Menü

2011.06.14.     Hozzászólás 0

Horváth Csaba

A németek tök hülyék: Trans Germany

Tipikus undorító alpesi táj, rikító zöld fűvel és természetellenesen kék éggel, már hányni tudok tőle

Mindig is vonzottak az alpesi többnaposok.  Mivel célom az etalonnak számító Transalp, ezért úgy gondoltam, hogy a Trans Germany tökéletes kezdésnek és edzésnek bizonyulhat. Mivel nem a legjobb a regenerációm (köszönhetően a combos áttételeknek, amikhez szoktam), ezért nem kevés aggódás volt bennem egy négynapos verseny terén. Hiszen itt menni kell, ha tetszik, ha nem, s a negyedik nap is fel kell tudni ülni a biciklire. Alpesi maratonok kapcsán azért némi tapasztalattal rendelkezem, így a nagy szintkülönbségektől kevésbé, a várható időjárástól már jobban féltem. Abszolút nem akartam széthajtani magam, a biztonságos és megreccsenés-mentes teljesítés volt a cél, s ez maradéktalanul sikerült is. Simán megszoktam a terhelést, úgy éreztem, hogy még napokig tudnék biciklizni, s ez jó jel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején nagyon visszafogott tempóval közlekedtem, ugyanis nem akartam a versenyt feladók népes (20 %) táborához tartozni.

 

81615-transgermany_1.jpg

 

Két nappal a rajt előtt leutaztunk, ami önmagában kis állóképességi próba, majd letáboroztunk, s elmentünk ismerkedni a környékkel egy rövid bringázás keretében. Tipikus undorító alpesi táj, rikító zöld fűvel és természetellenesen kék éggel, már hányni tudok tőle. :-D

A rajtcsomag átvétele gördülékenyen zajlott, a helyi fürdőben alakították ki a központot, s ott volt a nyitóparti is. A nagy strandhangulatot persze hamar búcsúztattuk is, mivel estére megérkezett a tipikus német időjárás, azaz áztató hideg eső, szél.

 

81615-transgermany_2.jpg

 

Másnap kissé komor hangulatban, szitáló esőben (ami a rajt pillanatában éppen megállt) indultunk neki a 405617651. helyről, mivel UCI kártyáinkat az szövetség számunkra ez idáig nem tudta eljuttatni (így a kiemelt rajthelynek ugrott, na nem mintha rettenetes mennyiségű UCI pontot hoztunk volna...). Az első hegy tetején 10percen keresztül álltunk csak, mivel amint 1500-on elfogyott a dózerút, s átcsapott egynyomos ösvénybe a németek iszonyat tumultust okoztak. Kénytelenek voltunk tolni az amúgy is cinkesen tekerhető ösvényt. Rusit itt felértem, majd elkezdtünk lefelé ereszteni. Nagyon meredek sotter-aszfalt kanyarkombinációs lefelé volt, ahol átható égett tárcsafék szag terjengett. Igen, az XTR is égett, a tárcsa meg is hajlott kissé, de itt mindenkinek füstölt a féke, ez a lejtő "adottsága" volt. Az eső rákezdett, innen még további 3 hegy-didergés jött a célig. Az utolsó hegyen összeverődtünk, s együtt, szép szabályosan tempóztunk be a célba. Nem sokkal utánunk Sanyi is begurult. Az időjárás mindenkit kiborított, de fizikailag jól viseltük a sok szintet. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a németek tök hülyék, lefelé vizes aszfalton döntik a biciklit 80-nál külső íven, mi azért óvatosabbak voltunk, nem meghalni jöttünk.

 

81615-transgermany_3.jpg

 

A második nap pontosan ugyanúgy indult, mint az előző. Sajnos - s ez nagyon nagy hibája a versenynek - az előző napi eredmények miatt indulhatsz rajtblokkból, ami - mivel elég vacakot mentem - betett a nagy mezőnybe. Eredmény szempontjából innen beindul a lejtmenet, mert szinte lehetetlen előre menni a tömeg miatt. Ez görgetett probléma, mert ugye ettől kezdve nem tudsz beállni az erősebb sorokba a laposabb és szeles részeken, s csak hátrányt, hátrányra halmozol. Rusi 6-8 perccel hamarabb rajtolhatott, amiért irigykedtem is. :-)

Tanulság, hogy aki az összetett jó eredményre hajt, nagyon meg kell, hogy nyomja az első szakaszt. Ez is nagyon nehéz nap volt, sokan megpusztultak. Az első lejtőn már rengetegen tolták lefelé a saras-csúszós köveken-gyökereken. Az időjárás később, pechemre, 180 fokos fordulatot vett, a téli ruha teljesen rám rohadt. A technikai hiba is erre a napra tartogatta magát, sajnos beesett a lánc a hajtómű mögé a himba alá, így le kellett szerelnem a hajtókart menet közben, hogy kiszabadítsam. Ez nem kis szívás volt, mert az XT hajtómű műanyag kupakját marokszerszámmal elég nehéz kiszedni. Sajnos ezen a napon nagyon sok időt bekaptam, nem az én napom volt, de fitten fejeztem be, ami nagyon jó érzés. A végén a technikás DH meglepett, de élveztem.

