Bakanccsal Skandinávia tetején - Jotunheimen Nemzeti Park Hír

Ropognak lábaim alatt a kövek, muszáj minden lépésemre odafigyelni! A hátizsák súlya minden pillanatban próbál a lábamról ledönteni, egy kisebb botlást is nehéz lenne most korrigálni. Társaim eltűntek a sziklák rengetegében, de sebaj, megérte percekig hasalva forgatni a gépet, míg eltaláltam a legjobb beállítást. Valami szellőrózsaféle, mindenestre nagyon megkapó volt ebben a vad környezetben. Egyre melegebb van, pedig a nap már lassan eltűnik a horizonton, az idő viszont kristálytiszta. Hopp… miután sikerült majdnem hasra esnem, felnézek és négy szempár mered rám. Pár másodperc, majd hirtelen eltűnnek. Esély sem volt lencsevégre kapni őket. Rénszarvasok!
 
81071-Jotunheimen_11.jpg
 
Végre felérek a hágóba és feszített tükrű, csillogó tavak, csipkés, hófödte csúcsok rengetege tárul szemeim elé. A völgyek felső részéről jégfolyók kanyarognak, mindenfelé gleccsernyelvek és morénahalmok sokassága. Hol vagyok? Legutoljára a Mont Blanc csúcsáról részesültem hasonló panorámába, pedig csak 1500 m magasan állok. Nem, ez most nem az Alpok, ez Norvégia szíve, a Jotunheimen Nemzeti Park.
 
81071-Jotunheimen_01.jpg
 
Jotunheimen, neve együtt cseng a trollokkal és óriásokkal, – melyet a költő Aasmund Olavsson Vinje használt először 1862-ben – Norvégia legvadabb turisztikai látványossága. Sogndal és Lom városok között, Közép-Norvégiában helyezkedik el mintegy 350 km-re a norvég fővárostól. Több mint 60 gleccserével, számtalan vízesésével, völgyeivel, mély tavaival valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújt. A csúcsok több mint 2000 m-rel nyúlnak a tengerszint fölé, és legtöbbjüket nyáron is hófoltok tarkítják. A hegységben található Skandinávia és egyben Norvégia legmagasabb csúcsa a Galdhoppigen is.
 
81071-Jotunheimen_03.jpg
 
Az 1980-ban alapított nemzeti park közel 1145 km2-nyi területen az ország keleti, belső régiójától a nyugati partot szegélyező fjordokig terül el. A 19. század közepétől, amikor is az első turisták felkeresték a hegységet sokminden megváltozott, mára a Jotunheimen a természetkedvelők paradicsomává vált.
 

81071-Jotunheimen_05.jpg

  A nyári időszakban júniustól szeptemberig a nap nagy részében űzhetjük a számos sportolási lehetőségek valamelyikét, mivel még az éjszakai órákban sem szükséges a lámpa használata. A hegyekben a hőmérséklet napi ingadozása elég jelentős. Egyszerre gyönyörködhetünk fürdőruhában a Galdhoppigen csúcsáról elénk táruló panorámában, és síelhetünk a Sognefjellet hófödte pályáin. A nappali csúcshőmérséklet akár a 25 fokot is meghaladhatja, éjszaka viszont a hűvösebb völgyekben akár fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet. A hegység időjárása, mint a legtöbb magashegységé, helyi anomáliákkal bír és kiszámíthatatlan. A makulátlan kék égboltot akár percek alatt szürke fellegek takarhatják be, és heves jégesők, hózáporok kísérhetik utunkat.

 

81071-Jotunheimen_02.jpg

 
A helyi idegenvezető társaságoknál, vendéglátó egységekben és információs irodákban kellő információhoz juthatunk a számos sportolási lehetőséggel kapcsolatban, mint a vadászat, horgászás, lovaglás,síelés, kerékpározás, trekking és gleccsertúra. 
 
