Menü

2014.01.02.     Hozzászólás 0

A Specialized gonosz?

Spoiler: a sztori végén ott a "hepiend"


Amikor a Specialized majdnem gonosz óriássá változott - Mese a közösségi média hatalmáról, és arról, hogyan győzedelmeskedhet a két jó

Építs fel egy céget, ami a világ számos részén ellátja az embereket bringával és a hozzávaló felszereléssel. Hozz létre egy imázst, ami alapján a terméked menő, felsőkategóriás, de elérhető annak, aki komolyan gondolja, és dolgoztass a csapatodban bringásokat, hogy közel maradhass a kerékpáros társadalomhoz. Aztán felejtsd el, hogy a média az úr, és hogy a cégedet nemcsak a minőség, hanem a kommunikációja alapján fogják megítélni. Felejtsd el azt is, hogy a twitteren és a facebookon együtt három perc alatt bármi elterjed, és hidd azt, hogy az emberek megpróbálnak a felszín mögé is nézni. Így megkapod a legjobb receptet ahhoz, hogy a jól menő, kedvelt cégedet két nap alatt pár ezren gonosz, zsaroló óriásnak állítsák be, és bojkottálni akarják. Az imázs újabb felépítése pedig valószínűleg nem 48 óra lesz.

 

Önvédelmi politika
A Specialized, mint minden termékeket forgalmazó nagy cég, rendelkezik számos levédett márkanévvel, vagy ezek használati jogával. Ezekről természetesen bárki számára hozzáférhető lista is rendelkezésre áll, de ha felmegyünk az oldalukra, és megnézzük, milyen néven futnak a bringáik, biztosak lehetünk benne, hogy azok mind le vannak védve. Eddig azonban 11 millió dollárnyi értékben találtak hamis termékeket, így talán nem olyan meglepő, hogy kicsit érzékenyek a témára. Ennek köszönhető, hogy már jópár peres ügyük volt egy-egy - általuk névbitorlóként megítélt - vállalkozással szemben. 2011-ben például egy oregoni cég, az Epic Wheel Works nevet változtatott, miután a Specialized belengette, hogy érvényesíteni fogja jogait, ha továbbra is használják az Epic márkájukra hajazó elnevezést. Kicsit olyan, mintha csípőből utána mennének mindenkinek, aki esetleg veszélyeztetheti a Specialized által képviselt minőségbe vetett bizalmat. Látszólag mérlegelés nélkül érvényesítik a jogaikat.

 

Specialized S-Works Roubaix SL4 Dura-Ace

 

A story
Így futhattak bele abba az esetbe, hogy több hónappal az után, hogy felszólítottak egy Café Roubaix néven futó bicikliboltot, illetve annak tulajdonosát, Dan Richtert, hogy ne bitorolja a Roubaix márkanevet, egyszercsak kinn találták a sztorit az interneten, mégpedig számukra igen kedvezőtlen megvilágításban. A Calgary Herald újság ugyanis erősen érzelmi színezetet adott a dolognak, a történet így festett a tolmácsolásukban: egy poszttraumás stresszel küzdő afganisztáni háborús veterán gyógyulását elősegítendő nyitott egy icipici bringaboltot, és elnevezte Café Roubaix-nak. Vállalkozása már épp beindulóban volt, amikor kapott egy gonosz felszólító levelet az óriás cégtől, és bár úgy gondolta, a jog az ő oldalán állna, a per költségeit nem tudta volna elvállalni, így már épp majdnem feladta a harcot (és majdnem nevet változtatott), ami nagyjából a bolt csődjét is jelentette volna.

