Menü

2005.12.09.     Hozzászólás 0

Bakony-Balaton körtúra 1.

Igen tudom, embertelenül hideg van odakint. De szerencsére nem esik semmi csapadék, így mégis lehetőség nyílik egy jó kis bringázásra. Csak jobban fel kell öltözni, mint ősszel.
Itt a hétvége a nyakunkon, sokaknak jól esne egy kis mozgás! Kedvcsinálónak ajánlom Góliát írását:

Igazság az, hogy most a Tiszántúl 800 kerékpáros körtúráról kéne írnom. Az egész szinte nevetséges. Történt ugyanis, hogy...

...Mogyi kollega úr egészen a hét elejéig abban a hiszemben tartott, hogy július 23-án (szombaton) megyünk évi nagy túránkra, befejezve a tavaly megkezdett T800 túrát. Kisebb jelek már utaltak arra, hogy nem fog velem tartani, ezért a "biztonság kedvéért" kitaláltam magamnak a Bakony-Balaton körtúra bejárását alternatívaképpen. "Sajnos bejött", így erre mentem el, melyet nem bántam meg!!!
[ful 1.nap]
Összekészülödtem és fölszálltam a legkorábbi közvetlen vonatra (6:15), melyről Balatonalmádiban leszálltam fél 9 után. Pesten még sütött a nap (Lizi), de Fehérvár környékén már esett, és legnagyobb szomorúságomra Almádiban is esett, azaz szakadt az eső (Döme). Így alkalmam nyílt Almádi vasútállomásának restijét részletesebben is megismerni. Érdekes volt, hogy minden előrejelzés, újság, Wap azt jósolta Veszprém megyére, hogy "jelentéktelen csapadék, felhők közötti napsütés lesz", ehelyett jelentős csapadék és ború. Kérem szépen, nem mindegy mit mondunk!
11 óra környékén tudtam elindulni csak, hogy valamit be tudjak járni az aznapi etapomból. Világosan látszott, hogy nem tudok Almádi-Kenese-Berhida-Várpalota-Csesznek irányába elmenni, így a legegyszerűbb utat választottam: Almádi-Veszprém-Zirc. A táv nem volt túl nagy, de ennek ellenére szintben és látnivalóban igen gazdag volt.
Rögtön az első látnivaló a településhez tartozó Vörösberényen találtam meg (hozzáteszem, hogy látnivalók igen kis hányada az, amit nem tervszerűen, előre elhatározottan keresek föl). Elsőnek az 1748-ban, barokk stílusban fölépült Plébániatemplomot próbáltam megnézni, de senkit nem találtam, így kénytelen voltam beérni a kívülről való szemlélődés lehetőségét. A Döme eközben ismét szemetelni kezdett. Így tovább haladtam a szomszédos dombon álló egykori katolikus, ma református műemléktemplom felé.
Szerencsém volt (általában a reformátius templomok meglátogatása sokkal egyszerűbb, mint pl. a katolikus templomoké): a kulcsot a tisztelendő-aszzonytól megkaptam. A templom eredetileg románkori egyhajós, falusi, egyenes záródású templom volt, melyet a XII.szd-ban D felé kibővítnek, így két szentélye keletkezett. A régebbit használták továbbra is szentélynek, míg az újat kápolnának. A torony (nem a mai) az épület Ny-i felén állt, egy szélességű volt az eredeti templom szélességével. A gótika idejében kisebb változtatások lesznek csupán: a D-i homlokzatba nagyobb ablakokat vésnek, lebontják az eredeti tornyot és a Ny-i fal elé állítanak egy újat. A szentélyt bővítik a hajó felé, de kettős tagolását meghagyják. Következő - immár negyedik építési ciklusban - rengeteget változott a tulajdonos egyház: hol református, hol katolikus kézben volt. Ez idő tájt épült a templom K-i oldalára (igen szokatlan hely) egy barokk sekrestye, melyet a reformátusok később elbontottak (nyomai a talajszinten láthatók). Utolsó építési ciklus a XVIII.szd-ban történt, ekkor csehsüveges boltozatot alakítottak ki é egy csarnokká formálták az egész templomot (református vallás előírásai szerint). Megszüntették a kettős szentélyt is, és jó egy méterrel süllyesztették le a padlószintet a tér nagyobbítása érdekében. Kerítőfala is ekkor épült. Jelenleg a templom állapota kritikus, istentiszteletet már nem tartanak benne. Utamat egyből egy erős 10%-os emelkedő nehezítette, ahogy Szentkirályszabadja felé tartottam. Itt megkíséreltem a ref. templom érdekes belső stukkódíszítését próbáltam megnézni, nem nagy sikerrel. Érdeklődésem oka a magyar címer volt, melyből hiányzik a kettős kereszt, hisz reformátusok ezt a jelképet nem használják. Katolikus temploma itt is román-kori.
