Menü

2005.08.30.     Hozzászólás 0

32. Aggtelek Kupa - Egy versenyző szemszögéből

Újra eltelt egy év, és ismét eljött az a hétvége, amikor a magyar mászók összegyűltek Aggteleken, és elkárogták egymásnak, hogy idén ki, hol, mikor, mennyit és miért nem mászott. Igen az A kategória indulói közül bizony sokan már a munka mellől kell felálljanak, hogy hódolhassanak hobbijuknak, és kiderül, nem is olyan könnyű hosszabb felkészülést végrehajtani a verseny előtt, így hát marad a rutin. De abból meg ugye egyre több van...

[ful A körülmények]
Azt hiszem, minden versenyző áldotta a szervezők odafigyelését, amit az izolációban elhelyezett fal tájolása közben tanúsítottak, ugyanis végre sikerült úgy elhelyezni azt, hogy árnyékot vessen az éppen falon tartózkodó, bemelegítést végző indulókra. Ez komoly áldás volt, hiszen ezen a hétvégén augusztushoz méltó igazi felhőmentes, szikrázó napsütésben kellett versenyezni. Bár azért a vasárnap kissé zordabban indult, délre már újfent igen meleg volt. A selejtezők és a döntők útjaira sok panaszt nem tudok mondani (illetve egyet sem). Nagyon élveztem a vonalvezetést, a köztesek elhelyezését, az utak folyamatos nehézségét, mely lehetővé tette a fokozatos szelekciót. Nem volt ordas kunszt a falban, inkább az állandó nehézség okozta bedurranás következtében hullottak az emberek. (Áron érdeme e témában vitathatlan - köszönjük Neked!). És amit nem szabad elfelejteni: újra sziklán lehetett élvezkedni... Bár sürögni leginkább vagyis inkább kizárólag Áron atyánkat láthattuk a falon, a szerelés zökkenőmentesen és pontosan zajlott, a menetrend egyszeri és kisebb kiigazítását követően pontosan be lehetett lőni a sorrakerülés várható idejét. Ez szintén komoly segítség egy jól időzett, alapos bemelegítés elvégzéséhez. Mókamesterünk idén is folyamatos buzdításra ösztönözte a barlangba látogató, álmélkodó turisták népes csoportját, akik arcán gyakorta jelent meg széles vigyor a szellemesen szórakoztató szóáradat hallatán. Igen, ellenállhatatlan vágyat érzett magában minden vájt fülű néző, mikor meghallotta, hogy a barlang gyomrában Munkácsy és Picasso darabjaiból válogatott szemelvényeket lehet meghallgatni a hegymászó szövetség vezetője által válogatott összeállítás keretében. De Barkó Csabinak ez nem elég, és a versenyzőket nevükön szólítva, az életrajzukat a közönség elé tárva, néha Darth Vader hangján énekelve mulattatta a társaságot, és biztatott minduntalan a "lelkes büfé" maradéktalan kifosztására. Este megjelent Babcsán Gábor is, és hosszas, de izgalmas vetítés keretében megmutatta nekünk, hogy 0 fok környékén, barátságtalan szelek ostromolta, patagóniai északi falakon is lehet mászni, sőt a szenvedés oly magas fokára is el lehet jutni, hogy az szinte már élvezhető, és többször is el kell oda menni. Burucs Mari, és Gyurca (valamint lelkes családja) áldásos szervezése nyomán idén sem maradhatott el rekeszmászó verseny lebonyolítása, és a selejtezőket valamint a döntőket kísérő pontos ítélkezés. [ful A versenyek]
Lányok: talán hét főt számlált a női mezőny, ahol kiemelkedő teljesítményt csújtott Kucsera Lenke a döntőben bemutatott top mászásával, valamint Király Nóri is szépen szerepelt, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a fesztávos nyúlások jelentősen kifárasztották apró termetéből fakadóan.