 

81615-transgermany_4.jpg

 

A harmadik nap végre jól ment, sikerült a 10 perc beragadást egész hamar bedolgozni, s az első 29. km-en egészen jól menni. Eddig volt a szint nagy része, úgy 1500 m, utána már csak egy 40 (!) km-es lejtő és pár kisebb domb jött, végén egy "magyar méretű heggyel". A lejtőn végig szólóba mentem, s emiatt nagyon szétszedett a szél. Itt hibáztam, várnom kellett volna egy lassabb sort, ott sokat spórolhattam volna. Az utolsó mászás jól esett, patakos-csatakos úton kellett felmenni. A táv hegyi befutós volt, az utolsó 4-5 km lejtő már biztosítási okokból nem volt versenytáv, ott már mindenki csak lazázott lefelé. Ez - bevallom - nekem kedvezett.

 

81615-transgermany_5.jpg

 

A negyedik nap úgy döntöttem, hogy nem spórolok többet, erőből végigmegyek, már nem számít, ha kipurcanok. Ennek megfelelően kimegyek 6-kor a reggeli kávé után a wc-re, hogy elkezdjem a reggeli rituálémat a 9-es rajtra. Ellenben a mosdóban már baljósan átható melegítőkrém-illat terjengett, s azt látom, hogy az olaszok, akik minden rajtról késni szoktak, már begörgőzve tömik a géleket a mezekbe. Mivaaaaaaaaaaaaaaan? :-o Hát kiderült, hogy az utolsó nap a rajt 7:30-kor volt, s mi még 6:30-kor a szomszéd falu kempingjében, alsógatyában... Rekordtempóban beöltöztünk, s repesztettünk rajtolni - a "zs" blokkból ugye, ekkora késéssel. Sajnos Mikuszék ezt benézték, így IronPeti és Józsi sajnos DNF lett. Nagyon sajnálom, mert ezidáig nagyon jót mentek. Ez nem a szervezők hibája, mert benne volt a kiírásban roadbook-ban, s az előző esti pasta-party-n is ezer helyre ki volt írva. Mégis behibáztuk, illetve mi csak majdnem. Visszakerestem a weblapon, s ott is helyesen szerepel, már május közepén. Erre nagyon fogok figyelni ezentúl.

Szóval tömegrajt, idióta németekkel, akik képtelenek egyenesen közlekedni, majd csőmax a tömegben és kezdődik a cikkcakkozás. Egy jó kis hullámvasút volt az első 30 km, ahol véget ért az első szakasz. Itt nagyon jó tempót mentem, majd a frissítőn bevártuk egymást, s együtt lazáztunk tovább a "neutrálzónában". A határ mellett ugyanis volt 30 km semleges, nem mért szakasz, ahol egy alapozós edzés tempójával gurultunk és beszélgettünk, ettünk, ittunk. Ennek a végétől újra nyélen mentünk 40 km-t, s még egy 1300-as hegyre fel kellett nyomni. Szerencsére egy elég jó sort kaptam ki, akikkel az utolsó 10 km enyhe emelkedő/sík szakaszt 50-es tempóban végigverettük. Ez eléggé országútis feeling volt, sok lánctalpazással, szökéssel. A végén a saját bolyomat sikerült lerakni, aminek nagyon örültem. Innen finisher-mez, medál, sör, nagy bódottág, napsütés az Achensee partján, pazar tájon, végre megjött a nyár.

 

81615-transgermany_6.jpg

 

Nagyon örülök, hogy sikerült esés, nagy baj és krízis nélkül végigmenni, s mindenkinek gratulálok! Nagyon sok maradt bennem, de nem mertem jobban veretni, mert féltem a kipurcanástól, elsőre jobb ez így. 30-40 percet elszüttyögtem a mezőnyben beragadásokkal, s még 20-30 perc lett volna bennem, ami a jelenlegi 229. helynél (elit férfi) talán 100 helyet vitt volna előre. A csajok közül 17-en lenyomtak. :-D Nagyon brutál a mezőny, más kategória, mint itthon. A 100-ba szerintem reálisan nem tudtam volna végezni, talán majd legközelebb, de akkor már inkább a királykategóriás Transalp Challenge-en. ;-)

Maximális tisztelet és köszönet illeti Sanyiékat, akik megszervezték, s Ferit, Ádámot és Tomit, akik önzetlenül, minden segítséget megadtak. Nagyon nagy segítség, ha a végén csak a felállított táborba kell elbotorkálni, s a bicajmosás/szerelés sem engem nyomaszt. Rusi elképesztően nagyot ment, s Sanyi is méltóképpen megünnepelte az 50. születésnapját. Köszönet illeti még Nándit a felkészítésért, Kaposi Zolit a vázért, Mannát, aki a tápanyagot biztosította, Kusz Matyit a "jóárasított" gélekért, Salát, hogy megcsinálta a fékemet a verseny előtt, s végül, de nem utolsó sorban, Csillát, hogy mindezt a hóbortot elviselte, s hogy már nem lepődik meg annyira a kádban ázó bicikli látványától. :-)

Olvass többet a témáról: trans germany, Transalp

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.