Menü

2015.04.23.     Hozzászólás 0

Sperka Tamás (Speró)

Ultra Trail Hungary útvonal

Speró még a verseny előtt lenyomta a 111 km-es távot.


Van olyan amikor jobban esik magányosan futni, egyedül lenni kicsit a természetben, részévé válni a csodának amiben ugyan nap mint nap járunk de csak akkor értékeljük igazán amikor pár napig nincs részünk benne! Az egyedüllét nem rossz dolog ilyenkor, sok gondolat, kérdés felmerül, amikre ilyen környezetben és nyugalomban tudunk csak elfogadható választ adni, illetve kapni. Vagy ha ilyenkor sem, akkor megette a fene az egészet! 

Bejárás az UTH-n

Régóta terveződött ez az útvonal, Csanyáék sokat dolgoztak rajta, én több szakaszát is bejártam már, futottam több részletben majd minden részén, de egészében még nem láttam át a pályát.

Az UTMB után nem vágytam igazán a Duplára, párom sem volt rá, így jól jött a RUNtottás T100-as/UTH-s bejelentés Csanya részéről, ahol is elmondtam neki, hogy

megyek és egyben lefutom a távot,
 

de kérek GPS-t a teljes útvonallal mert a térképvázlat, ami fent van az oldalon ehhez nekem most kevésnek tűnik. Beindult a fantáziája, lett GPS, sőt a SUUNTO jóvoltából (Köszönöm Tettamanti Gábornak), egy SUUNTO Ambit2-es órát is kaptam tesztelésre!

Hát mit mondjak, ez nem is óra, ez egy kis számítógép! Annyi mindent tud hogy hihetetlen! Ráadásul mindezt egyszerűen, még én is, aki nem vagyok egy műszaki géniusz, pillanatok alatt be tudtam állítani az alap dolgokat és a többihez sem kellett túl sok idő! A menüje egyszerű, bár kicsit hosszú, de ez a tudásából adódóan érthető. A számítógépen elérhető felület (sajnos net kell hozzá) letisztult, áttekinthető, igaz angol nyelvű, de kis nyelvtudással azért már el lehet navigálni rajta. Talán ez a legnagyobb hátránya is az órának, minden beállítás csak számítógépen, neten keresztül érhető el, így ha valamit átállítanánk menet közben, valakinek futni kell mellettünk egy laptoppal!

Cserébe viszont annyi beállítási lehetőségünk van, hogy simán rátehetünk bármit a változtatható felületre hogy pár gombnyomás után képben legyünk a testünk jelzéseivel, az idővel, távval, magassággal, stb. A GPS villámgyorsan talál jelet, pontosan mutatja a pozíciónkat, jól látható a felületen hogy merre is az arra. A pulzusmérő pántja nekem kényelmesebb mint a Poláré, nem kell agyonvizezni hogy már a kezdetektől jól mérjen. Elviekben, menetközben is tölthető az óra de ezt nem mertem kipróbálni, előbb utánajárok tényleg így van-e.

 

Akkor indulás
Szóval feltöltöttem a tracket, összepakoltam pár apróságot és a várható időjárás megtekintése után bedőltem az ágyba. Reggel Tibcsogi jött értem és vitt át Szentendrére, a rajthelyszínre. A városka még kihalt volt, igaz szombat reggel 6 van még csak, hova kukorékoljanak!

 

indulas.jpg Forrás: Speró

 

Gyors rajtfotók után, mialatt a gps-ek pozícionálták magukat, elindultam magányos utamra a Salomon Ultra Trail Hungary 111 km hosszú útvonalán. 14 órás, kényelmes menetet terveztem, semmi durvulás, kényelmes örömfuti. Felszerelés a szokásos, Compressportos szár és Quad, Hoka Rapa Nui és a jól bevált Ultimate zsák, Exel bot.

Az első panoráma
A sétányon végiggördülve máris itt a Bükkös patak hídja, ami után jobbra fordulva a töltésen futó bicikliútra vezet a jelzés. Az útvonal átvisz a helyi piacon is, érdekes volt átkocogni az éppen kipakoló árusok között. Innen végig a patakot követve értem ki a városból és indultam neki az első dombocskának a Kő-hegynek. Azt gondoltam hogy itt majd lefotózom a felkelő napot de ebben a felszálló pára megakadályozott, azért kilátásban igen erős ez a hely, éjszaka szépek lesznek a város fényei majd (feltéve ha nem esik). A verseny ugyanis éjfélkor indul, így itt még tuti sötét lesz! Két kulaccsal indultam, meg az összes UTMB kötelezővel a zsákban így itt még nem terveztem töltést, majd csak Lajosforrásnál.

