Menü

2005.10.27.     Hozzászólás 0

A "Ski the Last degree: Sível az utolsó fokra" Expedíció a Déli Sark-ra

A cikk majdnem egy éve jelent meg, de érdemes elolvasni, hátha kedvet kap hozzá az ember!

A Déli-sark fenséges szépségű tájaira készül két magyar utazó Kovalcsikné Bátori Krisztina és Ács Zoltán. Ez egykori küzdelmes felfedezések színhelyeire - a hasonló programokat rendszeresen szervező - Antarctic Logistics nevű vállalkozás segítségével jutnak el.

A "Ski the Last Degree: Sível az utolsó fokra" program egy olyan utazás, amelynek részesei közel 60 tengeri mérföldet tesznek meg sível a világ legdélibb pontjára. A földrajzi szélesség 89-90 fokán, a tengerszint feletti magasság közel 10000 láb/3000 méter magasságban - elsősorban a hideg miatt - igen megerőltető túrára számíthatnak a magyarok és még három egyelőre ismeretlen külföldi utazó. Egy közel 30 kg súlyú szán vontatásával napi 6-7 órai síelésre kell felkészülniük sík területen. Mint minden egyéb expedíció során, a siker itt is csapatmunka eredménye lesz, hiszen együtt utaznak és a nap végén mindenkinek segítenie kell a tábor felverésében, valamint az ételek elkészítésében.
A PROGRAM FőBB ESEMÉNYEI * Utazás repülővel az Antarktisz területére és az Ellsworth hegység lábánál elterülő Antarctic Logistics bázisára, amely 600 mérföldre van a Déli-sarktól. * Utazás sítalpas repülőgéppel a 89 déli szélességi fokhoz, az expedíció kiindulási helyére. * Utazás sítalpakon a saját szán vontatásával az utolsó fokhoz, a földrajzi Déli-sarkhoz, amely során 69 szárazföldi mérföldet (kb. 111 km) tesznek meg szélfútta terepen és hó barázdákon kb. 10 napon át. * Esténként táborépítés, étkezés, pihenés. * Megérkezés a földrajzi Déli-sarkra, a föld legdélebbi pontjára, ahol a láb alatt a földrajzi hosszúság mind a 360 foka találkozik, és a jégpáncél közel 3000 méter vastag.
ÚTITERV Megérkezés Punta Arenas-ba Az út szervezői azt kérik az utazóktól, hogy a várható antarktiszi indulás előtt két-három nappal érkezzenek meg Punta Arenas-ba, Chile legdélebbi kikötőjébe. Innen indul majd a társaság tovább az Antarktisz-ra. A néhány napos itt tartózkodás alatt ellenőrzik a felszerelést, ruházatot és megnézik a bizonyára különleges látnivalókban gazdag déli kikötőt és környékét. A felkészítés az antarktiszi utazásra sajátos módon zajlik. Mindenkivel tudatják azt, hogy az odatartó repülőjáratok indulási időpontja az adott pillanat időjárási és területi feltételeitől függ, vagyis teljes készültségben kell várakozni a szállodában arra a telefonhívásra, amelyben a szervezők értesítik az utazókat az indulás időpontjáról. Innentől kezdve egy óra áll rendelkezésre az utolsó előkészületek megtételére, majd megjelenik a szállodánál a repülőtérre induló autóbusz. Az ugyancsak gyorsan lezajló repülőtéri vám- és bevándorlási ellenőrzés után van mód arra, hogy néhány - még valóban szárazföldi - fényképfelvétel készüljön, majd irány az Antarktisz! Ám a késés, az indulás időpontjának gyakori változtatása nem ismeretlen fogalom Punta Arenas-ban.
MI LESZ VELÜNK? Repülés délre A repülési idő Punta Arenas-ból Patriot Hills-hez megközelítőleg négy és fél óra lesz a széltől függően. Az út elején elhaladunk a Tierra del Fuego felett, ami Chile legdélebbi területe. A portugál Fernao de Magalhaes (Ferdinand Magellán) vezette az első földkörüli hajózást 1519 és 1522 között, és ő fedezte fel és nevezte el ezt a területet Tierra del Fuego-nak, vagyis Tűzföldnek a yahganok tábortüzei után, amelyek megvilágították a partokat. A Tierra Del Fuego déli része, a Drake átjáró a modern történelemben is közismert vad viharjairól, erős szeleiről és háborgó tengeréről. A megközelítőleg 60-dik szélességi foknál eljutunk a befagyott tenger déli határához. Az óceánnak ezt a területét Antarktiszi Konvergenciának nevezik, amely planktonokban és egyéb apró élőlényekben gazdag, amelyek az Antarktisz gazdag madár- és vadonélő állatvilágát ellátó