Menü

2008.10.21.     Hozzászólás 1

http://www.kalandtura-blog.hu

Kilimandzsáró és Kilimandzsáró közt a különbség- Erőss Zsolt blogja

Van ám, de még mennyire, hogy van. Én magam közel féltucatszor másztam meg a Kilimandzsárót több útvonal mentén, és el kell mondjam, hogy nem mindegy, honnan közelíti meg az ember a hegyet.

A legnépszerűbb és legkönnyebb útvonal a Marangu, vagy más néven a Coca Cola Trail. Kétszer mentem itt fel és háromszor le.

Ennek az útvonalnak a fő problémája a túlzsúfoltság, a házaknál nagy a tömegnyomor. Persze ez a “legkönnyebben kivitelezhetőnek” nevezett útvonal és a biztosra menők el is özönlik. Csakhogy a tapasztalataim
szerint a többi útvonal sem nevezhető nehéznek, a különbséget legfeljebb abban látom, hogy a kevésbé kiépített ösvényen nehezebb lehet a hegyimentés. Ez itt egy nagyon lényeges dolog, mert sokaknak ez a legmagasabb pont, amit életükben valaha is elérnek és akklimatizáció nélkül ez a feladatt a legjobb szervezetet is eléggé meggyötri.

Van némi előnye annak, aki már volt magasabban, de ez inkább csak pszichés, mert már ismert a szervezete számára még elviselhető fuldokló - oxigénhiányos érzés. A többi útvonalon is figyelünk és működtetjük a hegyimentést. A lényeg, hogy eddig még mindenki a saját lábán jött le és ennek így is kell maradnia, amíg én határozom meg a taktikát.

A Machame útvonalat a legszebbnek és a legváltozatosabbnak ismertem meg. Hátránya az, hogy túl hosszú és ezzel megerőltetőbb is. Bár nagyon szép, a csúcsra törő ember joggal érezheti fölöslegesnek megkerülni a fél hegyet. Manapság ez az útvonal is nagyon népszerű, de minden táborhelye nagyon hangulatos és bőven van sátorhely.

Egyszer jártam a Rongai ösvényen is, itt kevesebben vannak: Jó, sátras alternatívája a Marangunak.

Szép - “nehéznek” mondják az Umbwe túrát. A Baranco táborból egyszer már itt kellett lemennie két emberemnek teherhordókkal. (Túl magasan maradt a vérnyomásuk még reggelre is.) Elmondásuk szerint eszméletlen szép, meredek kalandos leereszkedés volt. Itt a legérintetlenebb a dzsungel, a meredeksége miatt ezt az útvonalat másszák a legritkábban.

Egyébként, ha a Meru hegyet megmásznád a Kili előtt, az minden útvonalon jelentősen növelné az esélyeidet, de különösen a legmeredekebb ösvényen. A mi kíméletes haladásunkkal azért én ezt sem érzem különösebben “nehéznek” de a teherhordók valószínűleg nem szeretik mert ráadásul rövidebb ez az út és így kevesebb a nekik járó pénz is.

A nehézségeket még lehetne egy kicsit fokozni, de a Kilimadzsáró nem az a hegy. A Shara felől is van egy nagyon hosszú útvonal és a Láva toronytól be lehet menni a kráter belsejébe, de ahhoz már jégcsákány - hágóvas is kellene és még jobb (jobban megfizetett) teherhordók.

Végezetül: miért kell ide felmászni? Mert minden oldalról gyönyörű Afrika legmagasabb hegye és környezete. Páratlan a trópusi esőerdő, a trópusi “bozótos”… Nem kell félni, de felkirándulhatnak ide Afrika nagyvadjai is, de azért ez manapság nem jellemző. Amire van esélyünk a dzsungelben látni: majmok (kétféle: a Fekete-fehér Colobusz és a Kék majom), Kaméleon, Mongúz, antilop-félék, madarak és számtalan egzotikus növényféle. Amitől nem kell tartanunk: kígyók, pókok. Ilyenek biztos vannak, de én még nem találkoztam velük :). Nagyobb magasságban már csak láva salak van és a gleccserek.

Minden ember számára nagy megpróbáltatás az akklimatizáció nélküli nagy magasság elérése. Kell hozzá egy jó adag motivácíó, de a teljesítmény jóleső érzésén túl a garantált gyönyörű kilátás a jutalmunk, Afrika maradék gleccserinek látványa.

Egy biztos: idén csavarunk egyet a Kilimandzsáró mászáson, távolabb vonulunk a tömegtől és valószínűleg belevesszük a programba a Mt. Meru megmászását is (4566 m).

Hozzászólás a bloghoz
Olvass többet a témáról: hegymászás, mászás, túra

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • peferenc 2010.10.04.   12:29

    peferenc

    Nem tudom mikor jelent meg ez a blogodon, de én csak most olvastam.

    Valószínű (legalább is eddig nem cáfolta senki), első magyrként jutottunk fel a csúcsra Pócs Tamás, Stenszky Gyula és Schelb Gyula társaságában, 1976-ban úgy, hogy keresztezve a hegyet (Umbwei fel - Marangu le), és fenn aludtunk a kráterban. Ez az útvonal sem túlságosan nehéz. A Heim gleccsertől balra lévő beszakadáson, Nyil kunyhót érintve, hágóvasat nem használva, jutottunk fel a Furtwangler-gleccser mellett a kráterba, majd a belsőkráter tetejére, Majd másnap reggel a kráter DK-falán fel az Uhuru gerincére és a csúcsra. Mint említettem ez sem nehéz annak, aki már járt ötezer méter felett. 1976-óta még könnyebbedett is a helyzet, mert akkor még sokkal több volt a jég a leszakadásban és a kráterben, ami manapság már állítólag jégmentes. Ezen az útvonalon akkor még csak két (Baranco és a Nyíl-gleccser) védkunyhó volt ezen az útvonalon.

    Ezt terészetesen csak a cikk kiegészítése céljábül említem meg.

    peferenc@t-online.hu

     

    válasz erre...