 

Zen van
Kényelmesen lekocogtam a zöldön a K+ig és ezen végig a forrásig. Itt kicsit várni kellett a töltéssel, mert egy rendkívül „előzékeny bácsika” épp a sokadik kannáját tölti és kevéssé érdekli a kérésem hogy nekem csak két kis kulacsnyi víz kellene és már mennék is! Sebaj, nem rohanok, kivárom. „Zen” van, nem idegeskedek! Innen jön a mindenki kedvence a Bölcső-hegy, most nem is olyan meredek és hosszú, mint anno a T100-on! Hogy lehet…? A Tölgyikrekig van egy-két bokaforgató, köves rézsűs rész, sötétben érdekes lesz, de szerencsére rövid szakaszok így nem jelenthet gondot majd senkinek. A tölgyek után egy a P85-ről jól ismert szakasz jön egészen Király-kútig, a Sikárosi réten át, végig a piroson. A hosszú lejtő után fel kell kapaszkodni Dobogókőre, ahol engem az első depó vár Tibcsogi személyében.

Ideje reggelizni - Thirring-körút, Zsivány-sziklák

Közben szót kell ejtsek a Thirring-körútról is. Régen jártam erre, kíváncsi vagyok, mire emlékszem belőle. Emlékeim megcsaltak, sokkal kövesebbre emlékeztem, kellemes csalódás ér, jól futható, gyönyörű része ez a pályának, igaz, vannak rézsűs szakaszai, amik esőben megviccelhetik a mezőnyt, de mivel most száraz minden, ez a veszély nem fenyeget. Végig videózva körbekocogok, és a parkolóban elfogyasztom a reggelimet. Innen a Zsivány-sziklák érintésével sötétben technikásnak gondolt szakaszon keresztül gyorsan leérek a Mária-padhoz, ahol is éles jobbossal bevágódom a Vaskapu-völgybe. Ez egy csodás, bár igen odafigyelős része a pályának, sok a kő és csúszni is fog, ha esik. A völgyben a letérést simán benézem, megyek tovább egyenesen, lenyűgöz a látvány, aztán persze a Suunton látom, hogy gáz van, gyorsan csinálok egy hátraarcot és visszakocogok a jelzésre. Klastrompusztáig nincs semmi érdekes, vagy mégis…?

 

utvonla4.jpg Forrás: Speró

 

A Postás úton jó lesz vigyázni
A Pilis-nyereg után egészen a Berda József kulcsosházig egy jól futható, könnyű szakasz jön, élvezem a futást bár nem igazán tudok belemélyedni a magányba, rengeteg a turista. Aztán persze kiderül, a háznál valami rendezvény van, rotyog a bográcsban az ebéd! Megkezdem az ereszkedést a Postás úton, na ha valami veszélyes a pályán, akkor ez az! Most is csúsznak a földbevájt lépcsők, a megtámasztásul levert cövekek pedig centikre kiállnak a földből! Itt még sötét lesz mindenkinek, nagyon kell figyelni majd! Pilisszentléleken nincs hangulatom kocsmázni, egy kertből kérek inkább vizet a kulacsba, aztán végig a piroson a Hirsch emlékművet érintve kényelmes hullámokon át érek be Pilismarótra. Ugyan az Aranka forrás utáni erdészeti műúton majd halálra gázol két faszállító autó, de mivel éber vagyok és gyors, épp bőrrel megúszom!

Ebéd után messze még a messze
A településen már vár a bátyám, hozott húslevest és ráadásul mindenféle finomság van nála, nyami…. Megebédelek, iszom egy kávét, besütizek, aztán irány tovább, messze még a messze! A Szakó-nyeregig kellemesen emelkedik az útvonal, bár így tele hassal kicsit nyűgös, de egy kis idő elteltével már újra jólesik a futás. Igazi vaddisznós terep ez, cserjék, bokrok szegélyezik az utat, várom, mikor pillantok meg végre egyet, de ez sajna ma elmaradt. Sebaj, majd májusban! A Lukács-árok tele van kirándulóval, alig győzöm őket kerülgetni, sokan készségesen elengednek, némelyekkel meg úgy kell megküzdeni hogy továbbjussak. Ki érti ezt?

