Menü

2016.07.19.     Hozzászólás 3

Szívbeteg vagyok, pacemakerrel futok

Azoknak ad reményt, akiknek a legfontosabb szervük nem működik megfelelően.


Beck Monika az ország egyetlen Szív Futónagykövete. Azoknak ad reményt, akiknek a legfontosabb szervük nem működik megfelelően. A kommunikációs szakember a Mentőszolgálat önkéntese, két gyereket nevel és 2013 óta mozgatja meg a szívbeteg gyerekeket a BSI futónagyköveteként.

 

Gyerekkorodban átestél egy komoly szívműtéten, később pacemakert is kaptál. Gyerekként szaladgálhattál a többiekkel, vagy óvtak mindentől?

Más okból kerültem kórházba, amikor kiderült, hogy a szívemmel van gond: a két pitvar között találtak egy lyukat. Ez persze mindenkit sokkhatásként ért a családban. Engem gyerekként nyilván nem viselt meg különösebben, ha vannak is emlékeim arról, hogy kórházról kórházra jártunk, a combomat szúrták, és hogy anyukám barackbefőttet hozott, összességében nem maradt meg rossz emlékként. Arra azért emlékszem, hogy a műtét után nem engedték be a szüleimet, mert zárlat volt a kórházban, így csak álltam a kórterem ablakában, és néztem őket, ahogy a kapu előtt várakoznak.

Igen, később felmentett voltam, de ez nem tűnt fel, csak annyit tudtam, hogy a szüleim féltenek. Ennek ellenére is vittek magukkal kirándulni, kaptam én is Camping kerékpárt, volt csatos görkorcsolyám. 

A szívműtét után, mikor iskolába kerültem, emlékszem, hogy felmentett voltam testnevelésből, másképp kezeltek. Utána elkezdhettem már tornázni, de gimnazistaként jöttek az újabb rosszullétek. Nem éreztem jól magam, voltak fekete foltok az életemben, és aztán állandóan rosszul voltam, előfordult, hogy mentő vitt el.

Aztán amikor kiderült, hogy pacemakert fogok kapni, akkor határozottan tiltakoztam. Addigra volt a mellkasomon egy vágás, a csövek nyomai - ezt tinédzserként, amikor az ember szép szeretne lenni, nehéz elviselni; nyilván nem még egy vágásról álmodtam.

Végül egy rosszullét után anyukám döntött, én pedig már pacemakerrel ébredtem. Más életem lett.

 

Szívbeteg vagyok, pacemakerrel futok Forrás: Beck Monika

 

Mikor lépett be ebbe a történetbe a sport?

Eltelt sok-sok év. A műtét a kilencvenes években volt, és akkor még mindennel vigyáznom kellett: a mikróval, a mobillal, kaptam egy egész kisokost arról, hogy mit nem szabad. A gyerekek után próbáltam mindenféle sportágat: aerobikoztam, kangooztam, de egyik sem adott olyan élményt, amitől jól éreztem volna magam, vagy az orvosok mondták azt a raftingnál, sárkányhajónál, hogy eltörhetem az elektródát, ezért ne csináljam.

Aztán a fiam elkezdett kajakozni, én vittem őt edzésre, ott ültem a többi anyukával. 2010 őszén lent voltunk edzésen és láttam, hogy az anyukák futócipőt húznak. Fáztam, nem akartam a kocsiban ülni, úgyhogy én is úgy döntöttem, kipróbálom. 

A futás amúgy nagyon távol állt tőlem, mindig csodáltam, ha valaki arról mesélt, hogy lefutott 4-5 kilométert.

Végül első alkalommal eljött velem a párom is, hogy vigyázzon rám. De az eleje egyszerűen pokol volt: futottam 50 métert, sétáltam 150-et. Aztán szépen, apránként nagyon nagy élmény lett, hogy a fiam kajakozott, én pedig mozogtam. Konzultáltam az orvosaimmal, akik beleegyeztek, de figyelni kellett, hogy alakulnak az értékek.

