Menü

2015.02.17.     Hozzászólás 0

Simone Moro interjú

Simone Moro a téli Manaslun teszteli saját fejlesztésű bakancsát, amit be is mutatott nekünk. A kiváló hegymászóval a müncheni ISPO-n, a La Sportiva kiállítási standján beszélgettünk.


Az olasz Simone Moro a világ egyik legjobb téli magashegyi mászója. Itthon aligha kell őt különösebben bemutatni, hiszen tartott már előadást Budapesten másfél évvel ezelőtt. A Mozgásvilágnak akkor adott interjúját itt nézhetitek meg.

Eddig három nyolcezres első téli megmászása fűződik a nevéhez: a Makalu (8463 m), a Gasherbrum II (8035 m) és a Shishapangma (8027 m). Nagy álma a Nanga Parbat első téli megmászása, mellyel kétszer is próbálkozott, mindeddig sikertelenül. A dolgok jelen állása szerint jövőre újra nekifuthat, hiszen a pakisztáni „Emberevő” az idei téli expedíciók összes ostromát visszaverni látszik. Előtte azonban egy másik komoly projektbe vágja jégfejszéjét: még a mostani téli idényben szeretné megmászni a Manaslut, keresztezve annak 7992 m magas keleti és 8163 m magas főcsúcsát. Ez eddig egyetlen párosnak sikerült: a két nagyszerű lengyel alpinista, Jerzy Kukuczka és Artur Hajzer jutott fel itt 1986 novemberében, aminek lassan 30 éve.

Manaslu téli traverz Forrás: www.simnemoro.com

Simone expedíciójának legfontosabb üzenete az, hogy a magashegyi alpinizmus, különösen pedig a téli mászások jövője a hétezresek világa. A Manaslu keleti csúcsa a legmagasabb hétezres a világon.

További különlegessége az expedíciónak, hogy Simone társa egy hölgy, a dél-tiroli Tamara Lunger lesz. Tamara abban az évben született, amikor Kukuczkáék végrehajtották a Manaslu-traverzet. Több nyolcezresre indított expedícióban vett már részt, melyek közül sikeresen feljutott a Lhocéra és a K2-re. Amennyiben Simonéval sikerül megmászniuk télen a Manaszlut, Tamara lehet a második nő, aki télen feljut egy nyolcezresre (az első Marianne Chapuisat volt, 1993 Cho Oyu).

Müncheni interjúnk során Simone még nagyon titokzatos volt, a legapróbb részletet sem volt hajlandó elárulni az expedícióval kapcsolatban az egy héttel későbbre tervezett hivatalos sajtótájékoztató előtt. Így a tavalyi sikertelen Nanga Parbat-expedícióról és a saját fejlesztésű La Sportiva magashegyi bakancsáról kérdeztük, amely outdoor kategóriában megkapta az „ISPO-Oszkárt”, az Év Terméke díjat. A bakancs neve „G2 SM”, melyben a G2 a Gasherbrum 2 első téli megmászására utal, az SM pedig Simone monogramja.

Simone a szerzőnek magyaráz komoly átéléssel Forrás: Mozgásvilág - Kakuk András

Van még kép! Klikk a fotóra!

Pintér László: Simone, mesélj, mi történt veled a budapesti előadás óta? Kezdjük a Nanga Parbat első téli megmászásnak kísérletével.

Simone Moro: David Göttlerrel vágtunk neki a hegynek, de nem volt szerencsénk az időjárással. Ráadásul én magam is elég rosszul voltam a csúcstámadás napján. Egy elég kemény bivakom volt előtte, semmit nem aludtam. Olyan vihar volt, hogy nem sikerült elérnünk a tervezett táborhelyünket, ahol a hálózsákjaink voltak. Szóval bivakolnom kellett, ami a Nanga Parbaton télen nem könnyű. Ennek ellenére folytattam a mászást, de nagyon át voltam fagyva és gyomorproblémáim is voltak, úgyhogy visszafordultam. David is csak 7200 méterig jutott, de neki is túl hideg volt. Ezután hazatértem, hiszen az expedíció három hónapig tartott, ami nagyon hosszú idő. A télnek már majdnem vége volt, és az időjárási előrejelzések sem mutattak semmiféle esélyt egy újabb próbálkozásra.

