Menü

2016.05.25.     Hozzászólás 0

Az igazi bringásfesztivál- Tour de Velence

Túra, monti, wellness és sajtos-tejfölös lángos


Immáron ötödik alkalommal rendezték meg Velencén az egész hétvégés bringás fesztivált. Szokás szerint mind a két nap túrákat szerveztek a tó körül és vonzáskörzetében. Szombaton volt a monti maraton, míg vasárnap a nagyobb lélegzetvételű országúti verseny és a családi túrák. Amit külön kiemelnénk még gyorsan, hogy a szervezők ingyen biztosítottak a gyerekeknek versenyeket, ami egy nagyon jó dolog, fontos, hogy a legkisebbekkel is megszerettessék a sportot úgy, hogy közben szép emlékeket szereznek.

Amíg Kimura régi önmagával versenyett a Velencei-hegység kaptatóin, addig én a családomat navigáltam a tó körül.

Tökéletes családi tókerülés kerékpárral

A már sokszor átadott kerékpárút végülis az egyik legjobb tókerülő kerékpárút lett, amin vasárnap a családi tókerülő túra keretein belül szervezetten lehetett bringázni. Az idén útjára indult TóSport Egészségprogramnak köszönhetően, a családi túrán és a gyerekversenyeken is ingyenesen lehetett részt venni.

Kerékpáros életérzés Forrás: Kakuk András Mozgásvilág

Miért?

Rövid- 33 km-es távját tavaly a 7 éves lányom is legyűrte egy rettenet 16 colos, váltó nélküli gyerekbringán.

Sokan vannak- igen ez jó. Nincs olyan technikai hiba, malőr aminek elhárításában ne találnál segítséget 5 percen belül.

Kiszolgáló egységek- 2 vendéglátóipari egység között maximális távolság max. 5 km. Nem hitelesítettem, de higgyétek el bármelyik nyavalygásrohamhoz találtam megfelelő megállót.

A tó- a kerékpárút kb. 40%-a strandok mellett halad. 

Közel van- Ok, ez szubjektív, de azért valljuk be, vonzáskörzete nem rossz. 

Wellness

A Velence Resort & Spa még a megrögözött wellnessellenzőt (engem) is meg tud győzni. Először is tele van bérelhető túrakerékpárokkal. Ha a sajátodat preferálod akkor zárható tárolóra számíthatsz. Szobák közvetlen kert-, vagyis inkább partkapcsolattal ... Lazulás a parton, a wellnessben egész nap. A kilátás a tóra és a szemben lévő Velencei-hegységre prospektusba illő. Mind a szálloda, mind a wellness részleg elég tágas, így telt ház mellett sem alakul ki tömegfóbiája a vendégnek. 

Este a gyerekeknek elefántos, a felnőtteknek lazulós élő latin zene a program. Egy kerékpáros-wellness hétvégére sokadik éve a választásunk. 

Velencebike MTB Maraton

Számomra már jól ismert volt a monti verseny, ugyanis 2012-ben és 13-ban is indultam rajta. Idén ha csak hobbiból is, de szerettem volna ismét részt venni. Legalább megtudom, mennyivel vagyok gyengébb, mint három éve…

A verseny a szokásos módon indult. Át az autópálya felett, majd betonos emelkedőn fel, ahol lassú rajttal kezdetét vette a verseny. Én kb. itt láttam utoljára az elejét, de ez nem is volt baj, az egyetlen dolog amivel versenyezni kellett a saját állóképességem és az óra.

A pálya ismét a hullámzó, ritmusos, sok helyen apró meredek mászásokkal tarkított mókázás volt.

Akik körülöttem tekertek, emelkedőn folyton leelőztek, majd lejtőn beértem őket. Próbáltam felváltva nehezebb fokozatban erőltetni, a következő emelkedőn meg könnyebben pörgetni, hátha így el tudom kerülni a kellemetlen görcsöket. Ez a taktika úgy néz ki be is jött, meglepően jól éreztem magam még a vége felé is.

Amiért nagyon szeretek erre a versenyre járni az, hogy maga a pálya nagyon változatos. Az egynyomsávos, és sima erdei mászások mellett az egészben a legjobb, amikor az ember felér a fennsíkra, és ott megy a bárányok között, fel-le-fel-le, mintha hullámvasúton ülne a kis dombokon, miközben az egész tavat és környéket látja.

Az időjárás több mint csodás volt, reggeltől kezdve sütött a nap, ennél nem tudnék jobb bringás időt elképzelni. Beérkezés után nem volt sok időm, rohannom kellett a vonathoz, de azzal a tudattal, hogy ismét tekertem egy jót.

A versenyen km óra nélkül mentem, közben semmiféle visszajelzésem nem volt hogyan állok, csak érzésre tekertem. Van az a régi mondás, hogy “nem lesz könnyebb, csak gyorsabban mész”. És ez teljesen igaz, érzésre most is szenvedtem itt-ott, bár azért nem annyira mint régen. Viszont, abszolút nem tudtam megtippelni, mennyivel lehettem lassabb, hiszen ugyanúgy kitekertem mindent, de azért nagyjából tisztában voltam vele, mi lesz, a felszedett feleslegből kiindulva. Hogy számszerűsítsük a dolgokat, és a beszámolóba kicsit fűzzük bele, hogy mennyit számít pl a súlya az embernek:

Az első kilométeren, átlag 10%-os emelkedőn majdnem két perccel mentem rosszabbat, mint három éve. Ennyit számít 13 kiló, meg némi edzés. Ebből levontam a messzemenő következtetéseket, hogy ismét rövid pórázra kell fognom az evést, és kicsit többet kéne edzeni hegyen…

A második pofon akkor jött, amikor a pályából a másik kedvenc részemen, az Angelika forrásnál mentünk fel. Addigra rendesen elfáradtam, de azt abszolút nem hittem volna, hogy ezen a 2,3 km-en öt percet veszítek, mivel kevésbé meredek, mint az első emelkedők.

Mindent összefoglalva, a verseny számomra remek volt, bár idén inkább erős túrának nevezném, amit csináltam. Legalább lesz újra összehasonlítási alapom, hogy mennyit sikerül évről évre (vissza)fejlődni. Egy biztos, jövőre ismét szeretnék rajta indulni.

 

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.