A csapadékos idő miatt az út is vizes volt, így úgy határoztam, hogy félreteszem előítéleteimet - melyek tapasztalatokból eredőek - és a biciglijárdán (nem elírás, ez az állatunk minősítési fokozat legalja) próbálok Veszprémig eljutni. Csak azt nem értem miért kell ennek így kacsáznia, miközben a mellette lévő út nyílegyenes? Veszprémben viszont egyből lejöttem az első adandó alkalommal, mert minden keresztező útnál ugratni kell a padkáról le és felhajtásnál, s csomaggal ez igazából nem nagyon megy nekem. Kis városi tekerésem során csak egy baromagyúval találkoztam, akinek Suzukijában ülve kevés volt az egy és 2/3-ad sáv, és vadul integetve dudált, bár milyen alternatívát próbált magyarázni azt nem értettem, hiszen az ablakot nem tekerte le.
A vár volt az első a látnivalóim listáján, így aztán egyből a kilátó felé vettem utamat. Sajnos rettentően párás volt a levegő így csak halványan látszott a Bakony vonulatai, méregfekete felhőkkel fölötte. "És én még ma arra akarok tekerni? Nem vagyok normális!" - gondoltam magamban. Döme ismét eleresztette magát, így fedezékbe kívántam vonulni: sikerült a román alapokon nyugvó (részeit ma is tartalmazó, a Szent György-kápolna felöli oldalon és a D-i falon is rengeteg nyoma van a kornak, de a tornyok alsó része is e korból való) Székesegyházba bejutnom. Egyúttal körülnéztem: ámulatba ejtő bazilika formája, hatalmas csarnoka (főhajója). Külön figyelmet érdemel gótikus szentélye és altemploma is, ahol jó néhány püspök földi maradványai vannak elhelyezve.
A templom eredetileg a XI-XII.szd-ban épült, majd az 1380-1400-as években gótikus átalakításokat hajtottak végre például a szentélyen. Valószínűsíthető, hogy a török időszakban gyakran megsérülhetett, de ezek mindig kijavításra kerültek. A barokk (XVIII.szd) korban átalakították, de bazilikás szerkezetét megtartotta, tornyai és a hajó ablakai a barokk ideát mutatja. Jelentős átalakításokra került sor az 1907-1910-es esztendőkben. Felismerve régiségét átalakításokat hajtottak végre: neogótikus stílusban épült át a bazilika. Tornyait gótizálták, kereszthajót építette a hosszhajóra, a belső karzatoszlopokat román és gótikus minták szerint átalakították, hol pedig az építő fantáziáját szabadon engedve hozott létre újabb mintákat. A műemléki feltárás során ezeket a részleteket meghagyták. Jelenlegi összehatása a templomnak romanizáló-gótizáló székesegyházat idéző építmény lett.
Mivel illetékes közelében jártam, így kértem, hogy csináljon jó időt számomra, hogy folytathassam utamat Zirc felé. Kérésem meghallgatásra lelt, s amint kiléptem a templomból már sütött is a nap, igaz hamarosan újrakezdte, de ez már nem volt hosszú idejű, épp, hogy a két híres kápolnát megnézhessem.