Idén nem a Nanga Parbatra mentem. Egyrészt azért, mert most van egy újabb tervem. Február közepén indulok Nepálba, de hogy pontosan hová, az egyelőre titok. Másrészt pedig tudtam, hogy nagyon sokan tervezik a Nanga Parbatot ebben az idényben. A lengyelek közben már hazatértek, az oroszok éppen ma vonulnak le a hegyről. Már csak három kisebb csapat maradt a hegyen. Számomra az is benne volt a döntésben, hogy David Göttler idén nem érezte motiváltnak magát, hogy újra nekifusson.

PL: Ezek szerint mindenképpen vele szeretnéd megmászni a Nangát?

SM: Igen, bár teljesen biztos voltam benne, hogy ezen a télen meglesz a Nanga parbat első sikeres téli mászása. Persze, van még idő, de nagyon meglepett, hogy a két legerősebb csapat (a lengyel és az orosz) feladta. Ezzel nem azt mondom, hogy a többi csapat gyenge, de talán nem elég nagyok a sikerhez. A végén még az a meglepetés érhet bennünket, hogy a Nanga Parbat télen szűz marad. Ebben az esetben már tudom, mit fogok csinálni jövő télen.

PL: Mit gondolsz Denisz Urubko K2-es kálváriájáról? (Urubko komplett expedíciót szervezett a K2 első téli megmászására, majd az utolsó pillanatban terrorveszélyre hivatkozva megtagadták tőle az engedélyt.)

SM: Nagy szomorú történet. Szerintem kommunikációs félreértés történt a helyi ügynökség (aki az expedíció szervezésében segít) és a kínai hatóságok között. Én is terveztem, hogy ezen a télen Kínába megyek, de a kínai kormány már november elején világosan közölte, hogy télen senki sem mehet Kínába, egészen márciusig. Ezért nagyon meglepett, hogy Denisz továbbra is szervezte az expedíciót. Talán a helyi ügynökség nem informálta őt erről a rendeletről, de az is lehet, hogy ők maguk sem jártak utána, hogy lehet-e engedélyt kapni. Át tudom érezni, milyen bosszús lehet most, hogy mindent előkészített, és az utolsó pillanatban kellett rájönnie, hogy bürokratikus akadályok miatt mégsem mehet.

PL: Visszatérve hozzád, mivel foglalkoztál az elmúlt évben a Nanga Parbat után? Helikoptereztél? (Simone helikopteres mentési feladatokat lát el a Himalájában. - PL)

SM: Igen, egyrészt egy új bakancs fejlesztésén dolgoztam. Ez az a bakancs, amit a következő expedíciómon is használni fogok. Ezen kívül pedig nyitottam egy helikopteres céget és iskolát az Egyesült Államokban. Ebben az iskolában a jövő magashegyi helikopteres mentőpilótáit képezzük, a neve Altitude Helicopters. Egyébként a most következő expedícióm után Nepálba megyek repülni, már egyeztetünk a helyiekkel. Szóval ez az évem is ugyanúgy épül majd fel, mint a tavalyi: egy téli expedíció után helikopterezem. A repülés persze nem azt jelenti, hogy addig nem edzem. Keményebben edzem, mint valaha. Amikor azt mondom, repülök, az azt jelenti, hogy aznap mászom, edzem ÉS repülök. Otthon is van egy helikopterem Bergamóban, amit gyakorlásra használok. Egyedül a tavalyi évben 485 órát repültem. A hegymászás és az egyéb feladataim mellett azt hiszem, ez elég magas szám.

PL: Lássuk akkor a csodabakancsot. Mitől ilyen különleges?

