Menü

2005.10.03.     Hozzászólás 0

Szülés után se álljon meg az élet! III.

A szokásos kérdéseket tettük fel:

Hegy- és sziklamászónők anyaként folytathatják-e korábbi életmódjukat? Megváltoznak? Hogyan vélekedik a környezetük?


Molnár Esztert arról kérdeztem, a mászás melyik műfaját űzi, és hogyan tudja ezt az életmódot egy kisgyerek nevelésével összehangolni...

Mesélt veszélyes helyzetek felvállalásának felelősségéről, közvetlen környezete reakcióiról és a jövő terveiről.
Eszter egy négy éves kisfiú édesanyja. Benedek születése után kezdett el sziklát mászni. Ma leginkább a szép klasszikus nagyfalas utak vonzzák, de emellett egyre inkább szeretne nagy hegyeket is mászni.
Benedek még kicsi, de már régóta tudja, hogy néha anyukája elmegy hosszabb-rövidebb időre nélküle, tudja, hogy ilyenkor mászik, és ha hazatér, Eszter megmutogatja neki a hegyeken vagy falakon neki készített érdekes képeket. Néha ő is velük tart egy-egy napra, ilyenkor „segít” biztosítani, mászkál a könnyebb sziklákon. Régebben ha Eszter veszélyesebb szituációban volt, eszébe jutott, hogy ki fogja kisfiát felnevelni, ha vele történik valami, de ma már érzi, hogy hol van a józanul vállalható utak határa. Ezen a határon belül pedig nem veszélyesebb a mászás, mint a városi közlekedés. Nem vállalna be nehéz utakat szólóban, nem kockáztatná az életét fölöslegesen. De valószínűleg ezt akkor sem tenné, ha nem lenne gyereke - vélekedik.
Környezete szintén elfogadja a mászást, sokat segítenek, bár persze néha bírálják is: milyen anya az, aki csak úgy elmegy két hétre, veszélyes sportot űz, és otthon hagyja a kicsi gyerekét. Eszter szerint addig nincs semmi baj, amíg a gyermek nem látja kárát a szülő kikapcsolódásának.
Anyaként mászni természetesen kompromisszumokkal jár. Nagyon jó szervezőnek kell lenni, hogy megteremthessük magunknak az időt az edzésre, túrákra, össze kell hangolni az edzésprogramot a házimunkával, és persze a gyerek télikabátja sokkal előbbre való kiadás, mint a hágóvas. Terhesen nem mászhatunk nehéz utakat, a babával sokat kell otthon lenni, nyűgösek és fejfájósak vagyunk, miközben a párunk a szépséges napsütötte sziklákon mászik. Aztán elmegyünk edzeni, és a lányok mind lemásznak eleinte… DE! Semmiféle áldozat nem mérhető ahhoz az örömhöz, hogy embernek adtunk életet, és végignézhetjük, ahogy felcseperedik. Akinek ez nem annyira fontos, persze másszon, és utazzon, de nekünk mégis jobb lesz otthon a pelenkaszagban. És a kismamák között is a legboldogabbak lehetünk, mert van egy hobbink, amihez visszaszökhetünk egy-egy órára eleinte, aztán egy-egy napra, hétre, és nem vagyunk örökre bezárva a bébiételek világába.
Eszter úgy gondolja, lehet, hogy sokkal jobb színvonalon mászhatna, ha nem lenne gyereke, és ha bevállal egy következőt, még kevesebb ideje lesz a mászásra. De nem tartja magát annyira jó mászónak, hogy a mászás sokat veszítene vele -mondta. Ezeknek a gyerekeknek viszont pont ő a lehető legjobb anyukája. És előbb-utóbb iskolások lesznek, úgy gondolja,akkor majd felszabadul egy kicsit.
Következő terhessége alatt szeretne mászni eleinte, de csak addig, amíg a medence megvédi a magzatot. Viszont ezt a kilenc hónapot is szeretné aktívan tölteni, mint az előzőt, hiszen úszni, túrázni és biciklizni a kismamáknak is szabad. Az előző szülése után már a kórházban elkezdte a regeneráló tornát, persze eleinte még csak keresgélte a hasizmait. A jövő tervei pedig: "A gyermekágy után ha ki tudunk szabadulni a lakásból, és szép az idő, már semmi akadálya nem lehet, hogy feltoljuk a babakocsit Ezüsthegyre, és boulderezzünk egy kicsit."
lásd még:
Szülés után se áljon meg az élet! II.
Szülés után se áljon meg az élet!
Forrás: www.szikla.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.