Elsőnek a szomszédos Szent György-kápolnát kerestem föl. Egyszerű rotunda (körtemplom) kialakítása olyan értékes és művészi kialakításokkal van ellátva, hogy az ember nem győz csodálkozni. A X.szd-ban épült rotundát a XIII.szd-ban átépítették (lebontották) és egy nyolcszögletes (oktogonális) kápolnát építettek a helyére. Az új épület átvette korábbi épület titulusát. Érdekesség, hogy a rotunda tájolása más, mint a nyolcszögű kápolna és a székesegyház tájolása (lehetséges, hogy már a magyarok bejövetele előtt megvolt ez az épület?). A kápolna a XVIII.szd-i templombővítés áldozata lett, majd a vártörmeléket szórták rá a későbbiekben. A faragványok egy igen csekély része maradt csak meg, de mindez igen impozáns, így akinek van egy kis fantáziaereje az könnyen elképzelheti teljes pompájában a kápolnát. Mai napig megmaradt a küszöbön az intő felirat: "in limine non sedeto" (kimondva), azaz a küszöbre ne üljetek.
Második kápolna a tér átellenes sarkában megtalálható Gizella-kápolna. A XIII.szd-ban épült kétszintes kápolna a régi - középkori - püspöki palota része lehetett, melyet az 1760-ban elbontottak és újat építettek helyére. Másik épület az 1741-ben emeletessé átépített nagypréposti palota építésével függ össze a kápolna sorsa. Sajnos az idők során erőteljesen átalított kápolna mára már nem teljes, de a megmaradt részletei még most is impozáns. A boltozat zárókövei mind mesélnek: a bejárat felöl sorra a palmetta (hatszirmú virág), szőlőfürtök, a sárkány, Isten báránya és a szentélyben lévő Isten jobbja motívumok mind meséltek a középkori írástudatlan ember számára. Falfestményei is maradtak ránk: a hajó É-i oldalán az apostolok közül ábrázolnak néhányat.
Miután megnéztem a vár nevezetesebb emlékeit és tartósan kisütött a nap legurultam a Séd-völgyébe, ahol leginkább az 1240-ben alapított domonkos kolostor és templom romjai (a Margit-romok) érdekeltek. Egyik neve Szent Margit után kapta, aki 10 éves koráig itt nevelkedett. A Szent Katalin templom a török korban pusztult el.
Ebédem elfogyasztása után nekivágtam a Bakony meghódításának. Kádártáig volt biciglijárda, majd hírtelen nyomaveszett (ahogy szokott). Fokozatosan egyre meredekebb emelkedőkkel kellett megküzdenem a szűk 82-es úton. Eplény településre szinte be kellett mászni, majd tovább másztam fölfele a Bakonyban. Zirc közelében már látni lehetett az apátsági templom két tornyát is, mely örömmel töltött el, hiszen alacsonyabban volt, mint én, de ennek ellenére azért a településen végig emelkedett az út.
Első látnivalóm a településen egy Árpád-kori templom a fő út mentén, melyről többet nem nagyon tudok - egyenlőre. Következő az apátság temploma volt. Az eredetit III. Béla király alapította 1182-ben a francia cisztercita rend. A török háborúk idején elpusztult, majd 1732-ben rakták le alapkövét. Érdekessége, hogy tornya csupán 1854-re készült el (egy kicsit mintha alacsonyabb is lenne, mint amit a hajó magassága megkívánna). A kolostor épülete a templom D-i oldalához tapad, ma könyvtár és múzeum van benne.
A templomot folyamatosan restaurálják, már a belső freskók elkészültek, teljes pompájukban ragyognak, a főoltár még javítás alatt áll. Igazából nem szeretem a barokk túldíszítést, de igazság szerint érdemes volt benézni.
Mielőtt átgurultam volna Kardosrétre a kempingbe, még az arborétum kapujáig elnéztünk, majd a kálváriát kerestem föl, ahol a Kálváriajárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken túramozgalom egyik kérdése is megtalálható volt.
