Van, aki versben mondja el Hír

[ful 1. oldal] Itt a nagy nap, amit vártam Megvagyok, minden hibátlan Készültem én, ahogy tudtam De a melegítést buktam Tömeg van, előre állok Nézem a tűzijátékot Adrenalinnal a fejben Emberek közt startketrecben Izgulok, ami jó ómen Végre rajt, indít a sómen Futni kell, mert ezt akartam Három óra, ennyit adtam Magamnak hogy teljesítsek Negyvenkettőt egyben, igen Kerülgetek embereket Az elején csak így lehet Jól haladni a tömegben Sportos ország így van rendben Futok, futok, jól haladok Szívem dobog, gyorsan dobog Jól haladok, jól is vagyok Nézelődök, még vigyorgok Tudom, múlandó állapot Nyomom, de messze még a cél Ismerős utcák, Oktogon Voltam már itt, futok nagyon Nem érdekel a pulzusom Haladnom kell, mert hajt a vér Nézek jobbra, nézek balra Az emberek bíztatása Érkezik minden irányból Kedves dolog, felnyalábol Futok, futok, itt a Duna Szívem dobog, de még ura Vagyok a testemnek, fura Érzés, a hídon átjutva Ismerős sporttárs bukkan fel Kicsit előttem, beérem Bíztató szavak, majd tovább Haladok előre, a láb Még visz, ahogy vinnie kell A levegőm sem fogyott el Nagyszerű, még jól vagyok, hej Futok, futok, még szárnyalok Rakparton és Margit-hídon Itt a sziget, ismert terep Frissítőhely, banánt nyelek Ivással is próbálkozom Rossz mozdulat, jól lesodrom Az asztalról az italom Majd Óbudán bepótolom Van tartalék, azt gondolom Ha tévedek, majd feltolom A maximális pulzusom És persze ez nem minden ám Még van nekem egy adu-ász Ez lenne az akaratom És ha kell, majd jól felnyomom Azt a küszöböt, ami fáj Na vegyél vissza kisfiú Nem Kenyában születtél, bár Jó lett volna, nem rajtad múlt Vésd észbe, nem vagy Szupermen Csodák sincsenek, így ebben A tudatban kergesd magad Ja igen, és igyál sokat Futok, futok, még haladok Itt a féltáv, nem haldoklok Esik eső, hűvös van ma Tökéletes maratonra Vajon nekem milyen nap lesz? Csak most kezdődik a nagy meccs Önmagammal, hát lejátsszuk És nemsokára meglátjuk Hogy melyik énem a nyerő Balra Duna, jobbra Buda Ez a rakpart megint, újra Délnek tartok, velem az erő De jaj, valami történik Olasz futók érnek be itt Kiket korábban elhagytam Órámra nézek és nyomban Látom, hogy valami gond van Ahogy legrosszabb álmomban De tudtam, ez a valóság Olaszoké az igazság ők nyomták augusztusban Én meg a szigeten ittam Kicsit loholtam nyomukban Majd néztem utánuk hosszan Irigykedve, és veszítve Néhány pozíciót nyomban Futok, futok, már fáradok Tizenhét van még, sok, túl sok Hiszek még, a futómúltam Segíthet most, megszorultam Ami az időt illeti Fogy a fórom, ez nem döfi A hidak feltűnnek sorban A táv is fogy, de túl lassan Hosszú a rakpart, ezt tudtam Mert régebben tapasztaltam Erre jó a futómúltam Másra nem, ekkor már tudtam Hidak alatt embertömeg Bíztatnak zajosan, jöhet Kicsit gyorsulok, köszönet Minden másodperc jól jöhet Egy fordító majd hídra fel Oxigénhiány, nem jó jel Majdnem tengerszinten vagyok Mi lesz az Alpokban, ahogy Rágondolok, kicsit jobban Veszem a levegőt nyomban Lejtmenetben ez nem nagy szám A rakparton legyen nagy szám Futok, futok, jól kivagyok Gondolkodom, hogy ki vagyok? Mit csinálok én ma itten? Ja, a három óra, hittem Hogy véghezviszem ma, igen De mégsem, úgy tűnik nekem Balra folyó, jobbra házak Körülöttem futók áznak Bár szerintem ők sem fáznak