Marcipánnal az Everestre Hír

A Spar expedíción belül csapattársad nem lesz?
De, a SPAR Everest Expedíció másik magyar tagja Török Edina, aki alaptábor-vezetőként tart velem. (Feladatai közé tartozik, hogy rádión tartsa velem a kapcsolatot, fogadja a meteorológiai előrejelzéseket, fényképezzen, nyomon kövesse a készleteinket.)

Ki segít a feljutásban? Bérelt Sherpa segítőket alkalmazol?
Az egyetlen önkorlátozás, amihez ragaszkodom, hogy palack nélkül szeretném elérni a csúcsot, így sokféle segítséget igénybe veszek és igyekszem csak a helyszínen véglegesíteni a stratégiámat: Nagy valószínűséggel együtt fogok mászni az alaptábori logisztikámat biztosító nemzetközi expedíció egyik nepáli hegymászójával, de nyitott vagyok az együttműködésre a nemzetközi csapat többi tagjával is (pont ma értesültem arról, hogy egy ismerősöm is ott lesz a mi alaptáborunkban) és természetesen a rögzített köteleket is használom. (A kötélpályát egy kínai hegymászó csapat építi ki.) Mivel az előretolt alaptábor felett nem várnak épített táborok, így Magyarországról saját sátrakkal, a táborlánc kiépítéséhez szükséges felszereléssel indulok és a terhek – sátor, gáz, élelem, stb. – rám eső részét magam viszem fel, ami reményeim szerint alaposabb akklimatizációhoz vezet majd.

Kép forrása: krq.hu

Előző expedícióid kapcsán előtérbe kerültek téged érő kritikák? Mi a véleményed ezekről-foglalkozol vele?
Gondolom ez együtt jár a nyilvánossággal és valóban, engem is, Zsoltékat is értek kritikák, főleg a hegyek között átélt balesetek kapcsán. Ezek mindig felkorbácsolják az indulatokat. Bár fontosnak tartom, hogy ezeken elgondolkozzunk, tanuljunk belőlük, de egy tragédia elemzésénél azt hiszem mindig szem előtt kell tartanunk hogy nem voltunk ott és a kritika célja a megértés kell, hogy legyen. Most inkább az előttem álló feladatra koncentrálok.

2004 óta nem tudunk sikeres csúcstámadással végződő expedíciódról. Nincs benned feszültség/bizonyítási kényszer emiatt?
Talán… De aztán, ha jobban belegondolok a dolgokba, ez elmúlik és képes vagyok az előttem álló feladatra koncentrálni. Igazából – e téren is – rengeteget tanultam Várkonyi Lászlótól (Konyitól), aki nem csak barátom és mászó-tárasam volt egy évtizeden át, de mint hegymászó, hegyjáró ember példaértékű is számomra: őt sosem a rekordok hajhászása vezérelte. Nyugodt, kompetens mászó volt akinek lételeme a hegy. 2010-ben, amikor nekiindultunk, pontosan húsz év választotta el utolsó 8000-es csúcsmászásától és neki ekkor ez volt a hetedik kísérlete az Everesten. Nem láttam rajta feszültséget.

Felkészülésedben változtattál a siker reményében?
Természetesen igyekszem tanulni a korábbi alkalmak során elkövetett hibáimból és a korábbi logisztikai galibákra is kialakítani lehetséges válasz lépéseket. (Mi van, ha eltűnik egy sátor, amit korábban felvittem, mi lesz, ha az ablak később nyílik meg és nekem tovább kell maradnom, és hasonlók.)

Kép forrása: krq.hu

A közelmúlt tragikus magyar hegymászó eseményei mennyiben befolyásolták a felkészülésedet?
Nem igazán… Korábban is tudtam, hogy a hegymászás nem veszélytelen. Talán a 2010-es jégomlás, amikor Konyi életét vesztette, kihangsúlyozta számomra azt, hogy vannak kivédhetetlen helyzetek.

Felkészülésedben a támogató SPAR nem csak anyagiakkal, hanem élelmiszerrel is támogat. Miket viszel magaddal itthonról/ melyik a kedvenc ételed egy expedíció alatt?
A marcipán! (Erre az utóbbi pár évben kaptam rá tátrai mászások során: finom, könnyen porciózható és van benne energia bőven.) De odafent szeretem az olajos magvakat, aszalványokat is, az alaptáborban pedig valamilyen rejtélyes oknál fogva nagyon kívánom a puffasztott búza szeleteket.

Forrás: krq.hu