 

A zakó
Na mindegy, az árokból kiérve a laposra az egyik patakátkelés után akkorát zakózom egy csoport kiránduló előtt hogy mentőt akarnak hívni! Megnyugtatom őket, hogy felesleges, semmi bajom, kicsit vérzek itt-ott, de nincs semmi komoly baj. Nem úgy a telefonom és a kölcsön GPS, mindkettő darabjaira esik szét, hosszú percekig szedegetjük az alkatrészeket a földről... A mobil működik, de a GPS-hez nem találjuk a memóriakártyát, újabb 10 perc után felhagyunk a kereséssel és megköszönve az ápolást és a segítséget tovább indulok. Összefutok nemsokára a Varga családdal /Juliska és Józsi/ jólesik valakinek panaszkodni kicsit, mekkorát zakóztam! A forrásnál újabb randi a Bratyóval, tötekezem, sebet kezelünk, majd nekivágok a Vadállókövek emelkedőjének.

A Vadállóköveken túl - UTH

Egészen jól sikerül abszolválni a szakaszt, rendben gond nélkül felérek. A kilátás most is gyönyörű, meg is állok bámészkodni kicsit. A Prédinél nagy a tömeg, gyorsan továbbállok, vár egy új szakasz amit csak térképről ismerek, kíváncsian várom. Könnyen megtalálom a letérést, dózer kanyarog egészen a műútig. Leérve a patakhoz a jobb parton vezető ösvényre visz a jelzés majd ki az útra. Itt vár a Bátyám megint, jól jön a frissítés. Alig találom a zöld jelzést, egészen kis ösvényként indul a gazosból, aztán átvált egy kényelmetlen rézsűre, majd ismét egy dózeren lehet kocorászni. A Lepence patak völgye gyönyörű, kissé kijáratlan ugyan, de sebaj, májusig biztos bejárják majd páran! Innen Pilisszántóig nem sok érdekesség akad, lehet tolni nyugodtan, már aki bírja szusszal.

 

kilatas.jpg Forrás: Speró

 

Érzem, hogy fáradok
A Kisrigóban leves, kávé, habzsi-dőzsi újra, aztán indulás tovább Visegrádra a néhai T100 útvonalán. Itt találkozom utoljára a tesómmal, feltölt minden földi jóval, aztán mennie kell, programja van, azért még Leányfalu fölé kivisz egy üveg vizet, a P és a P+ találkozásához. Itt érzem először, hogy fáradok, kicsit belesétálok a várhoz felfelé, végül is nem versenyzem senkivel, örömfuti van! Egészen a Pap-rétig T100 megint, majd egy kis hullámzás után indul a zuhanás a Leány-kútig. Meredek lejtő ez, bár nem hosszú, oda kell figyelni, mert csúszós!

Döngetni kéne, de a kocogás esik jól
Innen kell visszakapaszkodni a Hétvályús-forrás érintésével a P jelzésre ami aztán jól követhető egészen Vöröskőig. Itt kezd sötétedni, felveszem a lámpát bár még nem kell felkapcsolni. Kellemetlen, sokfordulós szerpentin következik, időnként bujkálni kell a belógó ágak miatt, de azért jól haladok. Lámpát kapcsolok nemsokára és el is bambulok szépen, rossz ösvényt választok mert jelzés nincs és az órára csak rápillantok. Aztán persze feltűnik a hiba, korrigálok és haladok tovább a helyes úton. Lehetne döngetni lefelé ezerrel, most mégis a kocogást választom, ez esik jól!

 

Térkép és iránytű nélkül a célig - szentendrei befutó

Leérve a műútra és azon egy száz métert haladva egy dózeren találom magam, ami aztán bevisz Szentendre külvárosába. Itt lemerül az órám, nincs nálam térkép, emlékezetből próbálom felidézni az útvonalat. Kis kavarás után megvan a Szentlászlói út és a Bükkös patak melynek a partján visszavezet az út a városközpontba. Szépek a kivilágított utcák, meglepően sokan sétálnak, a piac most kihalt, nincs egy lélek sem a környéken. Kiválasztom a befutóutcát és a Templom tér érintésével lekocogok a képzeletbeli célba. Itt Flóra vár, elkészíti a célfotót, majd hívom Csanyát, bejelentkezem, hogy beértem és ennyi.

 

celban.jpg Forrás: Speró

 

De tényleg csak ennyi, egy futás a sok közül? Nem, én nem így érzem, eltöltöttem egy csodálatos napot a természetben, láttam sok érdekeset, szépet. Kicsit elvoltam magamban, figyeltem a testem és elmém adta jelekre, amik sima hétköznapokon fel sem tűnnek, átsiklom felettük. Tanultam-e megint valamit, ami majd egyszer a hasznomra válik és elő tudom rántani a kalapból? Nem tudom,

lehet el kell menjek egy újabb körre hogy ez kiderüljön...

Olvass többet a témáról: Ultra Trail Hungary

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.