Menü

2005.09.19.     Hozzászólás 0

Sérülés, túlterhelés, terápia

A futókat érintő sérülések túlnyomó többsége krónikus túlterhelésre vezethető vissza. A baleseti eredetűek, amilyen pl. egy kibicsakló boka vagy egy esésből adódó törés, meglehetősen ritkák, kezelésük pedig orvosi feladat, így ezekre a jelen írás nem vonatkozik.

A probléma az, hogy a futók nagy része a sérülést egyfajta sorscsapásnak tekinti, ami tőle függetlenül jött létre, amiért felelősséggel nem tartozik, a megoldást pedig orvosoktól, kenőcsöktől, gyógyszerektől, titkos nyújtási technikáktól stb. várja, anélkül, hogy a valódi okot megkeresné és megszüntetné.


Vizsgáljuk meg, hogyan alakulhat ki egy sérülés. A szervezetben, annak is sok, különböző szervrendszerében, minden edzés károkat okoz. Az izmokban, inakban mikroszakadások keletkeznek, kémiai bomlástermékek, savasodás jönnek létre, az ízületi felszíneken apró kopások jelennek meg. Az edzés végén öregebbek, betegebbek, sérültebbek vagyunk, mint mikor elkezdtük, nem lennénk már képesek arra a teljesítményre, amire az edzés elején.
Szerencsére a szervezet a károkat kijavítja. Olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek visszaállítják a korábbi, pihent, egészséges állapotot, sőt, arra készülve, hogy a következő igénybevételt jobban bírjuk, még túl is teljesítik a feladatot, magasabb teljesítőképességet hoznak létre, mint a kiindulási állapot volt. Ezt a folyamatot nevezzük szuperkompenzációnak, és ez az edzés alapja.
A szuperkompenzáció valamennyi érintett szervrendszerben létrejön, a támasztórendszerben, a keringésben, a hormonháztartásban, talán még pszichikai és mentális területen is.
Mi köze van mindennek a sérülésekhez? A hibák kijavításához, a szuperkompenzáció eléréséhez idő kell. Ha a terhelést túl korán, még nem teljesen gyógyult állapotban, rendszeresen megismételjük, állapotunk egyre romlani fog, lefelé tartó spirált hozunk létre. Időközben a hibajavításért felelős hormonok termelése teljes kapacitással, pihenő nélkül folyik, elsősorban a mellékvesekéregben. Mint minden érintett szervrendszernek, ennek is megvan a saját kompenzációs görbéje, és ha krónikusan túlterheljük, teljesítménye csökkenni fog, kimerül, egyre kevésbé lesz képes a hibajavításért felelős hormonok (pl. kortizol) termelésére.
Az izmainkban, inainkban fellépő mikrosérülések, az ízületi felszíneink stb. az állandó túlterhelés és a megromlott hibajavítás miatt egyre rosszabb állapotba kerülnek, és egyszer csak túllépik azt a határt, ahol már fájdalmat, és a további edzést ellehetetlenítő tüneteket okoznak.
Ebből a nézőpontból szemlélve az eseményeket, beláthatjuk, hogy mennyire hiábavaló dolog a strukturális és hormonális túlterhelés utolsó lépcsőjeként megjelenő tüneteket valamiféle csodakenőccsel kenegetni. Ha el is sikerül nyomni a fájdalmat, az eredeti okok továbbra is fennállnak, és ott vagy máshol, de újból a felszínre fognak törni.
Ha érdekli a folytatás, click IDE
Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.