Menü

2005.09.19.     Hozzászólás 0

Szülés után se álljon meg az élet!

Kényes kérdés: hegy- és sziklamászónők anyaként folytathatják-e korábbi életmódjukat? Megváltoznak? Hogyan vélekedik a környezetük?

Várkonyi Beát arról kérdeztem, milyen műfajban kezdett el mászni, mászott-e terhessége előtt, illetve a várandósság ideje alatt, hogyan változott a veszélyről alkotott véleménye az anyaság kapcsán, és hogyan tudta megoldani a kicsik körüli teendők és a sport összeegyeztetését.


Bea a 2003-as Gasherbrum II. expedíció résztvevőjeként, több év kihagyás után ismét eljutott a hegyek közé. Egy 14 és egy 11 éves gyerek édesanyja, eredetileg sok évig barlangászott, ami persze túrázást, téli megközelítéseket is jelentett. Aztán középhegységi gerinc túrák következtek, majd a magashegyek. A sziklamászást nem tartja a szívéhez közel álló műfajnak, azt csak edzésként, készségfejlesztés gyanánt folytatta.
Terhesség alatt is teljes értékű sport életet élt, három hónapos terhesen még merült Hévizen (akkor ott dolgozott), de kerékpározott, túrázott is, nyolc hónaposan pedig Jósvafőn, a Kossuth barlang munkálataiban vett részt - de ott már barlangi munkát nem végzett.
Szülés után megpróbált minél több helyre a gyerekkel együtt menni. Különösen az első gyereket nem hagyta otthon - egészen két éves koráig. 1990-ben párjával egy hosszabb útra vállalkoztak gyerekek nélkül, Kínába, a Muztagh Atára. A második csemetét azonban már szinte mindenhová vitték magukkal - de ezek inkább itthoni, vagy közeli utak voltak.
A mindennapi sportéletben főleg rövid, jól elérhető dolgokat csinált. Kirándulások a gyerekkel, kerékpározás,sífutás, úszás.A kicsik gondozásában segítséget jelentett számára az, hogy anyósával együtt laktak. Így módja lett volna többször rábízni a gyerekeket, de ezzel a lehetőséggel nem igazán élt, inkább felpakolta a gyerekeket és együtt mentek. Később, ahogy az első gyerek nagyobb lett, már többször kérte anyósa segítségét több napra is.
Arra a kérdésre, hogy változott-e a mászás-motivációja, érdeklődése a gyerekszülések óta, Bea úgy válaszolt,hogy az idő fontosabb tényező lett, vagyis minél kevesebbet távol lenni tőlük, valamint az olyan helyek felkeresése, ahol gyerekprogramokat, vagy nekik való szintű feledatokat lehet találni. Külön vált a gyerektúra és a saját túra kategória.
Bea veszélyérzete mindig a helyén volt
, ezen nem sokat változtatott az anyaság. Talán nem is nevezné veszélyesnek a hegyi környezetben fellépő kritikus pillanatokat, inkább úgy fogalmazna, hogy komoly és felelősségteljes döntéseket kell hozni és körültekintően eljárni. Bea mindig is az óvatos duhajok közé tartozott, és a nehézségek felmérésében jó tanárai voltak a körültekintéséről híres Szenthe István és a párja, Konyi.
A gyerekvállalás befolyásolta Bea bátorságát és a merészségét, tény, hogy érez különbséget a korábbi és a mostani bevállalások között. Lehet, hogy az önbizalma volt aktívabb és így erősebb, lehet, hogy a korral jár, de valóban nem kizárt, hogy a gyerekek iránti felelősség teszi az embert még körültekintőbbé. Ahol régebben elment biztosítás nélkül, ott mostanában inkább kötelet használ.
Bea családi környezete nem fejezett ki semmilyen negatív-, vagy ellenvéleményt a mászással kapcsolatban, de még a konzervatívabbak szemével nézve sem adott erre okot. Akik a környezetében vannak, azok ilyennek ismerik és fogadták el (vagy nem). A korábbiakhoz képest a gyerekszülés után csak konszolidálódott, bár a mozgásról, a természetről való életfelfogása és ehhez kapcsolódó életforma nem változott.
Írta: Maunaloa
Forrás: szikla.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.