81071-Jotunheimen_09.jpg
 
Mivel a hegység jelentős része nemzeti park, így a néhány menedékház-komplexumhoz vezető út kivételével a park teljes területén tilos a gépjárműforgalom. A hegységet vezető nélkül, gyalogszerrel bejárni kívánó turisták számtalan szebbnél-szebb útvonal közül választhatnak, viszont mielőtt nekivágnánk a túrának érdemes alaposan felkészülni, és megtervezni az utunkat. Egy vagy többnapos túrák közül választhatunk, melyek lehetnek csillag, illetve körtúrák. A hegységről részletes, a turistaútvonalakat és megnevezéseket tartalmazó térképet bármelyik nagyobb központban beszerezhetünk. A nyáron jómagam és három barátom társaságában kerestük fel Norvégia szebbnél szebb látványosságait. Miután kigyönyörködtük magunkat a fjordok és vízesések rengetegében, utunkat Gjendesheim, a Jotunheimen Nemzeti Park szívében lévő kirándulóközpont felé vettük. A festői szépségű Gjende-tó partján kis hajó várt, hogy elkezdhessük négy napig tartó vándorlásunkat a hegyek világában.
 
81071-Jotunheimen_06.jpg
 
A közel 14 órás gyaloglás a Storedalen-völgyön keresztül a Galdhoppigen lábánál elterülő menedékházkomplexumig, a Spiterstulenig bővelkedett látnivalókban. A morénasáncoknak feszülő Urdadalst-tavak tükrében a környező hófödte hegycsúcsok csillogtak. A csendet olykor a hófoltokon napozó megriadt rénszarvascsordák halk ropogása törte meg. Ahogy emelkedtünk felfelé, az út mind járhatatlanabbá vált, a vegetációt is csupán a gyér párnanövényzet képviselte. A késő délutáni órákban sikerült elérnünk a Visdalen-völgyet, ahonnan bő egyórás út vezetett a táborhelyünkig. A menedékházak és környezetük 1 km-es sugarában a sátrazás csak fizetés ellenében volt lehetséges, így mi a körön kívül alakítottuk ki a táborunkat.
 
81071-Jotunheimen_08.jpg
 
Másnap csodálatos idő köszöntött minket lehetőséget teremtve, hogy meghódíthassuk Skandinávia tetejét. A reggeli órák kristálytiszta egét a nap folyamán vékony lencse alakú felhőfoszlányok és cirrusszok fonalai szőtték át. Négy órán keresztül tartó emelkedőnk gránit kőlapokon egyensúlyozva, néhol hófoltok keresztezésével megszakítva vezetett a Galdhoppigen 2469 m magas csúcsára. 1984-ig a Glittertindet hitték Norvégia legmagasabb pontjának a maga 2472 m-vel, azonban egy pontosabb mérés alkalmával 2464 m magasnak adódott, mivel a rajta levő több, mint 10 méter vastag jégsapka a felmelegedés hatására elvékonyodott. A csúcson lévő jégsapka nélkül a Glittertind csak 2452 m magas lenne. A jégsapka vastagságának megváltozásával így a Galdhoppingen maradt Skandinávia legmagasabb pontja. A panoráma lenyűgözött minket. Havas csúcsok  rengetege tárult elénk, ameddig csak a szem ellát. A völgyekben a Svellnosbrean- és Styggebrean-gleccser ráncos kanyarulatain túrázók apró láncai haladtak felfelé. Fényképezést és egy gyors ebédet követően a csúcson lévő iránytárcsát a másnapi célpontunk, a Glittertinden irányába forgattuk. A lefelé út a görgetegek, ingó, mozgó kövek halmazán gondoskodott róla, hogy este könnyen álomba merülhessünk.
 