Valószínű inkább fájnak A tagjaik, ahogy nekem De viselem türelmesen Valamit valamiért nem? Nincsen semmi sem ingyen, nem [ful 2. oldal] Erős a gravitáció A Föld ma óriásbolygó Egy olasz futó engedi Így e nagy erő leveri Lábáról szegényt az útra De felkel, elindul újra Így rászolgálva a tapsra Mely emeli őt magasra Futok, futok, lüke vagyok Mi lennék más, hogy itt hajtok Ahogy zsoké hajtja lovát Gyerünk, hajrá, gyerünk tovább Így bíztatom magam csöndben De nem faarccal, mert közben Vicsorgok ám intenzíven Bárki láthatja, hogy itt bent Kemény harc dúl, lassan minden Eldőlni látszik, na igen Számolgatom a perceket Látom, ma győzni nem lehet Ellenfelem nem egy talján Nem kenyai, nem is afgán Nem japán és nem is kazah Hanem ki más, mint én magam Ellenfélnek kemény vagyok Nyerni itt ma nem én fogok Nyirmogok és számolgatok Lassabban már nem futhatok Itt a híd és a fordító Egy ismerős parkon át, ó Én üldögélni szoktam itt Sörrel a kezemben, amit Most nem kívánok, bevallom Küldetésem van, így hagyom Hogy lábaim cipeljenek Tovább, kisördög szól, minek De én rá sem hederítek Elhagyom az országházat Fáj nagyon, de most már fájhat Nincs már egy szigetkörnyi sem Mégsem az én napom, hiszen A száznyolcvan perc csak álom Ezt a csalódást kiállom Csak lássam már meg a végét Jövőre is lesz egy fénykép A célban, melyen egy óra Lesz látható meg én, olyan Számmal kezdődjön, amelyet Szeretek, és ez a kettes A többi pedig mellékes Felüljáró, kínszenvedés Saci bíztat, de ez kevés Már ebben a stádiumban Váci út sem esik jobban Futok, futok, hulla vagyok Úgy érzem, hogy beájulok Hol van a vasakaratom Hívom, keresem, kutatom Hé kisfiam, most légy makacs Most mutasd meg, mint egy apacs A harcmezőn, ne légy gyönge Meg a fájdalomküszöbre Emlékeztetnélek téged Hogy majd jól feltolod, tényleg Megint nagy volt a szád apám Tisztelni kéne e távot, azám Azért, mert voltál Sárváron Nem kell elszállni, ámbár ott Nem mentél rosszul, ez igaz De ez egy másik nap, hisz az Régen volt, és gondolj csak rá Mi minden történt, na hajrá Lassan vége, nincsen már sok Próbálom, de nem gyorsulok Hogy tenném, hisz hulla vagyok Örülhetek, hogy még mozgok Aluljáró és állatkert Egy gondolatfoszlány jön, mert Az utóbbi kellemes hely Nekem is lenne ott még hely Folytatnom kéne úgy vélem Különben nem jut majd érem És ha nem jut, akkor kérem Nem hiszi senki, hogy én nem Lógtam ezen jeles napon Hanem itt voltam, és nagyon Odatettem magam, azon Reményben, hogy száznyolcvan perc Elég lesz, de mégsem, hát pech Itt van már a Hősök tere Nem vagyok hős, csak átmegyek Látom már a kordonokat Igen, és most van egy óra Az igazság pillanata Hát végre túl vagyok rajta Párszáz méter, nem sietek Jól titkolom, nem is menne Hallom már a szpíker bácsit Vetít nagyon, és azám itt Egy kis kanyar, célegyenes Kicsit gyorsítok, így helyes Hallom, bemondja a nevem Időt nézem, rázom fejem Bár tudtam, de kifejezem Az elégedetlenségem Megállok, nagyon jó, érzem Nyakamban a hideg érem Beérkeztem, és végül nem Lehetek elégedetlen Hiszen két perc nem a világ Meghódíthatom még Kenyát (Vagyis nem, hmm, inkább Spártát) Akkor, hogyha minden jól megy Vagyis az a száznyolcvan perc Az áttörendő határom Igazi amatőr álom Legközelebb is próbálom Mert futni jó, alig várom. Bp., 2005 okt. 13.
Forrás: powerhiker.fw.hu