Sátorállítás és tisztálkodást követően a kemping éttermében vacsiztam, ahol elmondták, hogy az elmúlt héten még nem volt napsütés a környéken, s rendszeresek a záporok, kiadós esőzések. "Na szépen nézek ki!" - gondoltam, "Nekem is jókor kell erre jönnöm!". Este még elgondolkodtam, hogy jól tettem-e, hogy elindultam-e ilyen hírek mellett.
a következő oldal>>> [ful 2.nap]
Reggel miután összecsomagoltam a sátrat és indulásra készen álltam újabb zápor csapott le rám. "Ez is jól kezdi! Hogy ez miért történik velem?". Míg elállt egy kiadós rántottát kaptam reggelire. Egy órás késéssel indultam utamra Pápa-Döbrönte-Ajka irányába.
Most vágtam igazán bele a Bakony hegyeibe: egyből emelkedett az út Akli felé, majd a középkori faluba (mely egy kicsit D-re helyezkedett el) le kellett ereszkednem (templomromját most nem kerestem meg). Rengeteg látnivaló volt mára betervezve, ráadásul hosszú és emelkedős út útvonalon.
Pénzesgyőr után erős emelkedő fogadott, de látványért és a panorámáért érdemes volt: Bakonybél település völgyben elterülő kis házacskái csillantak fel a borongós, nedves szürke időben, a házak fölött pedig egy igen alacsonyan szálló felhő "díszítette" a települést felülről. Az egész hátterében pedig a Gát-hegy 494m és a Ácsfaragási-tető 471m-es méregzöld tömbje díszítette. Jó pár percig csodáltam e szépséget, miközben arra gondoltam mennyivel szebb lehet ez, ha süt a nap.
Begurulva a településre egy kis pihenőt tartottam mielőtt a Szentkutat felkerestem volna a kálváriával egyetembe. Szent Gellért 1023 és 1030 között élt a bencések bakonybéli kolostorában. Sok időt töltött itt a Szentkútnál. Emlékét őrzi az 1825-ben épült kápolna. A Kálvária és a Stációk 1888-ban épültek - hirdeti az emléktábla.
Innen a Gerence-patak völgyében haladt tovább az út É felé, Bakonykoppányig. Isteni hely, rengeteg táborozási lehetősséggel. Egyszer ki kéne használni. A települést elérve átgurultam Bakonyszűcsre, hogy fölkeressem a kálváriáját. Érdekes építésű, a pápai kálvária kicsinyített hasomása, bár én nem túl sok hasonlóságot találtam benne, hacsak nem a félköríves felépítményük a kálvária keresztek védelmére, melyek egy a kápolna fölé emelt nyitott (vagy félig nyitott) teraszon helyezkednek el. Mindenesetre érdekes megoldás, de nem ritka (hasonló a szentendrei Magyar kálvária is).
Bakonykoppány határában megálltam technikai szünetre. A földön éppen dolgozott egy ember, mely tőlem azért elég messze volt, de kiszúrt, így odarobogott traktorjával, és megkérdezte, hogy van-e valami baj. Megnyugtattam, hogy semmi, csak pihenek és nézem a tájat. Beszélgettünk egy keveset. Elmondta, hogy erről a területről 55-60t/hektár volt a búza termése (nem rossz, de nem is a legjobb), de nincs hely, ahová elraktározhatnák, így sok helyen inkább otthagyták a termést.
Következő megállóm Ugod volt, ahol az egykori vár dombján áll a ma barokk templom gróf Esterházy család egyik birtokközpontjában 1756-1759 között. A templom körül található a vár falai és a kálvária. Gyönyörű a hármas kereszt, melynek felirata a következő: "Oh ti mindnyájan kik általmentek figyelmezzetek és lássátok ha van-e fájdalom mint az én fájdalmam."
Ugod után a második település Nagytevel, ahol szintén kálváriát néztem, bár a templom - bár barokk - jobban tetszett. Innen Pápa egy könyed tekerésre volt. Egyből fölzaklatott a biciglijárdás megoldás, mely a mellékutcákban, már-már sikátorokban, jobbkezes utcákban vezet végig a városon, úgy hogy az összes műemléket nagy ívben elkerül. Végül letérve az amúgy megszűnő vezetésről az Esterházy-kastély mellé érkeztem meg. Igazából egy rettentően nagyra sikerült borzasztóan giccses barokk fűúri kastély, ráadásul ronda sárgára is volt meszelve. Az egykori oroszlánokat viszont nemrégen helyezték vissza az U alakú szárnyak közötti térbe. Belül a könyvtár üzemel, a kastélykápolnába nem jutottam be (néha olyan érzésem van mintha mindent féltenének, s már a puszta tekintés is pusztulást hozna a műemlékek belsejére). Egyébként a kastély a korabeli vár helyén áll.
