Menü

2009.03.20.     Hozzászólás 0

www.mozgasvilag.hu

Vigyázzzzzzzz, jön a hó!!! – Egy lavinaismereti tábor élményei

Lavinaismereti tábor? Minek az, amikor Magyarországon szinte hegy sincs, nemhogy lavina! Ugyan már! – szinte hallom az emberek hangját, ahogy meglátják a címet.

Pedig szomorú tény, hogy minden évben sok magyar síelő és túrázó hal meg a különböző országokban azért, mert felkészületlenül vág neki a havas hegyoldalaknak. Bizony: hullunk, mint a legyek, ellentétben mondjuk Ausztriával és Németországgal, ahol már évek óta javuló tendenciát mutatnak a statisztikák, nem utolsósorban azért, mert mindkét országban komoly lavinatanfolyamokat tartanak a hegyekbe induló felelősségteljes embereknek.

Tavaly azonban egy tapasztalt túravezető, Monostori András, úgy döntött, elege van abból, hogy ennyi magyar hal meg lavina miatt, ezért a Mountex-szel karöltve elindított egy három napos lavinaismereti tábort. Ezen vettünk részt mi is, hogy megtudjuk, mit is kell tudni a lavinákról ahhoz, hogy túléljük őket és másokat is megmenthessünk. Hatalmas élményekkel és sok tapasztalattal gazdagodtunk, amelyeket most megosztunk veletek is.

 

Péntek reggel hat órakor indult elszánt kis csapatunk Budapestről. A tagok: András, a túravezetőnk és oktatónk, akinek az egész tanfolyam ötletét és megvalósítását köszönhetjük; Peti, aki Debrecenből csatlakozott hozzánk, és túravezetéssel keresi a kenyerét; Mike, aki a messzi Kanadából érkezett hazánkba testnevelést tanítani; Gyuri, aki villamosmérnök és erre a három napra fantasztikus angol tolmáccsá is vált, aminek köszönhetően Mike is megértette a tudnivalókat, valamint jómagam

 

78665-01.jpg

 

Mintegy húsz perces hatalmas koordinációs feladatnak bizonyuló kocsiba való bepakolás és négy órás utazás után megérkeztünk Szlovákiába, a Dél-Chopokban található szállásunkra. Itt ért bennünket az első meglepetés: a ház tárva-nyitva, a szobák előkészítve, de egyébként a teljes épület üres – házigazdáink, a kedves magyar család sehol. Kisebb tanakodás után önhatalmúlag elfoglaltunk egy szobát, ezáltal mintegy hadszíntérré változtatva azt. Sícipők, hátizsákok, táskák, kabátok és hólapátok hevertek mindenfelé kedves összevisszaságban. Egy fél órás ebédidő után elérkezett az első elméleti oktatás ideje: András elmagyarázta az alapvető lavinamentő eszközök (Pieps, szonda, lapát) működését, valamint azt, hogy miképpen tudjuk növelni a túlélési esélyeinket, ha lavinába kerülünk. Sok általános információt is megtudtunk a lavinákról: a fajtáit, mikor és hogyan alakulhatnak ki, és mit is kezdjünk az illetékes hatóságok által kiadott lavinajelentésekkel.

 

78665-02.jpg

 

Az alap tudnivalók megbeszélése után mindenki fölpakolt, és elindultunk az első nagy kalandra: körülbelül 10 perc autókázás és két hólánc utolsó pillanatban történő felszerelése után megérkeztünk az első gyakorlati helyszínre. András kiosztott mindenkinek egy-egy hólapátot és szondát, aztán elindultunk felfelé a hegyre, ki-ki sítúraléccel vagy hótalppal. Miután mindenki úgy-ahogy belejött ezen általunk kevéssé ismert közlekedési eszközök használatába, elkezdődhetett az érdemi munka. A folyamatosan szakadó hóesésben meg-megálltunk, hogy megvizsgáljuk a különböző hórétegeket, a szél irányát, és hogy mennyire lavinaveszélyes egy-egy terep (többek között síbottal, lapáttal és ugrálással – a mellettünk elhaladó sítúrázók nem kis derültségére).

 

78665-03.jpg

 

Készítettünk egy úgynevezett hóprofilt is, aminek a következő a lényege: leásol lehetőleg minél mélyebbre, és megnézed, milyen rétegekből áll össze az a hó, amin éppen síelsz vagy túrázol, mennyire vannak benne gyenge rétegek, amiken a fölötte lévő hó megcsúszhat. Mivel megállapítottuk, hogy közvetlen lavinaveszély jelenleg nem fenyeget, folytattuk a hó vizsgálatát egy meredekebb hegyoldalon.

 

Miután felértünk a Gyömbér-csúcsra vezető út feléig, a társaság is kellemesen elfáradt, az idő is rohamosan szaladt, így elindultunk visszafelé a kocsihoz. Aki még nem síelt közel kétméteres szűzhóban, fák között, feltétlenül próbálja ki! Először kicsit ijesztő, de amúgy hatalmas élmény, amikor nem kiépített pályán száguldasz le a hegyről, hanem a még érintetlen hótakaró alatt siklik el a léced! (Na jó, azért csak óvatosan – mindig figyelj, merre csúszkálsz, nehogy te indíts el egy lavinát!)

 

78665-04.jpg

 

Szóval: épségben visszaértünk a kocsihoz, és egyenesen egy András által már jól bejáratott étterem felé vettük az irányt. A hatalmas, nagyon impozáns, teljes egészében fából készült épületben költöttük el jó hangulatban vacsoránkat, miközben mellettünk ropogott a hatalmas kandallóban a tűz…

 

A szállásra visszaérve várt ránk… nem, nem a jól megérdemelt ágyikónk, hanem először is házigazdánk, akit jól meglepett, hogy megérkeztünk, mivel szombatra várt minket; aztán pedig egy újabb elméleti előadás, ezúttal képvetítéssel összekötve. A fő téma: hogyan kell úgy megtervezni egy hegyi túrát, hogy megpróbálod minimálisra csökkenteni a lavinaveszélyes területeken való áthaladást.
A mintegy két órás oktatás után az álmosan pislogó társaság fáradtan dőlt be az ágyába, hogy másnap kipihenten vágjon neki a Gyömbér-csúcs meghódításának…

 

78665-05.jpg

 

A következő nap személyesen is megtapasztaltuk, milyen érzés az, amikor eltemet egy lavina, kimentettünk néhány „bajba került” hátizsákot a hó fogságából, valamint koromsötétben, fejlámpával „száguldoztunk” le az erdős-bokros pályán kívüli pályán… a cikk második részéből kiderül, hogy telt a szombati napunk a lavinaismereti táborban.

 

Maulik Nikolett - Mozgásvilág.hu

Olvass többet a témáról: útibeszámoló

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.