SM: Először is, ha ránézel, nem gondolnád, hogy ez egy duplafalú téli bakancs. Kisméretű, technikai és szuperkönnyű bakancs. Olyan, mintha egy trekking bakancsot tartanék a kezemben, miközben ez a legtechnikásabb magashegyi bakancs, ami létezik. Másik forradalmi újítás, hogy a bakancsról eltűnt a hagyományos fűző. A BOA tárcsás gyorsfűzőt alkalmaztuk, amit akár egy kézzel, vastag kesztyűben is könnyedén tudsz kezelni. A lábfej és a lábszár részt két külön tárcsával lehet megszorítani illetve kiengedni. Ez dupla biztonságot ad, mert akkor is a lábadon tartja a bakancsot, ha valamilyen oknál fogva csak az egyik tárcsát tudod megszorítani (mondjuk, ha az egyik befagy – nem fog, de ha mégis). Hegymászásban ezt a technikát még sohasem alkalmazták, csak sí- és snowboard bakancsokon. Ez az én felelősségem volt. Amikor azt mondtam, nem akarok fűzőt, nyomatékosan visszakérdeztek, hogy „Biztos vagy benne?” De megbíztak bennem, és büszke vagyok rá, hogy elfogadták az ötletemet, amiről meg vagyok győződve, hogy a jövőt jelenti a magashegyi bakancsok piacán. Az eddig alkalmazott fűzős technikák mind működnek nyáron, meg bent a meleg szobában. A téli fagyban azonban mind csődöt mondanak. Próbálkoztak korábban a Velcro-rendszerrel is, de ha lejegesedik, semmit sem tart. Ezt a technikát extrém körülmények között teszteltük, és mindenhol megfelelt. Szerintem ez forradalmi újítás a hegymászó bakancsok piacán. Hogy mennyire fog elterjedni például a nyári bakancsok terén, azt egyelőre nem tudom, mert a szorító tárcsát a felhasználási módoknak megfelelően kell a bakancson elhelyezni. Itt a beépített kamásli miatt védve van, nem tud magától kioldódni, de ha például egy fedetlen bakanccsal belelépsz egy sziklarepedésbe, a nyomás akár el is törheti a tárcsát. Szóval ez még a jövő zenéje, de néhány modellen alkalmazhatónak tűnik.

Simone és a G2 SM Forrás: Mozgásvilág - Kakuk András

A belső cipőt is szokatlan körülmények között kísérleteztük ki. Amikor én bakancsot tesztelek, az első dolgom, hogy leülök a földre, hiszen a hegyen sosincs nálad szék. A sátorban ülve kell fel- és levenned a bakancsot. Ezért amikor összeültünk a fejlesztő csapattal, mindenkit leültettem a földre. Egyből megértették, miért fontos, hogy szélesre lehessen nyitni a bakancs külső Cordura borítását a belső cipővel való be- és kilépéshez. Az amerikai BOA cég, a fűző fejlesztője, nem volt hozzászokva az ilyen hosszú fűzőkhöz. Én viszont megmagyaráztam nekik, hogy ahhoz, hogy a belső cipővel viszonylag kényelmesen bele lehessen lépni a bakancsba, szélesre kell nyitni, amihez hosszú fűzőre van szükség.

PL: Mennyire meleg a bakancs?

SM: A bakancsot 6-7000 méteres magasságra, téli körülmények közé terveztük. Tavaly a Nanga Parbaton már prototípusként ezt használtam. Jelenleg a téli magashegyi expedíciózásban mindenki különféle technikával fűthető bakancsokat használ. Bármelyik nyolcezresre mégy télen, mindenkinél ott vannak az elemek a fűtéshez. Ezt a bakancsot eredetileg csak az alaptáborig akartam használni, de végül a 2-es táborig végig csak ebben másztam. Egyedül a csúcstámadáshoz vettem fel a korábbi, hagyományosnak mondható fűthető magashegyi bakancsomat. Ez azért volt lehetséges, mert sokat dolgoztunk a bakancs hőszigetelésén. A hőszigetelés leggyengébb láncszeme a gumi. Egyrészt a talp, másrészt pedig oldalt a kopásvédő gumiperem. Lehet bármilyen meleg a bakancs felső része, a talpán és a talp élén kegyetlenül beszivárog a hideg. Mi megpróbáltunk olyan anyagot alkalmazni, ami sokkal könnyebb, mégis jobban szigetel. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan más márkák is előállnak hasonló fejlesztésekkel, mert ez a bakancs jelenleg fele olyan nehéz, mint az ugyanilyen tudású versenytársai."

Nos, az első kézből kapott elemzés után következzék egy kitűnő videó egyenesen a gyártótól, melyben Simone angolul meséli el a bakanccsal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat:

 

Olvass többet a témáról: ISPO 2015

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.