Innen nem mesze É felé áll a kálvária, mely igen hosszan nyúlik el a Győr felé vezető út mellett, mely a temetőhöz is vezet egyúttal. A temetőkápolna és a kálváriakápolna szinte egymás árnyékában állnak. Ez is az az általam elnevezett karéjos kápolna típusú.
Visszatekertem a klasszicizáló-barokk Nagytemplomig, melybe sikeresen bejutottam, és megnézhettem a belső teret. Eredetileg egy keletelt román-kori késöbbi gótikus bővítéssel átalakított bazilika állt itt, melyet az új templom miatt leromboltak. 1774-1795-ig épült az új templom és egy egységes koncepciót tükröz, minthogy Esterházy Károly váci, majd egri püspök programját tükrözi. Szerintem a belső teret rettentően rontja a rengeteg arany, barna és szürke szín. Kissé nyomasztó hatással volt rám a belső freskók ezen színekben bővelkedő hatása.
A pálos és a református templomot csak kintről tudtam megtekinteni. Ellenben a közeli Kékfestő Múzeumot már részletesen belülről is felfedezhettem. Az egykori bővizű Tapolca-patak mentén nem egy ilyen üzem létesült, s az országban is sok helyütt gyártották e remek mintás textileket. A ház tulajdonosa a német származású Kluge család volt. Rettentő kézügyességre volt szükség a minták formáinak kialakításához, sok hely a festőkádaknak és mosókádaknak, a gépek is rengeteg helyet foglaltak el. Igazi ipar van a falak mögött.
Időközben szépen kisütött a nap és kellemes idő kerekedett a reggeli eső után. Döbrönte felé egy erősebb emelkedőt kellett legyűrnöm, de megérte. Mégy évvel ezelőtt a klubtúránk során Magyarpolányból átgyalogoltunk a várig, így nem volt számomra ismeretlen. Most a másik (É-i) irányból közelítettem mag a települést és a várat. Érdekes volt a látvány, ahogy Szarvaskő vára a település fölé emelkedő dombon áll, romos rondella és a palotarész romjai meredeznek a hegy tetején. Nem volt nagy vár, melyet a XIV.szd-ban építetett Himfy Benedek, Nagy Lajos király kedvenc hadvezére. A Dunántúl erőssége volt, mely a XVI-XVII.szd-ban még állt, de valószínűleg az 1761-es évi krónika már lerombolt "kastélynak" említi, melyet, egy ezt megelőző török portya pusztíthatott el. A várba könnyen föl lehet jutni (bár a csomagokkal fölszerelt járgányt lenn kell hagyni). Szinte érezni a történelem enyhe vérszagú leheletét a falak között. Szépen megmaradt falai, így a jellegzetes rondella és a régi belső, lakórész falai is igen magasan megmaradtak. Igen sok helyen látni a fa gerendák nyomait a falakban.
A község főutcáján áll a döbröntei műemlék katolikus templom, mely egyúttal a Somogyi család sírboltja is. Érdekes kör alakú kupolás építmény. Mellette Szent István országalmát tartó szobra áll.
A szomszéd település Ganna volt. Itt - bár megtaláltam a házat, de nem volt aki kijött - nem tudtam megnézni a Plébániatemplomot és az Esterházy mauzóleumot. A középkori templom valahol ezen e helyen állhatott, s az új templom idején bonthatták le (ha csak nem a török betörések egyikének lett áldozata, mely nem valószínűtlen, hiszen a Szarvaskői várat is lerombolták, akkor egy templomot miért nem romboltak volna földig?). Az új templomot 1808-1818 között épült klasszicista stílusban. Érdekes kinézete van, hiszen az egész egy kör alakú centrális építmény mellé szimmetrikusan épített, végükön egy-egy féltornyos szárny épült. Mintegy formabontó megoldás épülhetett ez a templom.