Ma már személyre lehet szabni a pacemakert: be lehet állítani a fizikai terhelésre, az állapotodra, nappali vagy éjszakai üzemmódra. Annyi mindent lehet rajta állítani, ami az adott beteg életét jelentősen megkönnyíti. Az orvosaim nagyon rugalmasak ilyen szempontból, így rengeteget segítettek.

Egy-másfél év alatt jutottam el oda, hogy le tudtam futni 3 kilométert egyben, a saját lassú tempómban. És amikor a Mentőszolgálatnál dolgoztam, akkor a kollégáim elhívtak, hogy menjek velük egy őszi, budapesti váltófutásra. Segítettek, sikerült.

 

Szívbeteg vagyok, pacemakerrel futok Forrás: Beck Monika

 

A véroxigénszinted alacsonyabb?

Nekem egész máshogy működik a keringésem. Mindegy mennyit futok, borzasztóan fázom utána. Amire nagyon oda kell figyelnem, az a meleg - ami még egy egészséges embert is megterhel -, a pára, illetve az, hogy a magnézium- és káliumszintem ne változzon.

 

Hogy kerültél kapcsolatba a gyerekekkel?

Miután elkezdtem futni, egyre többet és többet bírtam. Persze engem is elkapott a futóbetegség: egyre hosszabb távokat néztem ki magamnak. Így jött az az ötlet, hogy elinduljak azon a siófoki őszi futáson, ahol a félmaratont két részletben is lehet teljesíteni. Addig én még 14-et sem futottam, nemhogy huszonegyet, szóval hihetetlen élmény volt rajthoz állni - persze folyamatos orvosi konzultációkat és vizsgálatokat követően. Volt egy egyetemi osztálytársam, egy nagyon kedves fiatal srác, aki tervezett nekem erre az alkalomra egy feliratot, amin az állt:

Szívbeteg vagyok, pacemakerrel élek.
 

Akkor viseltem ezt először, de a mai napig van bennem egy félsz, így azóta is minden versenyen hordom a pólómon. Nagyon nagy biztonságérzetet ad.

Ezután nem sokkal lettem Magyarország Szív Futónagykövete, amivel egy számomra álomszerű út kezdődött. Minden futónagykövet vállal az életében valami jócselekedetet, mindenki fut valakiért, valakikért, és én tudtam, milyen kisgyerekként szívbetegnek lenni. Mivel a kardiológiai beavatkozáson átesett gyerekek általában nem futhatnak, kitaláltam, hogy én sétálni fogok velük. Először kicsit csodálkoztak az ötleten, hogy futónagykövetként sétát szervezek, de aztán az első alkalomnál megdöbbentő volt látni, hogy a gyerekekkel együtt jöttek a szülők, nagyszülők is, aztán 50-en, 80-an, majd már 300-an sétáltunk.

A gyerekeknek az az élmény, hogy ott vannak, rajtszámot kapnak, hogy elmondják nekik, hogy ők a szív bajnokai, olyan, mint az élsportolónak egy világversenyen rajthoz állni.

Szívbeteg vagyok, pacemakerrel futok Forrás: Beck Monika

 

A gyerekek kincsként őrzik a rajtszámukat, a közös fotókat a sportolókkal, a befutóérmet. Ezért elhatároztam 2014-ben, hogy mindenképp sétálni fogok velük, hogy részesei lehessenek ennek az élménynek. Mivel egyre több kapcsolatom lett a sportolói világban, ráadásul 2015-ben MOB Fairplay-díjat kaptam, és közeledett a riói olimpia, megszerveztem, hogy ők is részesei lehessenek az olimpiai láznak.

Ebben pedig szuper partner volt a MOB, mert az Öt próba Rióba eseményein mindig támogatta a gyerekekkel való sétát. Kaptunk érmet, pólót, és a gyerekek részt vehettek az ország valamennyi olimpiai próbáján a séta, homokba ugrás és sárkányhajó számokban. Persze mindezt erős orvosi háttérrel, orvosi kontroll mellett tudjuk csak megoldani.

Épp most voltam a gyerekekkel az olimpiai eskütételen, és ez nekik, de még nekem felnőttként is, egy életre meghatározó élmény lesz. Ez számukra minden gyógyszernél többet ér.

Ez az én küldetésem: az élményszerzés.
 

