Menü

2013.01.17.     Hozzászólás 4

Bakancs nélkül a Gyilkos-hegyen - A téli Nanga Parbat expedíció első napjai

A törött rudak miatt négy sátorból hármat sikerült összerakni, ráadásul nem duplafalú volt, hanem rohadt hideg. A bakancs meg elkallódott a reptéren...


Karácsony másnapján hárman indultak útnak, hogy hónapok alatt megmásszák a Himalája nyugati végét jelképező Nanga Parbatot, a Meztelen Hegyet. Télen még senki nem jutott fel a csúcsig, és nyáron is sokakat vitt el a lavina, a tüdő ödéma, a kimerültség, és egyéb hegymászó végzetek. A három merész vállalkozó, Ács Zoli, Klein Dávid és az amerikai Ian Overton oxigénpalack és magashegyi teherhordók nélkül tervezik az expedíciót.

A hegy Pakisztánhoz tartozik, de az oda vezető út gyakran érinti a pakisztáni-indiai határvidéket. 8126 méterével a világ 9. legmagasabbjaként tartják számon. Három oldalon lehet feljutni rá, ezek a Diamir, a Rakhiot és a Rupal. A Diamirt, vagyis a nyugatit tartják a legkönnyebb oldalnak, de még ezt is extrém lavinaveszély és függő gleccserek uralják. Az első sikeres csúcstámadás az osztrák Hermann Buhl nevéhez fűződik, ő 1953-ban jutott fel, oxigénpalack nélkül. Azóta a hegy mutatói szerint 326 sikeres kísérletre 68 haláleset jutott, ami rosszabb átlag a Mount Everesténél.

 

expeditions.hu

 

expeditions.hu

  

Dec. 26-án a fiúk Iszlámábádba érkeztek repülővel, a csomagok egy része azonban nem szállt le velük. Többek között Zoli bakancsa és pehelycuccai sem. Az első pár napot arra használták fel, hogy beszerezzék a hiányzó készleteket, mint például kötél és kaja, és összepakolják a felszerelésüket. És vártak az elveszett hordókra. Hiába.

30-án kisbusszal indultak Chilas-ba, de a 18 órás út folyamán sem hagyták unatkozni őket a rendőrök. Úton-útfélen ellenőrző pontokon haladtak át, ami kisebb-nagyobb várakozásokat jelentett. Az út felétől gépfegyveres kísérőjük is akadt.

A faluba megérkezve viszont az ottaniak kedvessége teljesen lenyűgözte őket.

Az újévet azzal kezdte a csapat, hogy Ian próbált magában benntartani legalább valami folyadékot, kevés sikerrel. Reggel letudták a sokáig utolsó autós kirándulásukat, majd végre gyalog, a mindenható kólával felszerelkezve (és az ősi recept ismét bevált!) elkezdhették az expedíció érdemi részét.

 

Két napos menetelés után a fiúk megérkeztek az alaptáborba. Közben azonban kiderült, hogy Ian felszereléséből eltűnt pár darab, ami ilyen szinten már nem csak komoly anyagi kár, hanem rettentő nehéz pótolni is, és a magashegyi kesztyűje az életéről is dönthet. Elfagyott ujjakkal jóval nehezebb kapaszkodni, jégcsákányozni vagy enni… Szerencsére sikerült cserecuccokat szerezniük. Ráadásul a táborban egyéb hiányosságok is előjöttek. A közösségi sátor az ígéret ellenére nem duplafalú és téliesített, hanem rohadt hideg. Az expedíciós sátrak törött vagy hiányzó rudakkal érkeztek, így négyből sikerült végül összerakni hármat.

 

expeditions.hu

expeditions.hu

 

Zoli kapott ugyan kölcsön bakancsot, de az idegen lábbeliben fagyási sérüléseket szenvedett, és szép nagy hólyagok keletkeztek a lábujjain. Így persze ki kellett hagynia a következő napi mászásokat, amelyeken Ian és Dávid a közvetlenebb összeköttetést próbálta megtalálni a Kinshofer útvonalhoz.

Az alaptáborban eközben rosszalkodott az aggregátor, és a vécésátor is összedőlt. De mi is lehetne kellemesebb egy szabadtéri budinál a világ egyik legmagasabb, elhagyatott, behavazott hegyén?!

Dávid és Ian ismét feljebb cipelték a következő tábor kiépítéséhez szükséges cuccukat. Immár ötezres magasságból ereszkedtek vissza, a fenyegető gleccsert azonban nem kerülhették el.
A hétvégén a csapat végre kapott az alaptáborba egy rendes sátrat, aminek van alja. Hurrá! Ami viszont nem hurrá, hogy az aggregátor teljesen kipurcant, így nincs áramuk. Sem fűtésük. Brrrr… Így még főzni sem tudnak.

