Menü

2016.11.09.     Hozzászólás 0

Reel Rock interjú: Zupán Tamás

A Reel Rock nemcsak az év legjobb nemzetközi mászófilmjeit hozza el nektek Budapestre. Idén mindkét vetítés előtt a hazai mászóvilág néhány kiválóságát invitálják meg egy színpadi beszélgetésre. Megtudhatjátok, mit gondolnak motivációról, olimpiáról, a mászás jelenlegi helyzetéről – és természetesen a filmekről!

Interjúsorozatunk második vendége Zupán Tamás, a hazai boulderélet meghatározó mászója. Kétszer hozta el az „Év mászása” díjat boulder kategóriában.


Mozgásvilág: Kezdjük az elején. Hogyan csöppentél bele a sportmászás világába?

Zupán Tamás: Egy átlagos délutánnak indult, amikor a bátyám pár barátjával elment kipróbálni a falmászást. Neki nem annyira jött be a dolog, viszont nekem javasolta, mert úgy gondolta, hogy tetszene. Kettőnk közül én voltam a mozgékonyabb gyerek. Meg a tanulósabb is. A zenész :) Végül egy barátommal én is lementem. Azonnal megtetszett, és elkezdtem lejárni edzésekre. 15-16 éves lehettem ekkor, így viszonylag későn kezdtem.

Sokan hegymászós könyveket olvasva kapnak inspirációt. Nálad akkor ez kimaradt?

Nem, én akkor teljesen úgy voltam vele, hogy a mászás csak a négy fal között létezik. Akárki próbálkozott nálam azzal, hogy ennek az lenne az értelme, hogy utána kimész sziklára, annak azt válaszoltam, hogy ne vicceljen, bent végre sikerült megmásznom egy zöld utat, és ez mennyire jó. Persze siker is volt, de ahogy egyre többet jártam, megismertem olyan embereket, akik aztán a barátaim lettek. Ők világítottak rá arra, hogy a benti mászás egy nagyon jó dolog, kiváló edzés, viszont utána kinyílt előttem a világ, amikor egyszer-kétszer kivittek sziklát mászni. Kint vagy a szabadban, nem üvölt a zene, el tudsz kicsit vonulni a gondolataiddal, még akkor is, ha nem egyedül vagy. Így maradt meg ez a szerelem és alakult át benti mászás kintivé.

Emlékszel még, mi volt az első kinti hely, ahová mentetek?

Igen, Oszoly. Vörös Tomi barátom vitt ki, aki most is kollégám. Akkor bent már úgy éreztem, hogy egészen jól mászok. Jöttek viszont velünk páran, akiknél teremben ugyan jobb voltam, sziklán viszont esélyem sem volt, hogy megközelítsem a szintjüket. Ez hatalmas motivációs lökést adott, és akkor eldöntöttem, hogy a továbbiakban a kinti sziklákra építem fel az edzésmunkát.

Előtte teremben másztál már kötélbiztosítással, vagy ezzel is kint találkoztál először?

Kint találkoztam először kötéllel. De ezzel is úgy vagyok, hogy én kötéllel nem nagyon mászom. Mindig is kicsit parásnak tartottam. Nincs tériszonyom, de megvan bennem a félelem, hogy úgy nagyobbat eshetek. Ezért kötöttem ki végül a bouldernél. Vannak, akik szerint a sportmászás biztonságosabb, mint a boulder, de én azért a bouldereket is nagyon megválogatom. Ami nagyon magas, és a tetején van egy nehéz mozdulat, azt biztos nem mászom.

Versenyeztél is előtte?

Egy-két versenyen elindultam, de az inkább csak kipróbálás volt. Ilyen jellegű stresszhelyzetben mindig nagyon rosszul teljesítettem, így aztán azóta sem versenyzem. Azon a pár versenyen viszont megismertem az ottani közeget. Nézni azonban nagyon szeretem őket, most már vannak egész jó közvetítések a világversenyekről. Az Ujjerőben mi is rendezünk versenyeket, ezeket nagyon élvezem, még ha fárasztóak is. Annak, hogy nem versenyzek, van egy olyan oka is, hogy eléggé egysíkú a mászóstílusom. A kezdetektől fogva a minél kisebb fogások tetszettek, hogyan lehet megfogni egy icike-picike bütyköt. Erre próbáltam ráállni, most pedig a versenyeken nem ez a tendencia. Hatalmas elemek, egyensúlyozás, ugrás, dinamikus mozdulatok. Ami persze nem baj, így látványos, így eladható, de nekem ez nem fekszik. Én azért mászok a saját stílusomban, mert nekem ez tetszik, és a mászásban éppen ez a jó, hogy az ember mindig megtalálhatja azt, ami tetszik neki. Ha egyfajta stílust akarsz mászni, megteheted, mert rengeteg ilyen út van.

