Menü

2006.02.27.     Hozzászólás 0

Sérülésekről

Testünk vázát a csontrendszer alkotja, ez a teherviselő szerkezet.
A szerkezetet a testtartásért felelős izmok tartják megfelelő helyzetben az ízületek, inak és szalagok közvetítésével.


Normális esetben a csontrendszer viseli testünk súlyát, az izmoknak csak minimális erőt kell kifejteniük az egyensúly érdekében.

Ezek az izmok jórészt akaratunktól függetlenül működnek. A mozgásmintákat (hosszas begyakorlás után) agyunk meghatározott területén tároljuk, és automatikusan hívjuk elő szükség esetén.
Ugyanez a mechanizmus érvényesül a mozgató izmok beidegzésénél is. Emiatt számtalan mozgássort tudunk „automatikusan lefuttatni” az írástól az autóvezetésig, de ilyen a futás is…
Helyes testtartásról akkor beszélünk, ha a csontrendszer valóban megtartja súlyunkat, az izmoknak nem kell feleslegesen feszülniük, vagy elernyedniük, és a „teherviselő szerkezetek”, megfelelő síkokban helyezkednek el.
Oldalnézetből egy függőleges síkban kell elhelyezkedni a nagy teherviselő ízületeknek, a vállövnek, a csípőnek, a térdeknek és a bokáknak, szemből nézve is a gravitációs vonzásnak megfelelően egymás fölött, vagy meghatározott szögben egymás mellett vannak ezek a rendszerek.
Kisebb-nagyobb genetikai eltérésektől eltekintve az emberek nagy többsége ilyen is (lehetne).
Modernnek mondott életmódunk nem mindig teszi lehetővé, hogy megszerezzük, és fenntartsuk a helyes testtartásból adódó előnyöket. Valljuk be őszintén, a teremtő nem számított arra, hogy egy sokoldalú mozgásra létrehozott szerkezet naphosszat ülve billentyűket nyomogat, monitort bámul, vagy bármi más egyféle dolgot művel.
A hosszan fenntartott testhelyzetek, sokszor ismételt mozgássorok tartós változásokat idéznek elő izmaink beidegzésében és végül izmainkban is. Egyes izomcsoportjaink jobban megfeszülnek, mások elernyednek, megnyúlnak, más szóval nem tudják helyes testtartásunkat fenntartani.
Ízületeink csak helyes anatómiai helyzetben működhetnek tartósan „hiba”, vagyis károsodás nélkül. Amikor egy ízületet nem megfelelően terhelünk, nagyfokú kopásnak, elhasználódásnak tesszük ki.
Az izületekben az egymással érintkező ízfelszíneket porcszövet borítja,
A porcszövetnek nincs vérellátása, regenerálódását az ízületi tokot kitöltő ízületi folyadék biztosítja.
A porc ugyanúgy újul meg, mint az emberi test bármelyik szövete, csak a salakanyagok szállítását, a sejtek tápanyagait nem a vér biztosítja, hanem az ízületi folyadék. A megújuláshoz szükséges az ízület mozgása. Az ízületi folyadék csak akkor tud „áramlani”, ha az ízületet mozgáshatárain belül megfelelő mértékben mozgatjuk.
Figyelem!
Az ízületi (porc) sérülések ezért jóval lassabban gyógyulnak, és mozogatni is szükséges hozzá a sérült ízületet.
Mielőtt a sérültek vérszemet kapnának: mindenki csak könnyítve, mértékkel, hozzáértő irányításával kezdjen sérülésén „javítani”!

Amennyiben az ízület igénybevétele nagyobb ütemben rongálja a porcfelszínt, mint ahogyan a regenerálódás végbemegy, a porc fellazul, lekopik, a mozgás fájdalmassá válik, az ízület mozgáshatárai beszűkülnek, a regenerálódás üteme a mozgás csökkenésével lassúbbá válik.
A fájdalom miatti testtartásváltozások más ízületekben is hasonló, degeneratív változásokat hozhatnak létre.
A porcfejlesztő gyógyszerek használata javíthat a regenerálódás hatékonyságán, de a valós problémát nem oldja meg. Kellő elszántsággal, fájdalomtűréssel, fájdalomcsillapítókkal, porcfejlesztőkkel könnyen visszafordíthatatlan károkat okozhatunk magunknak.
A futással beszerezhető sérülések nem is biztosan magától a futómozgástól jönnek létre, hanem más, a testtartás anatómiai egyensúlyának megbomlása miatt bekövetkezett változások okozzák.
Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.