Menü

2006.10.02.     Hozzászólás 0

Egy szerelem története – Mazuria, az eltitkolt mese!

Új úticélok után kutatva egy térkép felett nézelődtünk. Lengyelország, Varsó, Mazuri-tavak, tengeri kajakokkal, tavak és apró csatornák rengetegében. Összenéztünk, és mosolyogva összehajtottuk a térképet, már nem kellett tovább keresgélni.
Vasárnap kora hajnalban álmosan köszöntünk az ipolysági határátkelőnél és már robogtunk is Lengyelország felé! Hosszú út volt, nagyon hosszú, de megvan a maga varázsa ezeknek a gigantikus autózásoknak is! A változatosság kedvéért megint Gyuri volt a sofőrünk az út nagy részén, de azért a mi szerepünk sem lebecsülendő, mert mi (jómagam és Kopasz) vérre menő óvodás vitáinkkal elszórakoztattuk őt, és azt hiszem, kicsit magunkat is!



Az útról annyit, hogy Varsót látnotok kell! És igenis érdemes eltévedni a belvárosban, mert ha betérsz egy kis kávézóba, hogy fáradtságod csillapítsd egy kávéval, biztos belezúgsz a nagyon szőke, nagyon pincérlányba… Nekünk nagyon sikerült! De mielőtt még komolyra fordulhatott volna a dolog tovább kellett állnunk… Végül is kajakozni indultunk.


Éjfél körül egy ködös parkolóban Sorkwityben, göndör szőke pincérlány fürtökre és a holnap kezdődő kalandra gondolva mély álomba zuhantunk.


A hajnal mindig megdöbbent, legyen az akárhol! De itt azt hiszem, minden elképzelésünket felülmúlta. Miközben bepakoltunk a kajakokba egy gyors reggeli után a köd halála lassan engedte, hogy megpillantsuk azt, amiért 800 kilométert kocsikáztunk. Felettünk húsz-harmincfős hattyúcsapatok hangoskodva húztak, miközben mi ámulva fedeztük fel a tavat, amit a köd miatt addig nem láthattunk! A bepakolás végeztével Gyuri a kiszálló helyre vitte az autót, majd visszastoppolt hozzánk. Vízre szálltunk, és elkezdődött a négy napig tartó ámulat.


A Krutynia egy folyó, ami átfolyik sok kisebb és a két nagy tavon csatornaként összekötve azokat. Több mint száz kilométer kajakozásnak vágtunk neki vízén apró tavak, kis patakok, fenyőerdők és hattyúk között!
Az útvonalról remek kis térképeket lehet vásárolni vagy a netről letölteni. De ha nincsen használható térképed, akkor se keseredj el, mert táblák jelölik az útvonalat, amiket megtalálni néha elég körülményes, de kellő kitartással, mint tudjuk semmi sem lehetetlen…!


Az első tavat kb. félóra evezés után hagytuk magunk mögött, majd rögtön az elején egy aprócska eltévedés után megleltük a kijáratot. Hatalmas nádfal labirintus és egy-két hattyú megkergetése után kiértünk egy kis tóhoz. Itt rituális szertartás keretei között feláldoztuk a Gyuri által otthonról kicsempészett pörkölt maradványait. Rövid ejtőzés után tovább indultunk Babieta felé. Érdekes módjával találkoztunk itt a tűzifaszállításnak! Hatalmas tiszai ladikhoz hasonló csónakokon közlekedtek, egy köbméter fával. A vízi szerkezetet kezelő bácsika útbaigazított minket következő állomásunk felé, mindezt lengyelül, állandóan mosoly közepette, s, majd’ tíz percen keresztül! Bábel ide vagy oda, egyikünket sem zavarta, hogy gyakorlatilag egy kukkot sem értettünk egymás mondókájából! Hiába, lengyel-magyar két jó barát!


Az aznapra tervezett szakasz legszebb része következett! Kételkedve figyeltük a térképet… Majd megláttuk a „kiszállót” a tóból! A térkép szerint egy apró folyónak kellett következnie. De hogy ennyire apró! Utunk egy hatalmas éger láp erdőn keresztül vezetett, ahol a „folyó” szélessége helyenként alig haladta meg a három métert, a mélysége pedig, gyakran a 20 cm-t sem érte el. Bedőlt öreg fahidak, hosszúra nyúlt árnyékok, csend, ámulat és az elmaradhatatlan hattyúk, akik társunkul szegődtek az utolsó kilométereken. Az éjszakát egy kis szigeten töltöttük! Gyurma hamar feladta, Kopter és én egy tűzrakásból sörözéssé fajult filozofálgatás mellett konstatáltuk, hogy megszerettük Lengyelországot! Nagyon!


Hajnal. Mindenki alszik. Kivéve engem, aki már a nap első álmos sugaraival versenyezve figyelem a vizet! Megpróbálom a mazuriai csukák észjárását kitapasztalni… Nem sok sikerrel. Az otthonról hozott konzervek mentették meg a becsületemet és a társaság gyomrát! Gyors reggeli és indulunk tovább! A reggel szelesnek és hűvösnek indult, de valahogy megkedvelhettek minket odafenn, mert mintegy fél órás evezés után a nap erősebbnek bizonyult. Újabb kis folyó következett! Két apró domb a két oldalunkon és hatalmas erdő között vezetett az út. Az aprócska folyó lassan, kanyarogva, minden kanyarban egy-egy új arcát mutatta nekünk! A hatalmas kidőlt fák, nádasok, lefűződött apró holtágak, és az elmaradhatatlan hattyú-hajkurászások. Dél körül beértünk Babieta kedves kis falujába, és itt megpillantottuk kedvenc kocsmánkat! Egy átemelés előtt, a víz felett egy hatalmas stégen csillapíthatja szomját a fáradt túrázó. A kocsmától néhány száz méterre egy apró vegyesboltot is találtunk.