Ez, hogy több kötélhosszas utakat nem mászol, gyorsan kialakult?

Viszonylag igen. Nem azt mondom, hogy rögtön az első alkalommal, de már ott az Oszolyon sem vállaltam be például az elölmászást. A legkönnyebb utaknál is problémát okozott a gondolat, hogy most úgy mászom, hogy baj lehet, ha leesek.

Másodmászóként sem másztál?

Nem nagyon, és a mai napig nem jellemző.

Néhány út előtt hisztiztem, hogy itt márpedig nem fogok felmászni

Sziklamászó tanfolyamra se jártál?

De, az kellett ahhoz, hogy a sziklamászó oktatói képesítést el tudjam végezni. Az alapfokút elvégeztem. Addigra már a sziklamászás is jobban ment. Könnyű utakat kellett előre mászni, de már volt annyi rutinom, hogy ne okozzon gondot. Azért nem esett jól. Vörös Tomi barátom a megmondhatója, hogy néhány út előtt hisztiztem, hogy itt márpedig nem fogok felmászni.

Gerecse, Back to the crimp, 8B FA Forrás: Zupán Tamás

Back to the crimp (Gerecse), 8B FA (FA, azaz első megmászás. Van még fotó, katt a képre!)

Ezután visszafordult a figyelmed a terem felé, vagy jöttek a boulderek?

Amikor 2008-ban megnyitott az Ujjerő, akkor ott épült egy 30 fokos áthajló kis fal, system boardnak nevezik. Ezen speciális dolgokra lehet edzeni. Pár barátommal ebbe a falba szerettünk bele. Rengeteg pici fogást raktunk fel és erre gyártottuk a bouldereket. Az Ujjerőben ez egy pici kis sarok volt, ahol mi gyakorlatilag éveket töltöttünk el. Amikor pedig volt rá lehetőségünk, kimentünk mászni egy-egy hétre külföldre.

Követted már akkor, hogy mi történik a nemzetközi boulder szcénában?

Én annyira nem, de egy barátom kívülről fújja, hogy ki, mikor, milyen bouldert nyitott, mit mázott, honnan jött, hol tart ez az egész mászás. Tőle minden egyes túrán kaptam az információkat. Én el voltam foglalva a saját kis mászásommal, de azért ragadt rám. Kezdtek egyre jobban érdekelni a különböző fokozatok, és hogy ki mászott ilyet.

A motivációt csak az utak nehézsége jelentette, hogy mindig elérj egy újabb szintre?

Igen, viszont próbáltam nem másokhoz hasonlítani magam, hiszen (nem panaszkodásból), de egy hazai mászó lehetőségei nem mérhetők össze egy osztrák vagy svájci mászóéval. Ezt magammal szemben sem fogadtam el soha kifogásnak, de tény, ezért el kell fogadni. Inkább az motivált, hogy magam korábbi szintjénél tudjak egyel jobba teljesíteni. Próbáltunk úgy időzíteni, hogy ha egyszer kijutunk valahová mászni, akkor menjen jól igazán a mászás. Ez persze nem sikerült mindig, illetve az időjárás is befolyásolta a lehetőségeket. Volt, hogy az egyhetes túrán egyetlen utat másztunk esernyővel, a fennmaradó időben pedig ültünk a sátorban, miközben kint szakadt az eső. Idővel azért egyre több jó túra jött össze, és sikerült azt is kitalálni, hogyan lehet a formát jól időzíteni.

Ha jól tudom, akkor a felsőfokú tanulmányaidat abbahagytad. Milyen suli volt?

Sok mindent elkezdtem tanulni, de majdnem mindent abba is hagytam. Egyszer, talán az Ybl Miklós Főiskolára jártam, műszaki menedzsernek tanultam, amikor kitaláltam, hogy a számomra bűvös 8a fokozatot szeretnék mászni. Viszont rájöttem, hogy a tanulás és az iskola miatt nem marad elég időm edzésre.

Iskola mellett nem lehet annyit edzeni, hogy eljuss a 8a szintre?