Gannáról Pápakovácsinak mentem vissza (szűk, de jól járható út). A lényeg az, hogy innentől egy kis hepe és hupa következet, melyen a 100. km-em után már kezdtem érezni, legfőképpen azért, mert a csomagok is lefelé húzták az embert az emelkedőn. Bakonypölöskénél megpillantottam a Somló-hegy (432m) jellegzetes alakját: egy kiemelkedő plató és a tetején egy kisebb púp, ahol a kilátó található.
Innen már nem volt túl messze Magyarpolány. 2001-ben klubtúrát itt töltöttük el, így igen szívesen és nagy várakozással tekertem be a zsáktelepülésre. Minden megvolt, melyre emlékeztem. Nagy meglepetés ért, mikor a kálváriához értem: szépen felújították és rendezték a környékét. Mikor mi jártunk itt egy igen lerobbant szinte semmitmondó kálvária volt, most pedig egy szép, ízléses fazsindelyes, festett faszobrokból kialakított stációjú igazi meredek kálvária lett. Ismét lihegtem mire fölmásztam a 153 lépcsőfokon, de a panorámáért és a kápolnáért mindig érdemes fölmászni. Elém tárult a Bakony hatalmas hegyei, előtérben az iparos Ajka kis házaival. A panoráma legelső térrészében Magyarpolány házai piroslottak. Hosszasan meditáltam és elgondolkodtam: vajon újabb négy év kell ahhoz, hogy újra eljöjjek ide?
Ajka innen már egy lépés volt, fáradtan is megtettem. A strand kempingjében szálltam meg, egy isteni árnyas, betonasztallal és paddal ellátott részen. Jól esett a pihenés e hosszú és látnivalókban gazdag nap után.
<<< az előző oldal ~ a következő oldal>>>
[ful 3.nap]
Vidáman és lelkesen ébredtem, hiszen jó szálláshelyet találtam magamnak: remek sík talaj, a hajnali harmat nem esett a sátorra, és nem fáztam hajnalban sem. Ma egy nyolcast terveztem Ajka környékén (azaz csillagtúráztam volna) az alábbi célokkal: Doba, Tüskevár, Devecser, Városlőd, Bánd, Kab-hegy. Sajnálatos módon csak a Ny-i rész valósult meg teljes egészében, a K-i oldal csak részben.
Reggel fél 9-kor indultam neki. Újra egy kicsit felhős volt az ég, de javulóban volt az idő. Noszlop felé mentem ismét, határából szépen látható volt a Somló-hegy innen már hármas csúcsa. A településen a barokk katolikus és a klasszicista református templomokat fényképeztem le, mert összhangjuk ahogy egymás árnyékában álltak egyszerűen "otthagyhatatlan" volt. Orosziig tűrhető volt az út, de Dobáig rettenetes. Az egykori tulajdonosáról elnevezett Erdődy-kastélyt néztem meg, persze csak kívülről, hiszen gyógyintézet székel benne.
Egész közel mentem a hegyhez miközben Somlószőlősre tartottam. Itt érdeklődtem, de senki nem tudta megmondani, hogy hogyan juthatok be a középkori eredetű Plébániatemplomba. A templom a település D vég felé helyezkedik el egy kis dombtetőn (ahogy azt a középkorban általában építeni szokták). Első ránézésre megmondható a kortörténete: Ny-i oldala románkori, K-i szentélye és a Ny-i torony gótikus. Érdekessége, hogy a XIX.szd-ban egy neoromantikus bővítést hajtottak végre a hajóra merőlegesen a D-i oldalra, mely rengeteg középkori részt pusztított el. Ez a bővítés a Zichy család oroszi ágának - a Ferraris család - idejében készült, azok temetkezési helyéül szolgált. Érdekes még a román-kori falakban talált egykori D-i kapu (az eredeti román kori templomoknak rendszeresen a D-i oldalukon volt a bejárat) faragott domborműve, mely az Isten bárányát ábrázolja. Remélem, egyszer majd bejutok, hogy megtekinthessem a belső középkori freskókat is.
