Menü

2012.07.24.     Hozzászólás 0

Biking am Semmering

A maratonista csaj, a lelkes főnök és a freeride b×zi lenyomta Semmeringet


A fővárosunktól alig 3 órányi autókázással megközelíthető Semmering, valamint környéke, mely számos és széles kerékpáros sportolási lehetőséget kínál. A változatossága és közelsége révén jó célpont lehet bárki számára, stílus, tapasztalat és életkor függetlenül. Így volt ez a mi csapatunknál is, ahol képviseltette magát a maratonista csaj, a lelkes főnök egyben profi szinten lelkes amatőr montis, és az amatőr freeride b×zi aki egyben fotós… 

   

Fotó: Paraferee

 

Mivel szerettük volna kipróbálni a lehetőségeket, két napra indultunk neki, de a távolság miatt akár egy napos programokat is könnyedén lehet tervezni ide. Szállásunkként a helyi építészet jellegzetességeit mind magán viselő, kőből és fából épült Hotel Belvedere szolgált, mely pár száz méterre található a BikeParktól, panorámás kilátással ’A’ hegyre. Az osztrák vendéglátóktól megszokott kedvesség jellemzi a házigazdáinkat, ráadásul a konyhán magyar szakács főz, így némely ételnél hazai ízeket is felfedezhetünk.

 

Toljuk neki keményen…

Fotó: Paraferee

Akik az extrémebb vonalat preferálják jobban, a BikePark Zau[:ber:]g pályáin élhetik ki szenvedélyüket. A legkeményebb stílustól a könnyed, családi monster rollerezésig találunk itt nyomvonalakat. A DH-arcok a 2200m hosszú fekete-, a freeride hívek a piros-, míg a lazulós családfők, kezdők vagy bemelegítő körösök a kék-vonalon nyomhatják, de az utóbbi két színt kombinálhatjuk is, ezzel téve változatosabbá a köreinket. Persze a family- azaz kék-vonal is rejt magában számos „játék” lehetőséget, mint apróbb wallride-ok, 720 spirál, vagy kisebb bunny-k. A freeriderek nyomvonalán pedig több mellékág közül választhatunk, ahol north shore vagy slope elemeket találunk…

 

Fotó: Paraferee

 

Elméletileg mi a Starter Safety Package menüt fogyaszthattuk volna el, ami a BikePark újítása. Tartalma fél napos felvonó bérlet, downhill kerékpárkölcsönzés, protektorok, és ami a leglényegesebb: egy oktató… mindezek 65 euróért. Ja igen, és csak egyszer vehető igénybe személyenként. Viszont sajnos számunkra nem indult túl fényesen a program…

 

Fotó: Paraferee

 

Miután átvettük a kerékpárjainkat és a felszereléseket, alig álltunk be a felvonó előtti sorba, a szerkezet nyikorogva, sárga villódzó fényekbe burkolódzva megállt. Oktatónk előre sietett kideríteni a történteket, vagy legalábbis azt, meddig kell várakozni, de nem túl rózsás hírekkel tért vissza: a felvonó lerobbant és ma már nem is fog elindulni.

 

Fotó: Paraferee

 

Mondanom sem kell, cseppet lehűlt a légkör. Ott állunk állig felfegyverkezve, kezünkben a vasszörnnyel, karnyújtásnyira a pályától, de nem tudunk feljutni a tetejére… Persze ilyenkor jönnek a cécéslegények, orcájukon széles vigyorral és messziről is szájukról jól leolvasható beszólással. Szerencsére az oktatónk és a pálya karbantartásáért felelős csapat egyik tagja hamar megoldást leltek, és valódi kanadai feelinget átélve, egy pick up platójára kezdtük el felpakolni a lovakat.

 

Fotó: Paraferee

 

Ekkor már a mi szánkról lehetett volna olvasni a jó kívánságokat, miközben az enyhén szemerkélő esőben, zsebükben a már megváltott felvonó jeggyel tehetetlenül ácsorgó kerékpározásra vágyók előtt elgurultunk…. felfele a pálya tetejéhez. A szervizúton hamar felérünk a felső állomásra, és miután lepakoljuk a lovakat, oktatónk végre elkezdheti az órát. Kapjuk az első bikepark bálozók számára fontos instrukciókat, mint hogyan használjuk a DH kerékpárokat, miként guruljunk bele egy döntött oldalú kanyarba, milyen technikával guruljunk neki egy kisebb ugratónak, hogyan fékezzünk… nagyjából 15 perc, majd végre az ösvények felé vesszük az irányt.

