Mi is az a tájfutás Hír

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/06/16
A legõsibb sportág - a tájékozódási futás. Az õsembernek az élete függött attól, hogy üldözõi elõl vissza tudott-e menekülni védelmet nyújtó barlangjához, vagy eltalált-e számára fontos helyekre. A mai embernek is alapvetõ a tájékozódás: legyen az eligazodás egy ismeretlen városban nyaraláskor, útvonal megtervezése egy hivatalos út alkalmával vagy csak egy bevásárlás a szupermarketben. A tájékozódás mindennapi szükségletünkké, készségünkké vált. A futásról, testmozgásról pedig sajnos egyre inkább leszoktunk. Sportágunk - a tájékozódási futás, röviden tájfutás - lehetõséget ad e két, különbözõ (szellemi és fizikai) készség együttes próbára tételére.
Hirdetés
Mit is jelent a tájfutás?
Szellemi és fizikai feladatot kell egyszerre megoldani: A versenyzõk egy számukra ismeretlen versenypályán haladnak végig, mely természetes környezetben, erdõben, parkban vezet. A térképen megjelölt ellenõrzõ pontokat kell - meghatározott sorrendben - megkeresni a terepen, és a legrövidebb idõ alatt a célba érni. Az útvonalat a versenyzõ a pontok között maga választja meg. A verseny eszközei a tájoló és a térkép. Ez utóbbi speciális jelkulccsal és méretarányban (általába 1:15000 vagy 1:10000), nagy részletességgel ábrázolja a valóságot. A tájfutás klasszikus formájában futva kell a feladatot teljesíteni, de bármilyen helyváltoztatási mód összekapcsolható tájékozódási feladat megoldásával. Különleges megmérettetést jelentenek az éjszakai versenyek. Mozgássérültek részére kerekesszékes versenyeket rendeznek, de világtalanok számára is történtek próbálkozások. Sportágunk a kikapcsolódás különleges formáját adja a XXI. század emberének: sport közben visszavezeti a természetbe, az egészséges környezetbe, fejleszti a problémamegoldó és döntésképességét. A versenyek során nemcsak a terep, de a környék természeti szépségeinek, földrajzi, kultúrális kincseinek felderítésére is alkalom nyílik. A tájfutásban az élsport és a családi szabadidõsport ideálisan ötvözõdik. A korcsoport-beosztás (a 10 éves gyermekektõl a 21 és feletti felnõttekig 2 évenként, a 35-ös szenior korcsoporttól kezdve akár 90 évesekig 5 évenként) lehetõvé teszi, hogy a család minden tagja megtalálja a maga versenyfeladatát, ellenfeleit. Az egyes korcsoportokon belüli fokozatok pedig - Elit, A, B, C - a feladat fizikai és technikai nehézségében különböznek, kezdõk és gyakorlottak számára más-más kihívást jelentve. Mit is kell csinálni egy versenyen? A versenyzõk egyenként indulnak, az azonos kategóriabeliek 2-4 percenként egymás után. A rajtban kapja meg mindenki a térképet, melyen a rajt, a versenypálya pontjai megszámozva és a cél be van jelölve. A rendezõk a térképen adják meg a pontmegnevezéseket, hogy mit kell az adott helyen keresni, megtalálni (például szikla, gödör, ösvénykanyar). A pontokon egy ún. bója van elhelyezve. Ez oldalain átlósan megosztott piros-fehér (narancs-fehér), háromoldalú hasáb alakú jelzés, amelyen azonosító kód látható. Ebbõl lehet beazonosítani, hogy valóban jó helyen vagyunk, és nem egy másik ellenõrzõ pontnál kötöttünk ki. A bójánál lévõ lyukasztóval a versenyzõkartonunkon - melyet az egész pályán végigviszünk, és a célban adunk le értékelésre - lyukasztani kell annak igazolására, hogy valóban ott voltunk. És már jöhet a következõ pont, egészen a célig. A pálya során a futás mellett térképolvasási, terepazonosítási, útvonal-választási feladatokat kell folyamatosan megoldani. Az egyes pontok között mindenki azt az utat választja, amelyik számára a legmegfelelõbb, amelyet a legjobbnak ítél. Egy rutinosabb róka a finom tájékozódást választhatja, amíg agy kevésbé tapasztalt inkább a biztosabb megoldás mellett dönt, több futással. Fontos, hogy a futás tempóját és gondolkodást egyeztetni tudjuk, hogy mindig pontosan követni tudjuk az eltervezett útvonalat, de a tempó is kellõen gyors legyen. Egy kis történelem 1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. Az elsõ versenyeket Skandináviában rendezték meg, ma is ez a régió a sportág Mekkája. Itt a legeredményesebb, a legtöbb embert itt mozgat meg a sportág. Hazánkban az elsõ tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festõmûvész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében "fertõzõdött meg" a tájfutással. Néhány éves Csipkerózsika-álom után a negyvenes évek elején indult újra útnak a sportág, és erõsödött napjainkig. Két irányzat alakult ki: az egyik a tájékozódási feladatok megoldására fektette a hangsúlyt, ez vezetett a mai túraversenyekig; a másik irányzat a sportág fizikai oldalát, a gyors feladatmegoldást is fejlesztette. A Magyar Tájékozódási futó Szövetség 1970-ben vált önállóvá, kilépett a természetbarátok akkor már szorongatónak érzett kötelékeibõl. Ebben a munkában oroszlánrészt vállalt Skerletz Iván, sportágunk legmeghatározóbb egyénisége, aki 1996-ban bekövetkezett haláláig a szövetség fõtitkára volt. Forrás: www.mtfsz.hu
Hirdetés