Miután elgurultam a Somló-hegy Ny-i oldalán, és tüskevári kitérőmet is megejtettem, jutottam el Devecserbe. A barokk egyszerű templom a fő téren áll, gyönyörűen, nem túldíszítetten van berendezve, s világos belülről is, nem nyomasztó hatású. Vele szemben van az egykori várból átalakított Esterházy-kastély. Eredetileg egy későközépkori ház állott itt, mely már erődítve lehetett (mely valószínű csak föld és kerítés volt), hiszen egy 1514-es oklevélből tudjuk, hogy egy helyi paraszthad feldúlta, elpusztította. A falkutatások során rengeteg reneszánsz ajtó- és ablakkeretet leltek. Ezek az újjáépítés során kerültek felépítésre, majd a későbbi átalakítások falazták el őket. Később birtokváltozások következtek be. 1650-ben Esterházy Ferencé lett Devecser. A család építette át a várat kastéllyá, ők csapolták le a várat védő tavat és temették be a vizes árkokat.
Szépen visszagurultam Ajkára, ahol is beütött a krakk: a bal pedálom patentja elhagyódott, de úgy, hogy az egyik pillanatban még remekül fogott, a következőben meg már csak repült szanaszét, úgy, hogy meg sem találtam részeit. "Na, irány egy kerékpárbolt" - gondoltam. Tett siker követte, igaz csak a bolt megtalálásában, mert alkatrésze nem volt, így egy másik keresése lett a cél, mely csak egykor nyitott, így még fél órai pihenőt tartottam. Kár volt, ott sem volt alkatrész. "Na, akkor baj van, mert stopli nélkül a hegyeket nagyin nehéz lesz bejárni!" Azért egy kis próbát tettem és elindultam - immár rövidített - úton Városlőd felé. Kész kínszenvedés volt a dombokon feltekerni, úgy, hogy nem volt semmi kötés a bal lábamon, s mindig lecsúszott a pedálról. Végül eljutottam a településig, ahol fölkeretem a kálváriát, mely a vasút melletti dombon áll. Igen egyszerű, de szép építmény. A település egy völgyben helyezkedik el, így nem tudott túl nagyra fejlődni. Ennek ellenére középkorban kolostora és nagyméretű temploma is volt, melyből már csak a templom barokkizált vátozata áll. Éppen most kezdték megkutatni, s igen sok érdekes részletet találtak: gótikus nagyméretű ablakok befalazását, szépen faragott kváderkövek a falakban, É-i oldalon pedig egy ajtót leltek. A közeli tábla hirdeti: "Itt állt 1346-1552 között a mai Magyarország egyetlen karthauzi rend (a néma barátok) kolostora, melyet Nagy Lajos király alapított. A kolostor védőszentje Szent Mihály Arkangyal volt. E lövöldei kolostor egyike volt a rend legszebb, leghatalmasabb, leggazdagabb kolostorainak".
Hazafelé a közeli Kislődre is áttekertem még, ahol szintén kálváriát kerestem föl. Bejutottam a település közepén álló templomba, mely egy aranyos kis falusi barokk templom, szép díszítéssel. Majd visszatekertem Ajkára, ahol megvettem, a vonatjegyemet másnapra.
Kissé csalódottan feküdtem le. Éjjel dörgéssel, villámlással érkezett egy front, melyből szerencsére nem esett túl sok csapadék, de elég volt ahhoz, hogy fölriasszon álmomból, de mélyen vissza is altatott a morgása és a cseppek kopogása.
<<< az előző oldal ~ a következő oldal>>> [ful 4.nap]
Szomorú, borongós reggelre ébredtem. Mivel nem tudtam a pedálom nélkül rendesen tekerni, így kinéztem egy fél három körüli vonatot, így volt bőven időm nézelődni, múzeumot látogatni. 10 óráig elkészültem és átgurultam a város közepén található Városi Múzeumba. Sok érdekes dolgot láttam, de igazából itt nem leltem újdonságra, nem nagyon ragadtam le semminél, mely kitűnt volna az eddigi múzeumok közül. Annál inkább érdekelt a Bányászati Múzeum Alsócsingerben. Négy évvel ezelőtt már jártam itt, s azért kívántam ismét visszajönni, mert nagyon tetsztet.