81071-Jotunheimen_10.jpg
 
Túránk harmadik reggelén bár az ég felhősebbé vált, a nap sugarai egyre elviselhetetlenebbé váltak. Ilyenkor elkell a hosszú ruházat és a sapka. A délelőtti órákban a Steidalen széles völgyén jutottunk mind magasabbra, hogy elérhessük a Glittertindenre vezető végtelen törmelék és sziklamező lábát. A felkapaszkodás igazi kihívásnak bizonyult, és csak töretlen lelkesedésünk vitt előre, hogy ismét csúcsra érhetünk. A jégsapka alá érve még a köveken elfogyasztottuk ebédünket, miközben szép lassan sűrűsödtek körülöttünk a felhők. Az út egy hosszú hópárkány oldalán vezetett a csúcsig, ahol egy földbe szúrt norvég zászlót lengetett a szél. Légvonalban talán 200 m-re szakadt az eső és jég keveréke, egy havas csúcs fölött szivárvány pompázott és vad kontrasztok tették izgalmassá a körülöttünk terpeszkedő tájat. Turisták kis csoportja érkezett köztük egy hölggyel. Megdöbbenten figyeltük, amint fürdőruhában várta, hogy párjával megörökítsék, de fejünk felett már tornyosult a jégfelleg. Gyors pakolást követően vízhatlan ruházatban folytattuk utunkat a túloldalon lévő Glitterheim menedékház felé. Ruhánkon kopogott a jég, de a távolban a táj mindenütt napsütésben fürdött. Egy helyi zivatarrendszer volt az oka mindennek, mint később kiderült, itt majd minden nap esik. Az ereszkedés sem volt egyszerű, a völgy alja  szinte elérhetetlennek tűnt. A csúcs felső részén, egy hópárkány szélén csúszkáltunk lefelé, majd hatalmas sziklamezőkön imbolygó kövek kísérték utunkat. A Glitterheim menedékházat már a lenyugvó nap utolsó fényeinél értük el. Táborunkat a Veodalen-völgyben a patak partján alakítottuk ki a menedékház szomszédságában. Utolsó napunk a hegyek ölelésében szikrázó napsütéssel folytatódott. A völgyből még egy utolsó pillantást vetettünk a Glitternheim havas csúcsára és megkezdtük kapaszkodónkat a szomszédos völgyet elzáró hágó tetejére. A terep mind barátságosabbá vált, miközben a táj is megszelídült. A gleccserek, havasak csúcsok tovatűntek, és a Russ-tó hatalmas elnyúlt víztömege uralta a tájat. Az ebédet követően megmártóztunk a kristálytiszta, ám rendkívül hideg tó vizében, és felfrissülve vágtunk neki túránk utolsó szakaszának, hogy a Bess-tó érintésével ismét visszatérjünk Gjendesheim üdülőfalujába.
 
81071-Jotunheimen_14.jpg
 
Skandinávia, azon belül is Norvégia bővelkedik természeti látnivalókban, de az idő sosem elég, amit rászánhatunk, hogy bebarangoljuk e vad világot. Nemcsak meseszép környezetével büszkélkedhet, hanem az Európa legdrágább országának járó címet is magának tudhatja. Az alapvető élelmiszerektől kezdve a szálláson át, az üzemanyagig a hazai árak többszörösére kell készülnie az utazónak. Ha a szerényebb utazást választjuk, akkor érdemesebb személyautóval bejárni az országot, és vadkempingezni, ami a skandináv országokban elfogadott, és rendkívül népszerű módja az éjszakák eltöltésének. Az utak mentén remekül felszerelt pihenőket alakítottak ki, ahol megtalálható a sátrazásra alkalmas füves területtől kezdve a melegvízzel és elektromos árammal ellátott illemhelység is. A nagyobb látványosságok körzetében gyakorlatilag bárhol találunk kempingeket, melyek az egyszerű sátorhelytől kezdve az apartmanházakig széles skálán kínálják a szálláslehetőségeket.
 
81071-Jotunheimen_12.jpg
 
Amit jó, ha nem hagyunk otthon: a meleg, vízhatlan ruházatot éppúgy vigyünk magunkkal, mint a fürdőruhát. A terület éghajlata, főleg a fjordok mentén rendkívül csapadékos, habár inkább jellemző a rövid csendes eső, semmint a hosszú vagy heves zivatarok. Az élelmiszerek közül gyakorlatilag bármit megtalálunk, viszont érdemes a diszkont, ún. „firstprice” termékeket keresni, mert amellett, hogy kiváló minőségűek, néhány esetben a magyar áraknál is olcsóbban tudjuk megvenni az alapvető élelmiszereket.
 
81071-Jotunheimen_07.jpg
 
Három hétig tartó kalandozásunk alkalmával egy új világot ismerhettem meg, sok-sok kalandon és szebbnél szebb tájakon keresztül, amire csak az Utazó vágyhat.