Menü

2005.11.01.     Hozzászólás 0

Van, aki versben mondja el

Blahó Ákos versét olvashatja itt mindenki, akit érdekel, hogy mit is érezhet egy maratonfutó. Mellesleg a vers címe: Maraton.
(Személyesen még sose futottam 42 kilcsit, de a rövidebb távokon is hasonló „szakaszokon” estem át!
Szerkesztő
)


[ful 1. oldal] Itt a nagy nap, amit vártam
Megvagyok, minden hibátlan
Készültem én, ahogy tudtam
De a melegítést buktam
Tömeg van, előre állok
Nézem a tűzijátékot
Adrenalinnal a fejben
Emberek közt startketrecben
Izgulok, ami jó ómen
Végre rajt, indít a sómen
Futni kell, mert ezt akartam
Három óra, ennyit adtam
Magamnak hogy teljesítsek
Negyvenkettőt egyben, igen
Kerülgetek embereket
Az elején csak így lehet
Jól haladni a tömegben
Sportos ország így van rendben
Futok, futok, jól haladok
Szívem dobog, gyorsan dobog
Jól haladok, jól is vagyok
Nézelődök, még vigyorgok
Tudom, múlandó állapot
Nyomom, de messze még a cél
Ismerős utcák, Oktogon
Voltam már itt, futok nagyon
Nem érdekel a pulzusom
Haladnom kell, mert hajt a vér
Nézek jobbra, nézek balra
Az emberek bíztatása
Érkezik minden irányból
Kedves dolog, felnyalábol
Futok, futok, itt a Duna
Szívem dobog, de még ura
Vagyok a testemnek, fura
Érzés, a hídon átjutva
Ismerős sporttárs bukkan fel
Kicsit előttem, beérem
Bíztató szavak, majd tovább
Haladok előre, a láb
Még visz, ahogy vinnie kell
A levegőm sem fogyott el
Nagyszerű, még jól vagyok, hej
Futok, futok, még szárnyalok
Rakparton és Margit-hídon
Itt a sziget, ismert terep
Frissítőhely, banánt nyelek
Ivással is próbálkozom
Rossz mozdulat, jól lesodrom
Az asztalról az italom
Majd Óbudán bepótolom
Van tartalék, azt gondolom
Ha tévedek, majd feltolom
A maximális pulzusom
És persze ez nem minden ám
Még van nekem egy adu-ász
Ez lenne az akaratom
És ha kell, majd jól felnyomom
Azt a küszöböt, ami fáj
Na vegyél vissza kisfiú
Nem Kenyában születtél, bár
Jó lett volna, nem rajtad múlt
Vésd észbe, nem vagy Szupermen
Csodák sincsenek, így ebben
A tudatban kergesd magad
Ja igen, és igyál sokat
Futok, futok, még haladok
Itt a féltáv, nem haldoklok
Esik eső, hűvös van ma
Tökéletes maratonra
Vajon nekem milyen nap lesz?
Csak most kezdődik a nagy meccs
Önmagammal, hát lejátsszuk
És nemsokára meglátjuk
Hogy melyik énem a nyerő
Balra Duna, jobbra Buda
Ez a rakpart megint, újra
Délnek tartok, velem az erő
De jaj, valami történik
Olasz futók érnek be itt
Kiket korábban elhagytam
Órámra nézek és nyomban
Látom, hogy valami gond van
Ahogy legrosszabb álmomban
De tudtam, ez a valóság
Olaszoké az igazság
ők nyomták augusztusban
Én meg a szigeten ittam
Kicsit loholtam nyomukban
Majd néztem utánuk hosszan
Irigykedve, és veszítve
Néhány pozíciót nyomban
Futok, futok, már fáradok
Tizenhét van még, sok, túl sok
Hiszek még, a futómúltam
Segíthet most, megszorultam
Ami az időt illeti
Fogy a fórom, ez nem döfi
A hidak feltűnnek sorban
A táv is fogy, de túl lassan
Hosszú a rakpart, ezt tudtam
Mert régebben tapasztaltam
Erre jó a futómúltam
Másra nem, ekkor már tudtam
Hidak alatt embertömeg
Bíztatnak zajosan, jöhet
Kicsit gyorsulok, köszönet
Minden másodperc jól jöhet
Egy fordító majd hídra fel
Oxigénhiány, nem jó jel
Majdnem tengerszinten vagyok
Mi lesz az Alpokban, ahogy
Rágondolok, kicsit jobban
Veszem a levegőt nyomban
Lejtmenetben ez nem nagy szám
A rakparton legyen nagy szám
Futok, futok, jól kivagyok
Gondolkodom, hogy ki vagyok?
Mit csinálok én ma itten?
Ja, a három óra, hittem
