Nincs kondid? Nem gond. Legfeljebb lefizetjük a hegyet. Hír

Hogyha nem vagy übergyakorlott és tapasztalt hegymászó és reggelente korán kell kelned, hogy munkába menj, Gusztáv lamentációja az együttérzés lángját fogja felhevíteni benned. Ami kellemesen melengető érzés ilyen cudar téli napokon...

Bekészítetted a fahéj teát? Jó olvasást!

 

"…És végre felértem. Az a rengeteg munka, energia, pénz, edzés végre meghozta a gyümölcsét. Leveszem a hátizsákomat és előveszem a nemzeti lobogót. Végre egy újabb magyar ért fel ide a világ tetejére, és ez a személy én vagyok. Évekkel ezelőtt álmodni se mertem volna, hogy valaha ide fel fogok érni.Az idő egyre rosszabb itt fent a csúcson, előveszem a zászlót, kitűzőm, egy-két kötelező fotó és indulok visszafele. Az oxigénhiány és a fáradtság miatt nem vagyok teljesen magamnál, de tudom, örök emlék marad ez a mai nap… számtalanszor fogok visszatérni gondolatban ezekhez a percekhez…"

 



 

Leveszem a zsákomat a hátamról. Közben hallom, hogy a táskámban ismerős zaj morajlik… Már rég hallottam ezt a zajt, de még is, mint ha minden nap hallanám, mindig ott lenne, az agyamba kódolva. A hang egyre élesebb, egyszer csak eltűnik a zászló a kezemből, elkezdett olvadni a hó az Everesten, a ruhám elkezdett átázni, megcsúsztam.

  A hang még erősebben szól. A táskámat az olvadt hólé közben elsodorja mellőlem, de a hang még mindig szinte a zsigeremig hatolva szól. Egyszer csak felébredtem. Ez csak álom volt. Bakker!

A hang amit hallottam az ébresztőóra volt, a nedves hólé pedig a kispárnámra kifolyt nyálam. Nincs semmilyen expedíció, nincs semmi féle kaland, és én se jutottam fel a Mount Everestre. Konstatáltam, hogy reggel 5:40-en van, kelni kell. Lassan kimáztam az ágyból megsimogattam a feleségem arcát. A hajnali sötétségben kibotorkáltam a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a forró vizet. Lassan ébredek, kezdenek rendeződni a gondolataim, a teendőim. A munka - megint a munkaidőt megelőzve átjárta az agyamat… Gyors reggeli, majd irány a garázs. Pár perccel múlt 7 óra. Szakad a hó. A Budakeszi úton óriási a dugó, a rádió szerint baleset történt - lépésben haladok.

 

El fogok késni, a főnök mit fog ehhez szólni? 10 perc késéssel érek be az irodába. Felnyitom laptopomat, és a naptárban látom: már csak 5 hónap és ! A hegy, az olasz menedékház, a mászás gondolatára ekkor hagyja el a nap első, igazi, őszinte mosolya az arcomat. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan illan el a derültség… Mii?!? Még 5 hónap?

Addig mi lesz velem? Állandóan csak dolgozom. Semmi mozgás. Addig felszedek további pár kilót… A történetet nem folytatom tovább. Feltételezem, magadra ismersz - még ha csak néhány pontban is. Január elején megfogadtam, hogy többet fogok mozogni. Mivel régóta túrázom és egy hosszabb hegyi-kiruccanást akartam, ezért a Monta Rosa túrára “kértem a felvételemet”. Tudtam, hogy a kondim rettenetesen gyatra, ezért edzés képen, hogy magamat is leteszteljem, elmentem a Pilisbe túrázni ahol a Dobogókő-Rám-szakadék-Vadálló-kövek-Prédikáló-szék-Pilisszentlászló útvonalon mentem végig.

 

A túra attól függetlenül, hogy élmény volt, mert a Dunakanyar - bármilyen legyen az ember kondija - gyönyörű, maga a túra óriási csalódás volt. Tüdőm 0 - zéró, lábaimban olyan szintű izomláz lett, hogy amikor leszálltam a HÉVről, gyakorlatilag úgy éreztem, hogy „izmaim”-ból fejni lehetne a tejsavat. Másnap reggel az ágyból alig bírtam kikelni annyira beállt a derekam. És itt most álljunk meg egy pillanatra. Szerinted ezen a túrán mennyit mentem szintben? Na, tipp?

 

500 m-nél nem többet. És ez az 500 méter fizikailag két napra gyakorlatilag nyomorékká tett. Valami megoldást akartam keresni, nem akarom a pénzemet kidobni az ablakon a Monte Rosa túrán. Nem akarom, hogy kondim hiánya miatt bénázzak. A pénz persze csak egy dolog, a fontos az, hogy élvezni akarom a túrát. Jó munkásember módjára elkezdtem a neten kutakodni, hogy mit lehet tenni azért, hogy fizikailag alkalmas legyek a Monta Rosara, milyen felkészülési javaslatok vannak.

 

A „nagyok” hogyan tartják magukat karban a holt szezonban.

A Monte Rosa mégis csak nagyobb falat, mint a Tátra, illik rá felkészülni… Amikor az iKalandot megkörnyékeztem azzal, hogy vajon hogyan kéne felkészülnöm egy ilyen túrára, sajátos ötlettel álltak elő (már megint :)). Arra kértek, osszam meg a történetemet Veletek a blogban… hátha jön néhány további kérdés felkészülés- túrára edzés témában. Vagy értékes észrevétel, megjegyzés úgy, mint “ja igen, én is így vagyok” vagy “figyelj, apukám! Megmondom, mit csinálj…:”.

 

Tehát szabad a gazda, jöhetnek a kérdések, vélemények, hozzászólások: hogy ki hogyan/hogyan nem készül fel túráira. És elvileg Erőss Zsolték válaszolnak kérdéseinkre…

Üdv: Gusztáv

 

ui - Rényi Zsolt megkért, hogy okvetlenül helyezzek propagandát az írásomba és említsem meg a végén, hogy jövő csütörtökön hótalpas-hegymászó túra lesz a Magas-Tátrában kezdőknek és haladóknak.