 

A következő részek tartalmából:

Vajon megszánják őket egy normális áramfejlesztővel? Zoli lába meggyógyul annyira, hogy Dávidékkal tarthasson végre az egyes tábor kiépítésénél? Feljutnak a fiúk a megfelelő felszerelésekkel együtt a következő kiindulópontjukhoz? Hányszor enged át magán a gleccser?

Ez mind kiderül, ha lesz annyi áramuk, hogy üzenjenek!

 

Nanga Parbat a Facebookon...

Olvass többet a témáról: Nanga Parbat

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • tacsi 2013.02.07.   07:55

    tacsi

    Igen, BUSHCRAFT, de ebbe igazán kár volt belekötnöd, mert egyértelműen látszódott, hogy véletlenül írtam helytelenül. Ha így írom: BUSCRAFT, akkor talán nézhetnél hülyének, de így nem korrekt a tényálladék!!

    A véleményemet tartom. Dabas külsőn élő svájcibicskás wannabe tűlélőként is lehetek érdemesebb ember, mint az, aki összekoldult pénzen a 7000 m feletti csúcsokat döntögetné.

    De nem így van, mert nem Dabas külsőn élek, jelentsen ez bármit is. 

    Ha nekem címzed a válaszodat, talán hamarabb észre veszem, és gyorsabban reagálok. De lehet az volt a cél, hogy ne reflektáljak, mert így tiéd lett volna az utolsó szó, amiben sajnos semmi értelmes és használható információt nem találtam, de szerintem más sem. XD

    Tudod a bushcraft szemlélet egyik alappillére a funkcionalitás, és semmi cicó. A te hozzászólásodban nem találtam olyat, ami hozzátett volna valamit a témához. Mert ha neked van valami fogalmad a magashegyi mászásról, akkor miért nem osztottál meg velünk valami értelmes és használható információt arról a teljesítményről amit az európai szervezet visz véghez egy ázsiai régióban? Erről szívesen olvastam róla, de neked fontosabb volt engem gyalázni. (EGO)

     

     

     

    válasz erre...

  • HP 2013.01.24.   23:52

    HP

    Amire te gondolhatsz az bushcraFt...

    és az igazi bushcraFtos, nem nagyképűsködik itt, mint a szenzációhajhász technokrata multikulti hájtek wannabee hegymászók, akiket itt fikáztál úgy,  hogy fogalmad sincs a magashegyi hegymászásról. És igen persze, a serpák azok akik palack nélkül, tornacipőben másznak a hegyre. Hát nem. És igen európai szervezettel nagy dolgokat visznek véghez egy 8000 téli megmászásával - ha összejön.

    De ez nem a te hibád, te biztos nagy adrenalinhajhász vagy a zsebkéseddel dabas külsőn.

    válasz erre...

  • SiMoon 2013.01.24.   08:48

    SiMoon

    Attól, hogy nem hallasz magukba mélyedő, szerény hegymászókról, az lehet éppen azért van, mert Ők magukba mélyedve, szerényen másznak és nem csapnak nagy hírverést :) 

    Persze ezt csak feltételezem...

    válasz erre...

  • tacsi 2013.01.24.   08:36

    tacsi

    Nem csodálkozom azon, hogy rendre tűnnek el a hegymászók felszerelései a Himalája környékén. Biztos, hogy pár sherpa már örül a szerzeménynek. Amúgy én jobban tisztelem a Sherpákat, mint az ilyen wannabe hegymászókat. Ezek a sherpa arcok havonta akár többször is meghódítanak egy csúcsot, mások szarságait cipelve, oxigénpalack nélkül..

    Az egészből túristalátványosságot csináltak az utóbbi száz évben. Az is nevetséges, hogy most minden majom azt nézi, hogy kinek milyen high-tech felszerelése van, lassan már szkafanderben fognak felrepülni jetpack-el a hátukon.

    Amúgy meg minek siránkoztok a magashegi kesztű hiányán? Érdekes az ötvenes években a sima cuccokban is fel tudtak kúszni a csúcsra, nem kellett hozzá 2 milliós felszerelés. Ajánlom a 7 év Tibetben c. film megnézését. Ott nagyon jól prezentálva van, hogy mekkora egójuk van a hegymászóknak.. Tisztelet a kivételnek, és aki nem próbál meg adományt gyűjteni saját maga számára, hogy végre feljuthasson. 

    A hegymászás tipikusan az a sport, ami arról szól, hogy önmagunkba mályedünk, ezzel szemben én csak a teljesítmény-hajhászást,és ki a nagyobb menő hozzáállást vélem felfedezni. 

     

    Kiváncsian várom a hozzáértők válaszát. Szívesen beszélgetnék már valakivel, aki érdemben hozzá tud szólni. Én mondjuk csak sima bushcratos-túlélő arc vagyok :D De szerintem az is valami!!!

    válasz erre...