tápláléklánc alapját alkotják. Itt lépünk be arra a területre, amely az Antarktiszi Egyezmény fennhatósága alá tartozik. A 66-dik szélességi foknál lépjük át a Déli-sarkkört. A sarkkör mentén a nap soha nem nyugszik le az ausztrál nyári napforduló alatt és soha nem kel fel az ausztrál téli napforduló alatt. Tovább haladva dél felé az antarktiszi napok egyre hosszabbak, amíg a déli sarknál a nap évente csak egyszer kel fel és nyugszik le. Tovább repülve dél felé, - ha az időjárási körülmények lehetővé teszik - megláthatjuk alattunk a jégszirteket és a róluk leváló táblás jéghegyeket. Némelyik jéghegy országnyi nagyságú is lehet, amely a pingvinek, valamint fókák mozgó otthonává válhatnak. A jeges kontinensből először a Charcot szigetet pillantjuk meg az Alexander sziget közelében található 71-dik szélességi foknál. Az Alexander sziget a Bellinghausen tengerben fekszik és a IV. György tengerszoros választja el a szárazföldtől. Von Bellinghausen fedezte fel ezt a területet 1821. január 28-án. A jégtakaró tovább nyúlik a szárazföld felé, amíg a távolban feltűnik az Ellsworths hegység vonulata, amely a legmagasabb hegylánc az Antarktiszon. Az Ellsworths hegyvonulata mentén repülünk tovább dél felé a legdélibb kiterjedéshez, a Patriot hegyhez, ahol meglátjuk a leszállópályát. Repülőgépünk jégpáncélra fog leszállni a tengerszint felett 1000 méteren. Ezután érkezünk az Antarctic Logistics táborában a Patriot hegynél, ahol a táborban barátságos személyzet és a vállalkozás vezetője várja az érkezőket.
Expedíciós napok Ezután két nap aklimatizálódás és felkészülés következik, majd a felszerelés összecsomagolása után a csapat megfelelő időjárási viszonyok mellett elrepül a déli 89 fokra. Az utolsó időjárás-ellenőrzés után a sítalpas repülőgép egyszer még leszáll tankolni a Thiel hegységnél, majd megérkezik a sarkvidéki fennsík közepére, ahol megkezdődik a síelés és a szánhúzás. Lehetséges, hogy szélfútta hófelszínen kezdjük a túrát. Ezen a területen olyan erős szél van, hogy összetömöríti, és barázdákká formázza a havat, amely már sok bosszúságot okozott Scottnak és Amundsennek expedícióik során. Utunk során a barázdák 60-90 cm magasak is lehetnek, amelyek meglehetősen megnehezítik a haladást. Amint óvatosan megkíséreljük az átjutást ezeken, vigyázunk, hogy a szánjaink ne forduljanak le a hóbuckákról, vagy ne szoruljanak be egy-egy üregbe. Ahogy haladunk tovább a sark felé, a szél gyengül, a szél enyhül, a hófelszín egy kicsit puhább lesz és barázda foltokat is már csak elszórtan fogunk találni. Napirendünk szerint reggel 8-kor reggelivel kezdünk és 10-kor már úton vagyunk. Minden órában megállunk 5 percre, majd valamelyik pihenő során megebédelünk. Délután 5 órakor megállunk, tábort verünk és megvacsorázunk. Esténként lesz időnk olvasásra, beszélgetésre és egyéb tábori elfoglaltságokra. Mivel a nap nem nyugszik le, meglehetősen meleg van a sátrakban és az út során átizzadt ruháink könnyedén megszáradnak a melegben. Naponta átlagban 10 mérföldet (kb. 16km) teszünk meg, az első néhány napban 5-6 mérfölddel kezdünk, utána a napi távot fokozatosan növeljük, amint egyre inkább alkalmazkodunk a körülményekhez. Az utazás valószínűleg 7-10 napig tart.
Megérkezés a Déli-sarkra Miközben megközelítjük a sarkot, először a Hercules repülőgép kondenzcsíkját fogjuk meglátni, amely a Scott Amundsen Állomást látja el a McMurdo-i amerikai bázisról. A kutatóállomást már 15 mérföld (kb. 24 km) távolságból látjuk. Az utolsó 15 mérföld (kb. 24 km) lesz a leghosszabb. Amíg a Déli-sarkon tartózkodunk, meglátogatjuk a közeli tudományos kutatóállomást is.
Visszautazás a Patriot hegyhez A visszautazás sítalpas repülőgéppel, mintegy 6 órán át tart majd. Ugyancsak az időjárástól függően a tervezett napon megérkezik Punta Arenas-ból a repülőgép, amely a társaságot visszaviszi a chilei kikötőbe.
Forrás: www.explorers.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.