Biztosan lehet, szerintem rengeteg ember csinálja. De én azt éreztem, hogy nekem nem megy. Sosem éreztem magam nagyon tehetségesnek. Ahhoz van talán érzékem, hogy az edzés terén tegyem oda maximálisan magam. Valószínűleg másnak ez sokkal kevesebb befektetéssel is működhet. De ez megint az a kategória számomra, hogy ez van. Ha ehhez van érzékem, akkor ezt csinálom. Ezért amennyi időt csak tudtam, azt edzéssel töltöttem. Akkor talán 4-5 mászó érte el a 8a fokozatot, és úgy gondoltam, tök jó lenne, ha én lennék a következő. Majd pedig, ha ez sikerül, akkor a mászásból visszaveszek, és a sulit folytatom ott, ahol abbahagytam.

Magic Wood (Svájc) Massive attack 8A (Ezzel az úttal került be a 8A kategóriába) Forrás: Zupán Tamás

Massive attack, 8A+, Magic Wood, Svájc (Ezzel az úttal került be a 8A kategóriába. Van még fotó, katt a képre!)

Tehát nem az volt a cél, hogy francba a sulival, profi mászó leszek, hanem csak átütemezted a dolgokat.

Igen, legalábbis akkor még úgy gondoltam, hogy ez így működni fog. Aztán kiderült, ez nem ilyen egyszerű, hogy az életemnek azt a részét csak úgy bezárom. Sikerült megmásznom az eltervezett fokozatot, a Magic Woodban lévő Massive Attack nevű bouldert (8a+). Nagyon örültem, és pár óráig tényleg úgy éreztem, hogy megvan a cél. De utána máris jöttek az újabb gondolatok és célok, és a dilemma, hogy mi legyen a sulival. Itt szólt közbe a szerencse: két barátommal, Tomival és Petivel, akik az Ujjerőt létrehozták, munka terén is össze tudtam fogni, és attól kezdve lettem én is az Ujjerő szerves része. Azóta is ott dolgozom, és visszük hárman a termet.

Most 28 éves vagy. Ha nagyon úgy érzed, még bőven van időd tanulni.

Persze, ez a lehetőség mindig fennállt, sosem zártam ki. Viszont ha úgy alakul, akkor szeretnék olyat tanulni, ami érdekel és motivál. Tudom magamról, hogy ha valami nagyon érdekel, arra bármenyi időt hajlandó vagyok rászánni, de ha valami nem érdekel, akkor senki sem tud rávenni, hogy foglalkozzak vele. Szóval most a mászás és edzés felé tolódtak a dolgok, a célok is ilyen jellegűek voltak, de ezekből most tudatosan próbálok visszavenni.

Miért?

Összetett a dolog. Most az életem egy másik szakaszában vagyok. Két éve házasodtam, a családdal is illene foglalkozni. Ez így is van jól, de ezt azért magamban is rendezni kell. Ez nyilván picit lemondás a korábbiakról, ugyanakkor azonban örömteli is. Ne egy ilyen mártír szerepre gondolj :) A feleségemet is az Ujjerőben ismertem meg, és szinte azonnal tudtam, hogy csak idő kérdése a lánykérés. Ezt is a mászásnak köszönhetem.

Amellett, hogy senkire nem akartál hasonlítani, voltak hazai vagy külföldi példaképeid?

Persze, voltak. Egy svájci mászó, Fred Nicole, ő egy nagy példakép (őt tartják az elsőnek, aki 8b+ nehézségi fokot mászott - PL). Ha nem muszáj mászót mondani, akkor a teniszező Roger Federer. Bár egyiküket sem ismerem, hasonló karakternek tűnnek abból a szempontból, hogy hiába a sportáguk legjobbjai, ezt szerényen közvetítik. Nem helyezik magukat a többiek fölé, pedig a tudásuk alapján megtehetnék. Ez számomra egy jó példa, amire én is szeretnék hasonlítani. Bár teljesítményben egyikhez sem tudok közelíteni, de jó látni, hogy lehet így is nagynak lenni. Vannak persze fiatalabb példaképek is, akiknek inkább a mászóstílusa tetszik, mintsem a személyisége, már amennyire utóbbit interjúkból, videókból meg lehet állapítani. Ilyen például Daniel Woods, ő szintén az áthajló, peremes fogásokat szereti.

Mi a véleményed a Honnold-féle nagyfalas szólókról?

Nem vagyok a free szóló híve. Mindenkit más motivál, így persze elfogadom. Számomra azonban nincs az a mászóélmény, ami megéri azt a kockázatot, hogy akár önhibámon kívül is elveszíthetem az életemet. Baromi teljesítmény, amit csinál, de fel sem tudom fogni. Mintha egy teljesen más sport lenne.

Pázmánd, Korma 8A FA Forrás: Zupán Tamás

Pázmánd, Korma 8A+ FA (Van még fotó, katt a képre!)