Itt kell még megemlítenem Klich Zsu csodálatos pottyanását a döntőben, amire azért nagyon régóta vártunk már, de most végre láthattunk ilyet is... Fiúk B: ebben a csoportban Fábián Levente csillogott és utasított maga mögé minden más indulót, viszont nem szabad kihagynunk Komjáthy Zoli 3 hetes balatoni családi nyaralás utáni pompás helytállását, ahol a pompa szó viszonylagos, mert hát Zoli nem kvalifikálta magát a döntőbe, pedig nagyon szurkoltunk neki. Kevesebb alkohol (és nő), több szikla meghozza az áhított eredményt! Mindazonáltal öröm látni, mennyi lelkes induló tülekedik a B kategóriában. Ez remélhetőleg azt jelenti, hogy jövőre kitartó toborzással talán sikerül 25 fő fölé tornászni az A kategória veresenyzőinek létszámát, mert hát évek óta csak 20-at súroljuk- alulról. Fiúk A: indulók létszáma 18. Az első két hely hegemóniáját idén sem sikerült megtörni, így - megérdemelten- Kámvás Bálint hazavihette a vándorkupát, mivel harmadszor is elsőnek bizonyult. Elképesztő állóképességének nincs határa, és ezt kihasználva - mindenki megrökönyödésére - képes volt pihenést szimulálni az út végére felszerelt plafon áthajlás kellős közepén. Ejnye! Eztán meglehetős magabiztossággal topot mászott. Bármennyire is viszolyog Lacika attól, ha fényezik, azért halkan el kell mondjuk, nem sokkal maradtunk le egy remélt szuperfináléról, elismerésünk! A taktika és peremerő mestere az objektum létesítésére és bővítésére fordította energiáinak és idejének jelentősebb részét, így a felkészülés részét képező, külföldi, áthajló falakon végrehajtandó on sight lehetőségeit elhalasztotta jövőre. A 3. helyet a már megszokottan csodált technikás mászást bemutató Sarnitzky Ádám kaparintotta meg, aki a verseny előtti felturbózást Finale tűzforró déli falain hajtotta végre. Érdemes volt. Zengő Márk harmonikus és könnyed mászását is emlékezetünkbe kell véssük, van mit tanulnunk tőle. Ha jövőre nem izgulja el a versenyt (mint tavaly), vagy észreveszi a rikító sárga, ámbár egy pocak alá jól elrejtett lépést (lásd idén nem), akkor jövőre kapaszkodhatnak a dobogósok! Itt említeném meg, hogy jómagam (Payer Kornél) is valahol itt végeztem, és jövőre én is trónbitorló leszek! Hátrébb végzett Gedeon Péter, aki tavaly megnyerte a B kategóriát, és úgy látszik nem véletlen, hiszen azóta sem felejtette el, hogyan is kell ezt a műfajt csinálni. Csak így tovább! Bár nem láttam Bozsik Ricsi mászását, de ahogy halottam, a lépések magasságában próbálta meg elkövetni azt a jobb traverzt, ami még egy méterrel feljebb is (ott voltak fogások!) szórta mezőnyt. Sajnos sikertelenül. (Ez a bravúr eddig csak Bálintnak sikerült kb. két éve, amikor nem érte át a kunsztot, és kénytelen volt a lépésekbe kapaszkodni...) A többiek mászását sajnos nem láttam és nem hallottam róluk eleget, de elmondanám, hogy a verseny egyik támogatója, Kovács Tomi igazolta, nem a felajánlott jutalmak miatt jutott be a döntőbe. Stromi még mindig itt. Mindannyiunk célja, hogy az ő életkorát birtokolva így másszunk, mint a példán látjuk.
Csapattársa, Kovács Balázs, szintén évek óta a döntő részese, remélem, jövőre is együtt izgulunk! Ilyenek történtek a 32. Aggtelek kupán, meg még ennél sokkal több, de aki nem hiszi, járjon utána, írja le, de leginkább jöjjön el jövőre, és vegyen részt benne. Megéri! Az eredményekről bővebben itt és itt
Írta: Kornél
Forrás: www.szikla.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.