Menü

2007.06.21.     Hozzászólás 0

Biciklis baleset - elütötték a programozónkat

Sajnos nem újkeletű a probléma, ám ezúttal testközelből is megtapasztaltuk a kerékpárosok rémálmát: az autósok figyelmetlenségéből adódó gázolást. Nem figyelünk kellőképpen egymásra.


A városi - vagy egyáltalán a közúti - közlekedési kultúra sajátosságait sokáig lehetne taglalni és állandó téma is nagyon régóta. Időnként lecsillapszik, máskor újra előtérbe kerül. Sajnos ezúttal a Mozgásvilág.hu egyik tagját lökte le a bringájáról egy autós. Eredmény: 8 napon túl gyógyuló sérülések. A legszörnyűbb az egészben, hogy az autó eltűnt, segítséget a járókelők nyújtottak.

Annak idején, szüleink nyugodtan elengedhettek bringázni minket, ma már felnőtt fejjel is kétszer meggondoljuk, merre tekerjünk. Sajnos nem jó irányba mozdult el a dolog és a folyamatot elég nehéz megállítani. Pedig elég lenni egy kis odafigyelés. A jogsi megszerzése során anno például még oktatták, hogy legjobban a kerékpárost és a motorost kell kikerülni előzéskor, mivel az ő "iránytartásuk kevésbé állandó", és egyébként is ők a legvédtelenebbek...

Nyílván másik oldalról is megközelíthető a probléma. A kerékpáron ülők közül sokan gondolják, hogy rájuk "nem tartoznak" a közlekedési lámpák/táblák utasításai, jobb esetben "kiskapukat" kihasználva egyik pillanatról a másikra válik a kerékpáros járdán közlekedő gyalogossá, cikáznak, vágtáznak, stb, stb.

Mit lehetne tenni, kinek van igaza? A gázolónak ez esetben semmiképp, de a cserbenhagyás még akkor sem megbocsátható, ha a bringás felelőtlenéségből adódott volna az ütközés. Leginkább ideális megoldás az lenne, ha a legtöbb út mentén kerékpársávokat, kerékpárutakat alakítanának ki és egymás mellett, de mégis elkülönülten tudna közlekedni autós és kerékpáros, az autósok nem parkolnának a bringasávban, a bringások nem cikáznának a piros lámpánál az autók között. Ám amíg ezek a technikai feltételek meg nem valósulnak, kénytelenek vagyunk akár autósként, akár kerékpárosként tiszteletben tartani a másikat és épp csak annyira ügyeskedni a sávokban, amennyire a KRESZ és a jómodor még megengedi.

És ha már szóba jött az egymásra figyelés, nem hagyhatjuk ki a gyalogosokat sem. Bizony, a városi ember egy hatalmas, egymással összefüggő közlekedési hálózatban él és mozog, ahol úton-útfélen keresztezik egymás útját. A helyváltoztatásnak bármely módját válasszuk is, nem illő elfelejteni, hogy az adott útvonalat mások is használják, keresztezik, érintik. A kerékpárút kétsávos, egy oda és egy vissza felé haladó féllel. Ha egy irányban haladva mindkét felét elfoglaljuk - akár gyalogosként, akár kerékpárosként -, az hasonló kellemetlenségeket okoz, mint az a kerékpáros, aki piroson hajt át. A kerékpárútra lépni hasonló gonddal lenne illő, mint ahogy az autóútra is lépünk, mert a 20-30 km/h sebességgel érkező bringás is nehezen áll meg a figyelmetlenül, hirtelen az útra lépő gyalogosok előtt.

Nem hiszem, hogy a fenti sorok bármelyike is az újdonság erejével hatna, de időről időre mégis szükség van arra, hogy átgondoljuk hogyan is közlekedünk. Sokan élünk kis helyen és ha közlekedésről van szó, valamennyien a legrövidebb idő alatt szeretnénk eljutni A-ból B-be. Önzőségünket leküzdve, próbáljunk meg figyelni egymásra és ne feledkezzünk meg arról, hogy hozzánk hasonlóan mások is haladni szeretnének. És legfőképp, ha mégis bajt okoztunk, legalább vállaljuk a felelősséget!

- Mozgásvilág.hu -

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.