Menü

2006.06.16.     Hozzászólás 0

Vadvízre vadászva

Utunk nem volt egyszerű, bár Sztálin elmúlt, Putyin eljövendő világuralma közötti rövid pauzát a bürokrácia demokratikus szívatással igyekszik kitölteni, orosz barátaink mozgáskorlátozásával egybekötve, mit sem törődve "back up teamel” azaz, azzal, hogy minket is ugyanúgy szivatnak. A muszkák: Alexander, az orosz sztárkajakos, Berlin megszállóinak utódjához méltó elszánt tekintettel, Maria, a fiatal egyetemista barátnője, az új peresztrojka zvezdája, okos, értelmes, igazi full contact lány, Evgeny, a másik fiatal, lányosképű, moszkvai egyetemista, a szerencsés alkat, aki képes mindenütt jól érezni magát, és Alexey, az igazi orosz, az egyetlen a csapatban, aki szereti a vodkát. Már az autópálya matrica vásárlásakor látszott, nem lesz velük (miattuk) könnyű az utunk. Mire lediktáltuk – és megértették - a rendszámukat…



Budapesten összeszedtük a csapat hazai tagjait (részben, Gazsi alias Casparo később jött) és irány a szlovén határ, ahol persze kipakoltatták a szerencsétlen oroszokat. Nem hiszitek el, mennyire ciki lehet, alkalmasint EU állampolgárnak lenni. Végül átverekedték magukat, mint Afganisztán hegyein, hogy nem sokkal a határ után – 10 km-t mehettünk - rendőrök folytassák ugyanezt. Ezek nem csecsen terroristák, csak egyszerű orosz kajakosok! Kiderült, Evgeny, és Alexey vízuma csak 2 nap múlva érvényes a schengeni lokálpatrióták közösségében való tartózkodásra, amit a baromarcú szlovén határőr nem vette észre. Később rájöttek, és azonnal utánunk szalajtották a közeget. Én nem lennék Dzsjanyi, a trip szervezője, ha ezt így feladnám. Először könyörgöm, majd próbálom félrevinni, ne legyen tanú, hátha az uniós fizetőeszközt sikerül illegálisan határátlépésre váltani.....Úgy b.....ak ki minket, mint az ominózus cicust, kakilni. Kora hajnal van, dönteni kell. Menjünk kicsit vissza, az őrségben keressünk egy benyílót az erdőben, feküdjünk le. Reggelre megokosodom. Felhívjuk Gazsit, a 4. résztvevőt, zizizzen rá a szlovén nagykövetségre, hátha van megoldás.
Elindultunk - Ausztrián át- Gazsit felkapjuk Grazban, aztán meg sem állunk a Toni kempingig Bovecben. Orosz barátaink Zalaegerszegen sétálgatnak a moratórium lejártáig, mi meg kolbászolgatunk a Soca etapjain, kinek kedvéhez, elszántságához mérten.....
A vízállás very good!!! Délutánra Gazsi, aki helyi guide -ként is vállalt már munkát és Bonni, elindulnak lefelé, a Trnovo alatti szlalompálya, és az utolsó, Abseilstrecke nevű szakasz közötti 4 km, extrém (hatos skálán 5-5+ besorolású) etap meghódítására. Akik itt leeveznek, kiváló kajakosok. De Bonni, és Gazsi is az. Másnap reggel 5 körül megjöttek az oroszok, a sikeres határátlépést alvással ünneplik, déltájban evezés. Gazsi leviszi őket is újra az ominózus szakaszon. Mi továbbindulunk, ők még eveznek egy napot itt, a szlalompályán. Érzékeny búcsú, see you in Sesia!
A folytatást elolvashatod a júniusi magazinban.
Szöveg, fotó: Páhi János
Forrás: www.outdoorsport.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.