- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Pintér László
2016/12/08
Az amerikai mászót éppen az eddig megmászatlan nepáli Lunag Ri északnyugati falában érte szívroham, ahonnan társa, David Lama segítségével, de saját lábán jutott le.
Hirdetés
Az eset még november közepén történt, de Anker csak most hozta nyilvánosságra, miután a National Geographicnek adott az elképesztő történetről.
Kép forrása: Fotó: Facebook
Conrad Anker (Van még fotó, katt a képre!)
A hegymászás iránt érdeklődőknek aligha kell bemutatni Conrad Ankert. Az 54 éves amerikai mászó három évtizede számít az alpinizmus egyik úttörőjének. Nevéhez számos hajmeresztő első megmászás fűződik a világ legmostohább időjárású hegységeiben: a Baffin-szigeten, az Antarktiszon és a Himalájában. Az általa vezetett expedíció találta meg George Mallory holttestét az Everest északi falán 1999-ben. 2012-ben, ötvenévesen harmadszor is feljutott az Everest csúcsára, ezúttal oxigénpalack használata nélkül.
Anker tavaly próbálkozott először Nepál jelenleg elérhető legmagasabb megmászatlan hegyével. A tibeti határon emelkedő 6895 m (más források szerint 6907 m) magas Lunag Ri csúcsára David Lamával az északnyugati falon keresztül próbáltak feljutni, de közvetlenül a csúcs alatt vissza kellett fordulniuk. Már akkor eldöntötték, hogy ismét megpróbálják.
Anker a közösségi oldalán röviden elmesélte, hogyan élte meg a szívrohamot és az azt követő mentést:
„November 16-án reggel felfelé tartottunk a Lunag Rin, amikor akut koszorúér szindróma tüneteit tapasztaltam. Mászótársammal, David Lamával a hatodik kötélhosszban jártunk, amikor súlyos mellkasi fájdalmat éreztem. Hamar rájöttem, hogy ez nem a magasság okozta tüdő- vagy agyödéma következménye, ezért azonnal megkezdtük az ereszkedést. Soha nem éreztem ehhez hasonlót korábban, világos volt, hogy komoly a baj.”
Kép forrása: Fotó: Red Bull Content Pool
A Lunag Ri északnyugati fala (Van még fotó, katt a képre!)
Az interjúban azért elárulta, hogy az alaptáborba visszaérve még úgy gondolta, hogy lábon kihordja a dolgot, Lama azonban meggyőzte, hogy itt nincs mese, azonnal kórházba kell menni. Helikoptert hívtak, és előbb Luklába, majd onnan Katmanduba vitték.
„Kilenc óra múlva már a Norvic International Hospital kardiológiai osztályán voltam, ahol Dr. Bhutta angioplasztikát hajtott rajtam végre és eltávolította az elzáródást okozó akadályt. Ez egy eléggé kényes és időérzékeny művelet, mert a szív maradandóan károsodhat, ha nem végzik el időben a beavatkozást. Dr. Bhutta egy sztentet is elhelyezett a szívemben, és három napig bent tartott a kórházban megfigyelésre.”
Azóta már otthon, Montanában lábadozik. A mély és őszinte interjúban elárulta, hogy meglehetősen stresszes életet él, mind a szakmai, mind pedig magánéletét tekintve.
1999-ben elvesztette legjobb barátját és mászótársát, Alex Lowe-ot. Lowe sokak szerint generációja legjobb hegymászója volt, számos úttörő mászást hajtottak végre együtt. A Shishapangmán egy óriási lavina sodorta el hármukat. Az operatőr David Bridges és Alex Lowe eltűnt, Anker a csodával határos módon túlélte. Hazatérve szembe kellett néznie legjobb barátja feleségével, a túlélők bűntudatával. Kötelességének érezte, hogy gondoskodjon Lowe családjáról, akinek három gyermeke volt. Aztán szépen lassan egymásba szerettek Lowe özvegyével, Jennivel, majd két évvel később össze is házasodtak.
Idén tavasszal Ueli Steck és David Göttler egy új utat akart mászni a Shishapangma déli falára. Akklimatizáció közben a gleccseren egy holttestre bukkantak. A jelek arra mutattak, hogy Alex Lowe földi maradványait találták meg. Telefonon beszéltek Ankerrel, aki a ruházat és felszerelés leírásából azonnal tudta, hogy valóban a barátját találták meg. Amint tudtak, családostul odautaztak, hogy pontot tegyenek a szomorú történet végére és örök nyugalomra helyezzék Lowe-ot. Anker a hátán hozta le a barátja testét, majd a szülők kérésére a helyszínen elhamvasztották.
A jövővel kapcsolatban Anker elárulta, hogy komoly figyelmeztetésnek értékeli az esetet, ezért jelentős változásokra lesz szükség az életmódjában. Nem biztos, hogy erőltetni kell az olyan, határokat feszegető mászásokat, mint például a tavalyi Meru-expedíció, vagy akár a mostani Lunag Ri-próbálkozás. A táplálkozására is jobban oda fog figyelni, és igyekszik a hétköznapi stresszt is csökkenteni. Ez alighanem korunk egyik legjobb alpinistája karrierjének a végét is jelenti, legalábbis azon a szinten, amit eddig megszoktunk tőle.
Hogy mennyire a határmezsgyén járt eddig, azt jól példázza a tavalyi Lunag Ri-kísérletükről készült rövidfilm:
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
