Menü

2013.07.09.     Hozzászólás 0

A majmok kiszabadultak

Azért jam a jam, hogy élvezkedni lehessen a profik látványában, a szép próbálkozásokban, és persze hogy az egész jó kis közösségi eseményként szolgáljon


A Boulder Liget felavatása helyett június utolsó péntekén az Ujjerő adott otthont egy szabadtéri bulderversenynek. Hiába írtunk azonban nyár közepét, az egész délutáni kiadós zivatar, és a vele járó lehűlés épp akkor érkezett meg, mikor az ember kint tervezett mászni a szabad ég alatt. Így az este hatos kezdés hét órára tolódott, és a szervezők már a készülődő versenyzők szeme előtt állították fel a falakat, és próbálták szárítgatni az elázott crashpadeket. Végül három fal lengedezett a vékony drótköteleken, ellensúlyként mindegyiket egy-egy hatalmas vizes ballon tartotta.

 

Bulder Jam

 

Hét körül lassan gyűlni kezdtek az emberek, és ki átöltözött, ki melegített, ki csak méregette az utakat, a szemfülesebbek viszont hamar nekiugrottak a még üres falaknak - amik nem voltak kifejezetten könnyűek. Bár amatőröknek, haladóknak és profiknak hirdették meg a jamet, az amatőrök alatt itt a heti legalább 2-3-szor edzőket kellett érteni, és könnyű útból nem hivatalosan kettő volt (a húszból), hivatalosan három, de az is mind negatív. Na jó, volt egy bónusz, ami elvileg sárga volt, gyakorlatilag könnyebben mászható.

Sebaj, azért jam a jam, hogy élvezkedni lehessen a profik látványában, a szép próbálkozásokban, és persze hogy az egész jó kis közösségi eseményként szolgáljon. Ami sikerült is neki, hiszen egy-egy úthoz sorban állva mindenképp interakcióba került az ember a többiekkel. A lány elitből többen is ott voltak, a fiúk kicsit hiányosabban vonultak fel, de így is volt pár erős emberük. Eljöttek az ifjú tehetségek is (12-13 évesek), és rettentő lelkesen ugrottak neki az utaknak. A jó hangulathoz hozzájárult a zene és a versenyzőknek járó egy-egy doboz sör, ami nyilván a nagy nyilvánosság előtti mászás feszültségét hivatott oldani. Mert azért nem könnyű úgy mászni, hogy 10-en várnak a helyünkre. Vagy csak tapasztalat kell hozzá, esetleges acélos izmok.

 

Bulder Jam

 

Közben lassan sötétedni kezdett, és felkapcsolódtak a reflektorok, tehát a sötét elmaradt. A szúnyogok viszont nem, ők lelkesen jöttek, és megdézsmálták az ácsorgó, illatos versenyzőket. Aztán szép lassan egyre több lett a nézelődő, és egyre kevesebb a mászható út, de sokkal megnyugtatóbb volt a látvány, hogy a profik is potyognak. A falak békésen kilengtek egy-egy erősebb lépéstől, elrugaszkodástól, és néha egymást rázták le a versenyzők az útról, de ezt mindenki természetesnek vette.

Mindenesetre nem lehet elégszer ismételni, hogy hihetetlen, hogy van olyan sportág, ahol a riválisok egymásnak drukkolnak, ami persze már önmagában is meghatározza a hangulatot. És ez a jam is olyan volt, amilyennek képzeljük és szeretjük a bulder eseményeket, hogy csapatokban álldogálnak a nézők, a versenyzők beszélgetnek, segítenek egymásnak, keverednek, egyszerre sportolnak és jól érzik magukat, mindezt egy kellemes, kicsit hűvös nyári estén, a szabadban.

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.