A mászás egy olyan sport, ahol a fizikai képességek mellett nagyon fontos, hogy fejben mennyire vagy ott. Lehet-e erre speciálisan edzeni? Hogyan hangolod rá magad mentálisan egy útra?

Nekem segít a csend. Ezt sokan furcsállják, mert a teremben mindig szól a zene. Egészen addig, amíg edzést tartok, engem nem zavar, viszont ha mászom, akkor egy pontig tud zavarni. Aztán, ha átesem azon a ponton, ahol már teljesen benne vagyok a mászásban, akkor ki tudom zárni. Az igaz, hogy fejben rettenetesen ott kell lenni, tudnod kell minden mozdulatot, és semmi másra nem szabad gondolni. Ha bevillan egy gondolat, hogy „ez mindjárt megvan” vagy „hova is kell lépni?”, akkor az kizökkenthet, és nagy valószínűséggel el fogom rontani, ez többször előfordult velem. Feltéve, hogy erőben nem vagyok annyival az út felett, hogy ezt tudjam kompenzálni. Pedig rövid ideig vagyok a falon, egy- másfél percet, de ebben a műfajban ez már hosszúnak számít. Nekem a sok mászás segített abban, hogy erre tudjak figyelni, illetve a kinti mászás, mert ott tényleg csend van. Éppen ezért, inkább az olyan helyeket keresem, ahol nincsen tömeg. Vannak, akik úgy állnak hozzá, hogy legyen két kisbusz, szóljon a zene, buli. Ezzel sincs semmi baj, de nekem másról szól a mászás. Szeretem ezt a részét is, de akkor nem úgy megyek ki, hogy teljesíteni akarok.

Külön mentális gyakorlatokat akkor nem végzel.

Nem. Biztosan hasznos lenne, de ez megint olyan nálam, mint a mászás utáni nyújtás: tudom, hogy nagyon fontos és hasznos lenne, de én még inkább erősítek fél órát, mert tudom, hogy azt szeretem. A másik meg az a kategória, amikor valamire rá akarnának venni, és azt tudom magamról, hogy nem megy. Van ebben egy elég nagy adag makacsság is, de majd akkor változtatok, ha magam érzem jónak vagy indokoltnak.

Ugyan már nem versenyzel, azért biztosan eljutott hozzád a hír, hogy a sportmászás ott lesz a 2020-as tokiói nyári olimpián. Erről mi a véleményed?

Sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi lehet az előnye-hátránya, akár itthon kis hazánkban, akár világszinten. Mint mászóteremben dolgozó ember, számunkra lehet gazdaságilag hasznos, hiszen vélhetően többen jönnek mászni. A mászás népszerűsége egyébként is nő, úgyhogy én örülök, hogy az olimpia révén még többen megismerik ezt a sportot. Egészséges mozgásforma, minden izmodat megmozgatja, továbbá nem monoton. Bennem azért van egy kis aggodalom amiatt, hogy ha több pénz is áramlik állami szinten a sportágba (akár itthon, akár külföldön), akkor megindul majd a helyezkedés, és esetleg olyasvalakik kerülnek pozícióba, akik nem feltétlenül értenek hozzá. De elsülhet akár jól is ez az egész, ha az illetékesek jól csinálják a dolgukat. Épülhetnek akár óriási mászókomplexumok, amelyek tőlünk nyugatabbra már megszokottak. A mászók ennek biztos örülnének, a teremüzemeltetők már nem feltétlenül. De ezek mind csak gondolatok, találgatások.

Az megfordult a fejedben, hogy megpróbálj kvalifikálni az olimpiára?

Megfordult, de aztán hamar letettem róla, látva azt, hogy most a 16-18 éves gyerekek mindenkit rommá vernek. :) Akkor már 32 éves leszek, nem hiszem, hogy lenne esélyem, így ezt a gondolatot el is hessegettem.

A tervezett versenyformátum is komoly felzúdulást váltott ki a mászóközösségből. A kombinált formátumból a gyorsasági mászás nagyon kilóg. Szerinted lehetett volna ezt okosabban csinálni?

Szerintem igen. A kiadható érmek száma ugye maximálva van, tehát csak egy aranyat osztanak, de három versenyszám van. Szerintem jobb lett volna, ha abból a három számból kiválasztanak egyet. Nyilván nagyon nehéz döntés lett volna.

Igen, hiszen kizárni meg nem akartak senkit.

Persze, megértem ezt a döntést is, viszont én talán jobban elfogadtam volna, hogy kimaradok, minthogy rákényszerítenek valamire, amiben nem vagyok jó. De kvázi kívülállóként könnyen beszélek, mert amúgy sem versenyzek. Mindenesetre érdekes lesz, hogy a mászók a számukra megszokottól teljesen eltérő számokban is el kell, hogy induljanak. A lehetőségük megvan, hogy edzenek rá. Az viszont biztos, hogy nézni fogom.

