénileg, vagy hamarosan akár  vezetett túra  keretén belül is végig lehet tekerni.

 

Test The Best

Na és persze ki ne hagyjam a bringakölcsönzőt, ami nem csupán egy mezei bringakölcsönző, hanem egyenesen egy Specialized tesztcenter, Magyarországon már a második (az elsőt is kipróbáltuk már)! Csúcskategóriás xc és dh gépek állnak rendelkezésre a pálya aljában, így még a birngaszállítással sem kell feltétlenül bajlódnod, ha egy jó bringázásra vágysz a Bakonyban. 

A kölcsönözhető bringák a 20"-os gyerekbicikliktől a prémiumkategóriás járgányokig terjednek, merevfarú, összetelős, dh és dirt bringák egyaránt a paletta részét képezik, de bérelhetsz fejvédőt, protektort, túrabotot, vagy akár bakancsot is. 

 

 

A kölcsönzési díjak 2-8 ezer forint között mozognak időtartamtól és kategóriától függően, illetve van lehetőség prémiumkategóriás gépeket kipróbálni exkluzív csomagajánlatban is. A csomagban benne foglaltatik a kerékpár bérleti díja, bérlet a felvonóhoz, üdítő és nem utolsó sorban, a teljes kölcsönzési díj (9-18ezer HUF) levásárolható a Specialized partnerüzletekben.

Bővebb infók, árak, nyitvatartás, ésatöbbi: klikk ide!

Olvass többet a témáról: Bringaréna

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.