Menü

2011.06.30.     Hozzászólás 0

Ultrabalaton 2011- 212 km futva és két keréken

„Van olyan aki egyedül körbefutja a Balatont?! 212 km? Ezek #&!@#!” A leggyakrabban elhangzott vélemény így hangzik a Balaton körüli futó-, és bringa versenyről.

Igen, és vannak 98-an akik egyedül, és rajtuk kívül sokan csapatban teljesítették a 212 km-es távot a múlt hétvégén Tihanytól, (mily meglepő) Tihanyig. Összesen rekord számú nevezés több mint 2000 érkezett az idei 5. Ultrabalatonra. 


Az előző véleményen felül még 2 dolog volt fontos az érdeklődők számára:


Hogyan szakít időt valaki arra, hogy felkészüljön egy ilyen versenyre?
Milyen körbetekerni a Balatont?


Mindkettőre van válaszunk.

A verseny előtt Mazur Bélával beszélgettünk, aki a 24 órás Országos Bajnok, és ezen a versenyen végül 2. helyezést szerzett.


Hogyan fér bele a mindennapjaidba, hogy felkészülj egy 212 km-es versenyre?


Nevetni fogsz, nem futok többet, mint egy átlagos maratoni felkészülés. Ez 100-120 km-t jelent hetente, amiben a hétvégi hosszú futások is benne vannak. Gyakorlatilag hetente 5-10 alkalommal futok. Hétköznap 15-20 km-t, hétvégén hosszabbakat.


Ezek szerint minden nap edzel?
Nem, vannak pihenőnapok. Illetve amikor az élet úgy hozza, hogy nem tudom teljesíteni, amit terveztem, akkor nem futok. Nincs is 3 napnál hosszabb edzéstervem.


Profi vagy, ebből élsz vagy munka mellett csinálod?


Ebből élni??!! Hobby futónak tartom magamat, nem vagyok egyesületnek sem tagja. Tavaly őszig még igazán jó eredményeim sem voltak. Munka és család mellet készülök. Párommal és az ő kisfiával élünk együtt. 


Mesélj el nekünk egy jó erős napodat! 


Felkelek 6 órától, 6.30-ig. Ez azt jelenti, hogy 4 különböző ébresztő óra próbál belém életet lehelni. Egy kávé, kis reggeli következik, majd elmegyek futni egy 5 kilométeres távot. Ez rövid, de ezt nagyon gyorsan teljesítem. Hazaérek, lezuhanyozom. A napi kajámat előző este mindig elkészítem, utána indulás a munkába. Melóból fél 6 körül érek haza. Vagy ekkor, vagy fektetés után futok egy 15-20 km-es edzést. 


Akkor ez már este 9 után van? Ilyenkor fejlámpával futsz, vagy…


Nem, a Népligetben körözök. Imádom a köröket. Terepfutástól már nagyon elszoktam, utóbbi időben csak aszfalton edzek. Nem szeretem, amikor kipörög a salak a lábam alatt.


Tehát akkor mondhatjuk, hogy este 10 és 11 között ér véget a napod?


Hát attól függ, mit futok, igazából a 20 km-es futásaimat is hamar lezavarom, egyik sem tart tovább 1 óra 20 percnél. 
Hétvégente azért rászánok több órát, hogy 50-60 vagy néha akár 100 km-t is lefussak. (ez azért több mint az elején említett 120 km / hét- a szerk.)
Vagy pl. tavaly, elfutottam a páromékhoz Ózdra. Éjfélkor indultam, hogy időben, még sötétedés előtt ott legyek. Az 150 km volt. 


Az út mentén, az aszfalton?


Igen.


Akkor ehhez már kellett láthatósági mellény, fejlámpa stb..


Igen, hátizsák is sok minden egyébbel. Igazából ötletszerűen futok. Mostanában lelkes vagyok, jönnek az eredmények. Azon nagyon sok múlik, hogy mit gondolok a futásról. Most nagyon élvezem.


El tudod képzelni, hogy ezt az életet sokáig fenn tudod tartani? Pl. Ha nagyobb lesz a család, több gyerek?


Ha lesz több gyerek, akkor elsősorban velük kell foglalkozni! 


Akkor te is úgy gondolod, hogy ez a fajta extrém sport nem fér bele egy nagycsaládos ember életében.