 

Egy szempillantás alatt
Ekkor azonban jött a Calgary Herald, és megjelentette a történetet. Ez egy szombaton történt, és pár órán belül már szanaszét kommentelték twitteren a felhasználók. Még aznap felszedték egyes bringás híroldalak is, és mikor Mike Sinyard, a Specialized alapítója és vezérigazgatója hazaért a szombati tekeréséről, egy meglehetősen gyorsan terjedő ellenkampánnyal találta magát szemben, legnagyobb meglepetésére. Ekkor felhívta a cég külsős jogászát, de nem érte el, és úgy gondolta, a dolog várhat hétfőig. Nos, a jogászok talán nem dolgoznak szombat-vasárnap, a nép azonban igen. Vasárnapra már számtalan blog és azok kommentjei foglalkoztak a dologgal, jellemzően elítélve a Specialized keménykezű, empátiátlan cégpolitikáját, hétfőn pedig az egészet kirobbantó újság, a Calgary Herald a Café Roubaix onlájn támogatására szólította fel a nagyérdeműt. Eközben a kis biciklibolt fészbukoldalán a lájkok az addigi 500-ról hirtelen 15000-re dagadtak. Sokan a Specialized fejét követelték, bojkottra hívtak, és - leginkább az újság nyomán - amolyan Dávid és Góliát ellentétet faragtak a történetből.

 

Café Roubaix

 

Minden jó, ha a vége jó
Pedig a megállapodások már folytak a két fél között a közösségi médiabotrány kirobbanása előtt is. A Specialized végül kedden jelentetett meg egy sajtóközleményt, hogy dolgoznak a megoldáson Richterrel, a Café Roubaix tulajdonosa pedig fészbukon posztolta, hogy minden rendben lesz. Csütörtökön a nagy cég főoldalon hozta, hogy Sinyard sajnálja a történteket, és vállalja a teljes felelősséget. Ennek talán az volt a legfontosabb része, hogy Sinyard elismerte, a cég túl messzire ment a szellemi tulajdon védelmében, és felesleges túlkapások is előfordultak, tehát most változtatni fognak a stratégián, és csak olyan esetekben rontanak majd ajtóstul a házba, amikor tényleg visszaélés történik a nevükkel.

Ezen felül Sinyard úgy tűnt, emberileg is sajnálja az egészet, mivel - elmondása szerint - Dan Richter olyasvalaki, aki a barátja is lehetne, és akivel szívesen elmenne tekerni. Richter is hasonlóképp nyilatkozott a Specialized vezérigazgatójáról, aki szerinte nagyon karizmatikus egyéniség, és 10 év múlva jó lenne, ha együtt nevetnének a múlton egy sör mellett.

A történetben az a szép, hogy a két „főszereplő” végig szimpatikusan viselkedett. Richter kétségbeesését a saját szempontjából meg lehet érteni, hiszen ha hibázott is a névválasztással, azt nem szándékosan tette, nem akarta sajátjaként feltüntetni a Specialized bringáit. No meg nyilván aggódott a kis boltjáért, hiszen annak a költségvetése épp csak fedezte az üzlet fennmaradását. Egy év kellett a felfuttatásához, és pont abban a szakaszban nagyon rosszul jött volna neki egy névcsere. Sinyard is végig kooperatívan és felelősségteljesen állt az ügyhöz, a cégpolitikát felülvizsgálták, módosították, és nem akartak szándékosan tönkretenni egy kis bicikliboltot.

 

Tanulság
A szellemi tulajdon védelméről és nevek levédetéséről természeten lehetne vitát nyitni, de ha elfogadjuk ezeket a jogszabályokat, akkor furcsa háborogni azon, hogy van, aki érvényesíti a jogát. Más kérdés, hogy miért hagynak egy városnevet (Roubaix) kisajátítani, de a Specialized fizetett ezért, az illetékes intézmény pedig behajtotta érte a pénzt.

A Calgary Herald és a közösségi média szerepe a dologban visszás: egyrészt elérték, hogy a Specialized ne mérlegelés nélkül üldözzön minden „névbitorlót”, másrészt viszont csak az egyik fél szempontját vették figyelembe, eltorzították a történetet, és cirkuszt kreáltak valamiből, ami úgy tűnt, magától is rendeződött volna. Ráadásul meghurcoltak egy céget pusztán érzelmi befolyásolás segítségével, kijátszva több demagóg kártyát is. A Specialized remélhetőleg tanult a történtekből.

Olvass többet a témáról: specialized

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.