Mit üzensz azoknak, akik nem mernek belevágni a mozgásba?

Ne akarj félmaratonista lenni, ne akarj ironmant csinálni, csak találd meg azt a mozgásformát, ami neked jól esik. Ne másoknak akarj megfelelni, csak élvezd a sportot. Néha kérdezik tőlem, milyen időt tervezek egy versenyen. Engem a célidő nem motivál. Szeretnék mosolyogva elindulni, és mosolyogva célba érni. Ha ez megvan, mindegy, mennyi az időm.

 

 

Olvass többet a témáról: interjú, beck mónika

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Monika 2016.07.25.   16:22

    Monika

    Sziasztok! Örülök a hozzászólásoknak! A rendszeres étkezés és a kellő mennyiségű folyadékbevitel nagyon fontos! Én erre nagyon odafigyelek, Eszek mindent (szalonna, tojás, hagyma, hús, stb.), de csak teljes kiőrlésű lisztet fogyasztok. Meg kellett tanulnom élni, kihasználni, hogy engednek sportolni, és nagyon kemény szabályok között mozogni. Remélem tudok az írással segíteni a barátodnak, aki abbahagyta a sportot, szerintem sportolni kell és lehet is, de csak ami jól esik, és persze mit az orvosok is támogatnak. Ha nem sportolhatnék, biztos beteg lennék.... Jó és sportos napokat kívánok Nektek! :) Monika

    válasz erre...

  • BAT 2016.07.21.   13:27

    BAT

    Örülök hogy olvastam a cikkedet, cikketeket. Én gyerek korom óta több sportágat is kipróbáltam, de a kerékpár maradt az ami a legtöbbet tudja adni nekem. A cikket azért olvastam el mert nálam pitvari extrákat találtak idén a sportorvosi vizsgálaton és gyakorlatilag azonnal eltiltottak a versenyzéstől, a sportolástól és még megterhelőbb mozgástól is. Ezt elképzelhetetlennek tartottam és most is annak tartom. Szerencsére sikerült elég gyorsan több specialistával is beszélnem, és több vizsgálaton is átesni. Amik elkezdtek engem igazolni. Az én véleményem az volt, hogy nem a sport az amit el kell hagynom, és élni egy olyan életet amire egyáltalán nem vágyok, hanem inkább változtatni az egyéb körülményeken. Ide tartoznak: rendszeres étkezés, megfelelő mennyiségű folyadék bevitel, éjszaka nem a munkával foglalkozni és nem rendszeresíteni 12-16 vagy 20 órás munkanapokat, csak azért mert valaki szeretné ha megkapná minél hamarabb az általam tervezett bútorokat. Ez biztos furán hangzik, de hajlamos voltam/vagyok rendszeresen megfeledkezni az étkezésről és a saját egészségemet inkább feláldozni csak azért hogy kiszolgáljam mások igényeit. Ez hosszú távon senkinek se jó. A kerékpár arra tökéletes hogy a napi pszichés stresszt kompenzálja, viszont ez a fajta terhelés amit okoztam magamnak ez csak vesztemet okozza ha folytatom. Sikerült változtatnom és a sportolást nem hanyagoltam el. (persze az elvégzett munkáim mennyisége az csökkent) A legnagyobb örömömre már 21 napja nem jelentkezett a szívritmus zavar, ami előtte állandó volt. Ez az idő alatt sok mindent átértékeltem az életemben, és biztos vagyok benne hogy nem csak mint kerékpáros edző szeretnék emberekkel foglalkozni, hanem szeretném felhívni az emberek figyelmét, arra, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe, illetve, ha már rosszra fordult az egészségük, akkor sem biztos hogy megfordíthatatlan a folyamat, vagy javíthatatlan a helyzet. Remélem megtalálom rá én is a lehetőséget, hogy segíthessek másokon ahogy magamon.

    válasz erre...

  • Gaia 2016.07.21.   07:04

    Gaia

    Egy szívbeteg barátomnak küldtem át a cikket, aki szintén beültetett szívritmus-szabályozóval él, és feladta a mozgást (futást, túrázást), miután a betegségét diagnosztizálták, és az súlyosbodott...

    válasz erre...