Miután pótoltuk lefogyott kolbász- és kifli-készleteinket, végigkóstoltuk a helyi komlószármazékokat. Az árak egyébként közel ott járnak, mint kis hazánkban. A kocsmázással egybekötött ebéd után nekivágtunk a folyónak. Délután kisütött a nap, mi pedig csak mosolyogtunk és lapátoltunk a folyón lefelé. Egy újabb átemelésnél egy öreg vízimalommal találkoztunk… Kopasszal áthordtuk a kajakokat, és mire a második hajót átvittük, Gyuri derékig a folyóban egy kedves, idős bácsival egy mintegy kétszáz kilós vasdarabot próbált kihúzni a vízből. Nosza, rajta nekiugrottunk és győzött a lengyel – magyar összefogás! És hát jó tett helyébe jót várj: újdonsült barátunk behívott minket a malomba, és végigmutatta a búza útját egészen a lisztig. Egy félórás idegenvezetés során kitanultuk a molnárok nemes munkáját, majd lisztes szívvel továbbálltunk. Az esti hajrá kicsit hosszúra sikeredett, inkább hasonlított egy olimpiai edzőtáborra, de ha menni kell, menni kell… Az alkonyi fényekben, a folyóban mosó nénikék, szomjukat oltó tehenek látványával be nem telve kerestünk táborhelyet. A hajnali horgászat sem maradt el, de ezen a reggelen sem állítottak emléktáblát a helyi halászok a nagy magyar halfogás emlékére... A reggeli után két hatalmas tó következett.


Mielőtt nekivágtunk volna a nyíltvízi evezésnek, betértünk a Csuka nevű kiskocsmába szomjunkat oltani. Megfigyeltük, hogy a part menti kis hangulat karbantartó intézmények neve minden második esetben csuka volt… Erős hátszél, és három órás komoly evezés után, utunk újra apró kis ágrendszereken vezetett tovább. Beérkeztünk a Krutynia fokozottan védett területére. A folyó partján mindenhol tiltó táblák jelezték a folyón tartózkodás szabályait. A horgászni tilos táblák ellenére az egész túra során itt volt az egy stégre jutó horgászok száma a legmagasabb. A védett terület bevezető szakaszánál található zsilipnél, produkáltunk egy gyors tisztálkodást, néhány horgász örömére, majd mi is megpróbálkoztunk néhány vízi ragadozó tőrbe csalására… Nem is szeretjük a halat… Az este újra a vízen ért minket. Az őszi alkony színei, illata és a hangulat foglyai lettünk. Észrevétlenül ránk esteledett. Az éjszaka meleg volt, fülledt és párás. Sátrat állítottunk, és már csak a halk, egyenletes, fáradt szuszogás törte meg a folyó csendjét.


Gyuri halk káromkodására ébredtem. Szakadt az eső. Mi természetesen újra útra keltünk és nekivágtunk túránk utolsó szakaszának. A csendes esőben még varázslatosabbnak tűnt a folyó. Hatalmas nádrengetegben kanyargott a folyó, majd egy erdőbe érkeztünk. A parton végig hód rágta fatörzseket láttunk. Kétórányi evezés után kiértünk egy madárrezervátumba. Öreg kidőlt fák, nagy, sekély vízfelületek, és hatalmas nádasok tarkították a tavat. Fényképezkedés és némi eltévedés után beértünk egy keskeny ágba, amelyen elérkeztünk utunk végcéljához. Gyors bepakolás után, kis városnézés, majd irány Magyarország. A hazaút csendes volt, eltekintve egy gyorshajtástól, amiben Gyuri komoly színészi képességről tett tanúbizonyságot, amikor az igazoltató rendőr nyakába borult könnyes szemmel üvöltve, hogy „kolléga, kolléga”…! Az eljáró közeg boldogan engedett útra bennünket.


Csendben ültünk az autóban és mindannyiunk fejében forgott a film, amit az út során rögzítettünk. 110 km egy varázslatos folyón. Napok múlva is éreztük ez nem csak egy jelentéktelen flört volt. Hűséget fogadtunk. Visszatérünk.


Hasznos tudnivalók


A folyó mentén mindenhol találhatsz kikötésre alkalmas helyeket, kempingeket. Ezeket a helyeket PPTK-nak nevezik. Itt általában kis bungalókban is megoldható a szállás. Krutyniáról készült térképek ezeket mindenhol jelölik. Fontos tudni, hogy nyár végével bezárnak ezek a szálláshelyek. A folyó a nyári hónapokban kicsit túlterhelt, ezért érdemes kora őszi csavargásban gondolkodni… A horgászathoz engedély kell, de ezt beszerezheted a nagyobb városokban útközben is. A túra nem igényel komolyabb fizikai felkészülést, de az időjárás okozhat kellemes és kellemetlen meglepetéseket a folyón. Ha további infókra lenne szükséged, mert szerelmes szeretnél lenni… hívj minket és elmondjuk a titkot.


http://www.noworks.hu
info@noworks.hu
06/30/20 32404
Tuboly Ádám


Forrás: www.outdoorsport.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.