Magic Wood (Svájc) In search of time lost 8C Forrás: Zupán Tamás

Magic Wood, Svájc, In search of time lost, 8C (Van még fotó, katt a képre!)

Ha már a Reel Rock apropóján beszélgetünk, van kedvenc filmed?

Nagy Csillagok háborúja-rajongó vagyok, szerencsére a feleségemnek is az egyik kedvence, meg még a Harry Potter, illetve a Jóbarátok sorozat.

A mászófilmek közül esetleg valami?

Jaaa, hogy erre gondoltál? Bocs, de ha film, akkor én mindig rávágom a Star Wars-t. :) Nem, a mászós filmek közül nincs kedvencem, bár rendszeresen eljövök a fesztiválos vetítésekre. Viszont rengeteg mászós videót nézek, főleg, amikor készülünk valahová mászni.

Tudsz esetleg ezekből a videókból tanulni is?

Nem is tanulásnak mondanám, inkább megismerni az út jellegét. Csalóka lehet, mert eddig szinte mindig más várt rám, mint amire számítottam. A videókban úgy mozognak, hogy simán rávágod, „ez nem nehéz, ezt én is meg tudom csinálni”. Aztán kimész, megfogdosod, és rájössz, hogy totálisan másképp néz ki az egész. Tanulni tehát nem nagyon lehet, de annyit meg lehet állapítani, hogy az én stílusom-e, peremes, vagy inkább ilyen hatalmas csapkodós, testerős, stb. az út.

Azt olvastam valahol egy korábbi interjúdban, hogy nem szívesen gyakorlod be előre az utat.

Igen. Egyszer adódott egy lehetőség, hogy két hónap múlva kimehetek pár napra Svájcba mászni. Előtte már próbáltam ott egy utat, kb. 8a+ nehézségben. Ezt akartam megmászni, amilyen gyorsan csak lehet. Ismertem minden fogásméretet, a távolságokat, lefotóztam előre. Otthon, ezen a már említett system boardon – aminek egyébként az áthajlása is majdnem megegyezik – megépítettem, először viszonylag jó fogásokból. Aztán fokozatosan egyre kisebb fogásokra cseréltem őket, a végén már ujjfájással küzdöttem, gyógyszerrel másztam. Elég elborult volt a dolog. Aztán kijutottam, és fél óra alatt megmásztam az út mindkét verzióját. Csak annyit éreztem, hogy megvan, mehetünk is haza. Semmiféle örömet nem okozott. Pont az egésznek a lényege veszett el. Olyan, mint amikor kilesed a karácsonyi ajándékot, és nem tudsz meglepődni vagy örülni akkor, amikor itt az ideje. Nagyon rossz élmény volt, azóta nem csinálok ilyet. Persze, akkor megvolt az oka, csak ritkán jutottam ki külföldre, megpróbáltam minél jobban kihasználni az időt. De senkinek nem ajánlom ezt a módszert.

A legmagasabb fokozat, amit másztál, 8c volt. Szerepel a céljaid között, hogy ennél nehezebbet mássz?

Igen, 8c-ből kettőt is sikerült, de nem tervezek feljebb lépni. Szeretném inkább csak élvezni a mászást. Eljutni egy-két olyan helyre mászni, ahol még nem voltam, akár Európán kívül is.

Például?

Hueco Tanks (Texas, USA – PL), az egy ilyen peremparadicsom, ami nekem eléggé a szívem csücske. Vannak még a fejemben utak, amikre szeretnék rápróbálni, de a szintet már nem szeretném emelni. Most inkább élménymászásra van szükségem.

Hol látod magad, mondjuk húsz év múlva?

Remélem, lesz, mondjuk két gyerekem, mászogatunk valahol még azért, talán a gyerekekkel. Remélem, az Ujjerőben dolgozom még :) Húsz év múlva majdnem ötven éves leszek, ebbe inkább nem gondolok bele. :)

Ha tanácsot kellene adnod egy kezdőnek, aki most bontogatja a szárnyait, és esetleg komolyabb céljai is vannak, mit mondanál?

Ami nekem nagyon nehezen megy, az a másoktól kapott észrevételek, tanácsok elfogadása. Magamról tudom, hogy ebben én nagyon rossz vagyok. Pedig ez fontos, mert nagyon sokat lehet így tanulni. Szóval fogadják meg bátran a tapasztaltabbak tanácsát!

 

Olvass többet a témáról: Reel Rock, zupán tamás, interjú

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.