 

Fotó: Paraferee

 

Mit nekünk a csepergő eső, vagy az előző napi égszakadás okozta félig elmosott szakaszok. A family+freeride pályán, vagy ahogy itt nevezik Sweet&Sexy vonalon csapjuk, ki jobban, ki tapogatózva. Az oktatónk nyomvonal választása nem véletlen, ezen az első bálozók épp úgy le tudnak jönni és gyakorolhatnak, mint a bikepark-jártasak élvezetes köröket tudnak gurulni rajta.

 

Fotó: Paraferee

 

Ideális esetben egy nap akár 12-16 kört is meg lehet tenni kényelmesen, sajnos a kényszer felszállítással nekünk csak három-körre futja, de legalább a semminél többet mehettünk.

 

Fotó: Paraferee

 

Menjünk egy kört…

A túrásabb, cross-countrys stílust kedvelők számára pedig a tágabb környék nyújt élménydús útvonalakat. Mi egy kisebb, 40km-es körre indultunk az egész éjjel tomboló hidegfront után maradt szemerkélő esőben. A dózerutaikról elmondható, hogy nagyon jó állapotúak, amire erősen figyelni kell, az a meredekebb részeken elhelyezett vízelvezető csatornák keresztbe. Maria Schutz-ra már aszfaltozott, széles kerékpárúton érkezünk, és a műúton folytatjuk a tekerést. Az autósokkal nincs gond, hacsak nem egy másik országból szalajtották. Persze az egymás mellett haladást, vagy felezőnél kacsázást itt sem tolerálják, de ha az út szélén haladunk, nem fognak letolni, sem ránk dudálni a szűkebb és lassabb helyeken sem. 

 

Fotó: CicaBetty

 

Schottwien falucskába 60 feletti tempóval érkezhetünk, ha nem a fékeink koptatjuk a széles aszfaltozott úton. Szürreális látványt nyújt az ódon épületek felett több száz méterrel átívelő autópálya híd, mely magasságában csak piciny beton sávnak látszik csak. 

 

A település végén balra fordulunk, majd a következő lehetőségnél jobb, és ezzel egy húzósabb szerpentinen találjuk magunk, melyen felkapaszkodunk Klamm váráig. Sajnos az eső itt jobban rázendít, így ezt most kihagyjuk. Az erdő határához érve meglepetés ér minket: az AlpenTour kerékpáros útvonala egy olyan meredekségű ösvényen halad felfele, amin fej fölött toljuk a kormányt… Nem tudom melyik osztrák testvír tekeri ezt ki. A fenyves meseszép, az épp alább hagyott eső is jót tett a színeknek. 

 

Fotó: CicaBetty

 

Rövid kitérőt teszünk egy kerékpáros barát fogadó felé, a LoosHaushoz. Egy radler és császármorzsa elfogyasztása után újra nyeregbe pattanunk és folytatjuk körünket. A széles földút fantasztikus erdőben, néhol csodálatos kilátással övezve halad, még mindig többet felfele, mint lefele. 

 

Utunk 20-22. kilométerénél végül jöhetett egy kis lejtmenet is, ugyan aszfaltozott szerpentin képében, de ennyi mászással mögöttünk, nem válogathat az ember :-). Meg a 23%-os lejtés sem kevés… viszont még mielőtt leérnénk teljesen az aljába újra dózerútra térünk, a környék egyik legnagyobb sziklamászó helye után, a Panoramawander Liechtenstein útra, mely bő 6kmnyi mászást és cirka ugyanennyi gurulást tartogat számunkra, mielőtt a kiindulási pontunkhoz, Semmeringbe érnénk. 

 

Fotó: CicaBetty

 

Az első szakasz sűrű, zárt erdőben halad, komótos emelkedéssel, ennek ellenére nagy megkönnyebbülés számunkra, amikor elérjük az utolsó hajtűkanyart, mely után enyhe gurulás veszi kezdetét. A sodrós dózerúton számos mesés kilátási pont nyílik a völgyre és a Semmering-vasút viaduktjára.

Túraleíráshoz klikk ide!

 

Összességében mindenkinek csak ajánlani tudjuk a környéket, mind közelsége, mind változatossága miatt… akár egy napos programnak is tökéletesen működik legyen az extrémebb vagy cross-countrysabb mód.

Olvass többet a témáról: Semmering, útibeszámoló

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.