Nem erről van szó. Arról, ha az élet úgy hozza, hogy nem tudok futni akkor nem futok. Ha úgy hozza, hogy sokéig nem tudok futni, akkor sokáig nem…A futás nem az életcélom, ez egy hobby. Egy hobby nem lehet fontosabb a családnál!

 

A versenyt az egyéni nevezettek között Boris Ivanovic nyerte 19:36:56-tal, a nők között pedig dr. Lubics Szilvia győzött 24:30:39-gel. A csapatverseny legjobb férfi együttese a Dover the best lett 12:23:04-nel, a hölgyeknél pedig idén is a Mecsek Dream Team ért be a célba először 15:26:56-tal. 

Eredmények, részletek: www.ultrabalaton.hu 

Beépített emberünk pedig a bringatúráról:

 

Mivel elég monszunos mostanában az időjárás, jobb ha az ember mindenre felkészül alapon vágtam neki egy ilyen egész napos tekerésnek:
- mez
- kesztyű
- térd és karmelegítő, +szélálló mellény, ha hűvös lenne vagy nagyon fújna a szél, egy esőálló dzseki
- a legfontosabb szerszámok, multitool, pótbelső, láncbontó, ragasztó gumihoz, küllőhúzó, pumpa
- könyv és lakat a vonatra (ha esetleg út közben elaludnánk, igen praktikus lopás ellen)
- biztonság kedvéért csoki, és egy koffeines energiazselé
- ruha a hazaútra


Szemügyre vettem a pontos útvonalat, és örömmel láttam, hogy eddig felfedezetlen helyeken halad az északi parti része a túrának. 
Reggel vonatozás, majd megérkezés a kezdőpontra, a festői szépségű Belső tóhoz a Tihanyi félszigeten. Aki nem járt erre, egyszer feltétlenül látogasson el ide, a hely varázsa és energiája bármikor felülmúl egy Horvát tengerparti nyaralást. 

81654-tihanyit-.jpg

Fél tizenegy felé elindultam, nyugis tempóban. Ekkora távokhoz, már érdemes beszerezni egy pulzusmérő órát, ami segít kordában tartani, ha túl erősen akarnánk menni az elején, egy-két óra után még pörög az ember lába, de a hetedik-nyolcadikban már visszaüthet a dolog. Az első úticél Dörgicse felé vezetett, itt volt egy-két combosabb emelkedő, pár helyen még a tíz százalékos tábla is ki volt rakva. A látvány, és a kis faluk hangulata feledtette az érzést, az erőlködést a rácsodálkozás váltotta fel, hogy milyen közel vannak, mégsem jártunk még soha erre, pedig-pedig… Kicsit örültem is, hogy az útvonal nem a megszokott északi parti kerékpárúton halad, mert így új tájakat is láthatok végre. A régies házak és a szőlődűlők hangulata mellett gyorsan eltelt az első hatvan kilométer. 

81654-sz-l-s.jpg

Út közben nem csak biciklisekkel, de szép lassan futókkal is elkezdtem találkozni, akik épp a nagy meleggel, vagy Keszthely felé éppen a csöpögő esővel küzdöttek. Az ő és a mi legnagyobb örömünkre a frissítő pontokon volt minden finomság, banán, keksz, mazsola, néhol dinnye is.
 A déli partra kanyarodva egyre csak fogytak az emberek, míg végül Fonyódligetnél értem be a vezető duót, akik éppen a Mozgásvilágos pontnál váltották egymást. Egy darabig kísértem őket, nézegettem a kilométerórát, számolgattam, majd konstatáltam, hogy a srác 4:50-es tempót fut, ami egy átlagembernek nagyon jó idő mondjuk a szigeten egy fél kör erejéig, addig 110 kilométeren keresztül inkább a fantasztikus kifejezést használnám. 


A déli part eseménytelenségét legfeljebb a szabad strandokon való megállások és nézelődések színesítik, úgyhogy ezt mihamarabb letudva robogtam a cél felé. Még két kihívás volt előttem, Akarattyánál és Tihanynál az emelkedők. Ezeket kistányéron (42fog) letudva siettem vissza a vonathoz, ami hamarosan indult. Kétszáz plusz kilométer után lelakatoltam a biciklit, elkezdtem olvasni, majd fél oldal után el is aludtam, annak rendje és módja szerint. Már csak Budapest fényire ébredtem, és konstatáltam magamban, ez jó, és kellően produktív nap volt, megérte, mikor mehetek megint?

81654-balaton.jpg
Olvass többet a témáról: ultrabalaton
Ez is érdekelhet: balaton

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.