Hogy véghezviszem ma, igen
De mégsem, úgy tűnik nekem
Balra folyó, jobbra házak
Körülöttem futók áznak
Bár szerintem ők sem fáznak
Valószínű inkább fájnak
A tagjaik, ahogy nekem
De viselem türelmesen
Valamit valamiért nem?
Nincsen semmi sem ingyen, nem
[ful 2. oldal]
Erős a gravitáció
A Föld ma óriásbolygó
Egy olasz futó engedi
Így e nagy erő leveri
Lábáról szegényt az útra
De felkel, elindul újra
Így rászolgálva a tapsra
Mely emeli őt magasra
Futok, futok, lüke vagyok
Mi lennék más, hogy itt hajtok
Ahogy zsoké hajtja lovát
Gyerünk, hajrá, gyerünk tovább
Így bíztatom magam csöndben
De nem faarccal, mert közben
Vicsorgok ám intenzíven
Bárki láthatja, hogy itt bent
Kemény harc dúl, lassan minden
Eldőlni látszik, na igen
Számolgatom a perceket
Látom, ma győzni nem lehet
Ellenfelem nem egy talján
Nem kenyai, nem is afgán
Nem japán és nem is kazah
Hanem ki más, mint én magam
Ellenfélnek kemény vagyok
Nyerni itt ma nem én fogok
Nyirmogok és számolgatok
Lassabban már nem futhatok
Itt a híd és a fordító
Egy ismerős parkon át, ó
Én üldögélni szoktam itt
Sörrel a kezemben, amit
Most nem kívánok, bevallom
Küldetésem van, így hagyom
Hogy lábaim cipeljenek
Tovább, kisördög szól, minek
De én rá sem hederítek
Elhagyom az országházat
Fáj nagyon, de most már fájhat
Nincs már egy szigetkörnyi sem
Mégsem az én napom, hiszen
A száznyolcvan perc csak álom
Ezt a csalódást kiállom
Csak lássam már meg a végét
Jövőre is lesz egy fénykép
A célban, melyen egy óra
Lesz látható meg én, olyan
Számmal kezdődjön, amelyet
Szeretek, és ez a kettes
A többi pedig mellékes
Felüljáró, kínszenvedés
Saci bíztat, de ez kevés
Már ebben a stádiumban
Váci út sem esik jobban
Futok, futok, hulla vagyok
Úgy érzem, hogy beájulok
Hol van a vasakaratom
Hívom, keresem, kutatom
Hé kisfiam, most légy makacs
Most mutasd meg, mint egy apacs
A harcmezőn, ne légy gyönge
Meg a fájdalomküszöbre
Emlékeztetnélek téged
Hogy majd jól feltolod, tényleg
Megint nagy volt a szád apám
Tisztelni kéne e távot, azám
Azért, mert voltál Sárváron
Nem kell elszállni, ámbár ott
Nem mentél rosszul, ez igaz
De ez egy másik nap, hisz az
Régen volt, és gondolj csak rá
Mi minden történt, na hajrá
Lassan vége, nincsen már sok
Próbálom, de nem gyorsulok
Hogy tenném, hisz hulla vagyok
Örülhetek, hogy még mozgok
Aluljáró és állatkert
Egy gondolatfoszlány jön, mert
Az utóbbi kellemes hely
Nekem is lenne ott még hely
Folytatnom kéne úgy vélem
Különben nem jut majd érem
És ha nem jut, akkor kérem
Nem hiszi senki, hogy én nem
Lógtam ezen jeles napon
Hanem itt voltam, és nagyon
Odatettem magam, azon
Reményben, hogy száznyolcvan perc
Elég lesz, de mégsem, hát pech
Itt van már a Hősök tere
Nem vagyok hős, csak átmegyek
Látom már a kordonokat
Igen, és most van egy óra
Az igazság pillanata
Hát végre túl vagyok rajta
Párszáz méter, nem sietek
Jól titkolom, nem is menne
Hallom már a szpíker bácsit
Vetít nagyon, és azám itt
Egy kis kanyar, célegyenes
Kicsit gyorsítok, így helyes
Hallom, bemondja a nevem
Időt nézem, rázom fejem
Bár tudtam, de kifejezem
Az elégedetlenségem
Megállok, nagyon jó, érzem
Nyakamban a hideg érem
Beérkeztem, és végül nem
Lehetek elégedetlen
Hiszen két perc nem a világ
Meghódíthatom még Kenyát
(Vagyis nem, hmm, inkább Spártát)
Akkor, hogyha minden jól megy
Vagyis az a száznyolcvan perc
Az áttörendő határom
Igazi amatőr álom
Legközelebb is próbálom
Mert futni jó, alig várom.
Bp., 2005 okt. 13.
Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.