Nagy nehezen fölkapaszkodtam az Ármin aknához, ahol az egykori függőleges akna gépházát és az aknaudvarát használták föl a múzeum kialakítására. A főakna kialakítása után (1900 előtt) építették ezt az aknát is (1900-ban). 1904-től 1959-ig termeltek belőle szenet (nem tudom, nem hallottak még a bányarémekről, akiknek csak le kell menniük a mélybe, és magától jön föl a szén???).
A látnivalók már a belépéskor elénk tárulnak: rengeteg fejtést segítő gép (melyek egykoron a mélyben dolgoztak) van kiállítva az aknaudvarban. Néhány közülük: csillék, köztük van az az utolsó csille is, mely 2004. szeptember 3-án fölhozta az ajkai szénbányákból az utolsó szénszállítmányt, s ezzel leállt a környék 1865 óta tartó szénbányászata; rázócsúszdák, gumiszalagok és a külszíni függőpályák - kötélpályák - makettje és egy valódi méretű kas. Az udvaron van még marógépek, melyek a frontot hajtották előre a vájatban; villamos hajtású bányamozdony néhány kocsival; különböző típusú szivattyúk, stb.
Az az 54m hosszú - mesterséges - vágat (táró), melyben kiállításra kerültek a különböző vágatbiztosítási módozatokat mutatnak be szinte fejlődési sorrendben. Itt találhatók különböző szerszámok is, melyek a szerelvények rögzítésére és javítására szolgáltak. Benn áll egy 800l/perc teljesítményű, 120m emelési magasságú centrifugálszivattyú is, mely a vizet volt hivatott kiszivattyúzni az aknákból.
Gyönyörű, ma is működőképes kéthengeres 1903-ban készített, Schlick-féle ikerdugattyús gőzgépet, mely az aknaszállító gépházban áll. Feladata a csillék emelése volt. A gép 8 bár nyomású volt és 150 lóerőre volt képes. A vitrinekben vannak elhelyezve azok az eszközök, melyek a bányászat szükséges eszközei voltak.
Az aknaszállító gépházból kötelek vezettek a függőleges aknaházba, ahol a kas (ebbe került bele a csille) emelése történt. Ma már az akna be van tömve, le nem lehet esni.
A szabadtéri kiállítóhely mellett található az őslény és kőzettár. Rengeteg szép csillogó kőzetek, őslények maradványai láthatók, de számomra olyan megjegyezhetetlen nevekkel jelölik meg ezeket a kőzeteket, hogy én képtelen vagyok megjegyezni őket.
Az állomás felé gurulva az egykori csilleszállító kötélpályák árván maradó oszlopait és hídjait fotózgattam, és elgondolkodtam rajta, vajon mi lesz ezekkel? Négy évvel ezelőtt még üzemképesek voltak, a kábelek ott voltak, a kasok lógtak rajta.
Jóval a vonat indulása előtt értem a vasútállomásra, így még vártam is a vonatra, ráadásul még 10 percet is késett. Könnyen föl tudtam tenni gépemet, bár nem volt kerékpáros kocsi, de senki nem volt az első kocsiban. Gyorsvonattal utaztam, de Székesfehérvárig minden állomáson és megállóhelyen megállt a vonat. Hogy is van ez? Gyors vagy személyvonattal utaztam e most? Biztos vagyok benne, hogy a MÁV ezen is nagyot tud kaszálni, miközben az utasok szívják a fogukat.
Útközben láttam a városlődi kálváriát, a márkói kálvária kápolnáját, és a gyönyörű ösküi kerektemplomot. Öt előtt fönn voltam Kelenföldön. Csalódottan és mégis elégedetten értem haza, hiszen még visszamehetek túrázni.
<<< az előző oldal
Szerző: Góliát
Forrás: goliatka.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.