Mennyiben hasonlít a Hortobágy az Andrássy útra?

Már reggel tűz a nap: 27 fok a Hortobágyon. Mi lesz itt később? Ha létezne, egy talpalatnyi árnyékos helyért aranyrudakkal mérhető árat lehetne kérni. De se árnyék, se aranyrúd. Ezzel szemben 14 ország képviseletében (Ausztrália, Kanada, Japán, Spanyolország, Németország, Norvégia, Nagy-Britannia, Hollandia, Lengyelország, Finnország, Szlovákia, Románia, Szerbia, Magyarország) 1600 nevező a 9. E.ON Délibáb Sportfesztiválon!

 

A kerékpárosok indították a napot. A 33,8  és az 54,2  kilométeres távokon közel 170-en néztek szembe a megpróbáltatásokkal, s pillanatok alatt eltűnve a szurkolók elől beleolvadtak a pusztába. A rövidebb táv győztese az Ózdi KE versenyzője Farkas József nem sokkal több mint egy óra múlva (ideje 1:06:27)  már ünnepeltethette is magát: ’közel 7 perccel jobb az időm a tavalyinál. Ebben szerepe volt annak is, hogy idén rendesen lenyírták a fűvet és ez sokat segített. Örülök az időmnek, mert egyszer meg is kellett állnom a kulacsomat feltölteni. Eddig kétszer már futottam is a Hortobágyon, de a kerékpározás a számomra élvezetesebbnek tűnik.’

 



 

A 33,8 km-es szám női győztese Scherk Tímea (Berguson-Kellys Team, ideje: 1:13:16): ’Sikerült megismételnem a tavalyi sikerem, még hozzá úgy, hogy  9 perccel jobb idővel értem célba. Ráadásul teli kulaccsal tekertem végig a távot, egy kortyot sem ittam. Ez nem helyes, tudom, de így történt. A táv során lovakkal is találkoztam, aminek különösen örültem, mivel tavaly még díjugratásban is versenyeztem, de azóta a lovakat felcseréltem a ’drótszamárra’. Most pihenek egy kicsit, aztán indulok a 7 km-es futásban is.’

 

"Ahogy az erőtök engedi, nézzetek körül a pusztában alaposan! Megéri. A legelők tele ritka állatokkal, a madárrezervátum különleges madarakkal. A Hortobágy a Világörökség része!" Ezekkel a szavakkal buzdította Péter Attila, a BSI eseményeinek állandó showmestere a 22,7 kilométeres teljesítménytúrára gyülekezőket. A maguk nyugodt tempójában a nordic walkingosok és a hosszú távú túrázók is elindultak a Mátai Ménes bemutató lovas pályáról.

 

Az 54,2 kilométeres bringás távon Panyi János Gábor (Meditech SC,ideje 1:41:12)végzett az első helyen: ’Korábban 8 éven át középtávfutó voltam, illetve mezeiken szerepeltem. Itt a táv vége felé az emlékeimből előkerült az, amikor a félmaratont futottam, s az Andrássy úton ugyan már láttam a Hősök terén feltűnő célt, de az valahogy csak nem akart közeledni.’ 

 

A hosszú táv női győztese Szabó Kati (Gyötri SC, ideje 2:11:03): ’Eddig triatlonoztam és kerékpároztam, ez volt életem első ’montis’ versenye. Nagyon vonzott a Hortobágy, itt nem olyan nagy a forgalom, élvezett volt a versenyzés. Csak azt sajnáltam, hogy a kilátókba nem volt időm felkapaszkodni és onnan is körülnézni. Mint testnevelés-földrajz szakos tanár azt mondhatom, hogy minden család számára élmény egy ilyen hortobágyi látogatás akár a  kerékpár nyergében, akár gyalogszerrel.’ 

 

Délben már vízpart (a közeli Tisza tó csak álom), strand után kiált test és lélek, 33 fokos a hőség, de a futókat ez sem tántorítja el, a délután már az övék. Előbb a 7 km-es távval is elégedettek bukkannak elő a pusztából, de a tapsból rajtuk kívül kijut a folyamatosan érkező gyaloglóknak is, akik 120-an érezték úgy, hogy ezen a szombat délutánon a számukra ennél is kedvesebb programot még nem találták fel. 

A 7 km-en indult 230 futó között a 18 éves Szabó Sándor (Gyulai AC, ideje 23:36) bizonyult a leggyorsabbnak, megvédve tavalyi elsőségét: ’Tíz éve atletizálok, az idei mezei futó Eb-re készülök. Ez volt a harmadik futásom a Hortobágyon és eddig veretlen vagyok, mert 2010-ben a 14 km-t, tavaly a 7 km-t nyertem meg. Itt az elején elfutottam magam, 6:10-re sikerült az első kétezer, de aztán visszavettem és így sikerült is nyernem.’ 

 

Ezen a ’sprint’ távon a hölgyek között Kodzsagogov Zsaklin (PVSK, ideje 29:15) diadalmaskodott: ’Ismerőseimtől hallottam erről a versenyről és mondhatom nem bántam meg, hogy eljöttem. Nagyon tetszett a csikósok lovas bemutatója, ilyet még nem láttam korábban, élveztem a verseny hangulatát, úgy hogy azt hiszem a jövőben szokásommá válik majd a hortobágyi indulás.’ 

 

A lelátón több százan, a szalagozás mellől meg még többen követtek figyelemmel a félmaratoni perceken át tartó rajtjának remek pillanatait. A hangulat már-már vetekedett a hortobágyi lovas napokéval. Elindult a 21 km! Több mint 670-en vállalták a három körrel együtt járó gyötrelmeket. Beleveszve a pusztába, az állandó útitárs, a 34 fok kíséretében csatlakoztak a 14 kilométeres táv futói is (ők sem voltak kevesen, tizenkét focicsapatnyi futó, vagy 130-an). A Mátai Ménes bemutató lovas pálya körül szabályos futógyűrű alakult ki. Együtt a 14 és a 21 km mezőnye. Micsoda látvány!

 



 

Beda Szabolcs (ELTE Sashegy, ideje: 1:17:55) a félmaraton első helyezettje, aki sorrendben harmadszor nyert, de egyszer már korábban is győzött (2008-ban) a Hortobágyon: Újra sikerre vittem az egyes rajtszámot. Ez volt a hatodik rajtom a Hortobágyon, eléggé ismerem már a terepet és jól bírom a meleget is. A terepfutás a mindenem. Igen nagyra értékelem, hogy idén a mátrabérci 58 km-en legjobb magyarként a harmadik helyen érkeztem célba.’ 

Amennyivel kevesebbet futott a 14 km győztese Komócsin Balázs (DSE Szentendre, ideje: 54:11), annyival kevesebbet is nyilatkozott: 'Eléggé mázlistának érzem magam, hisz minden tapasztalat nélkül az első hortobágyi futásom azonnal győzelemmel zárult. Pedig csak azért jöttem, hogy kipróbáljam, milyen is melegben futni.'

 

A női félmaratonisták közül kiemelkedett Darázs Angelika (Budapest, ideje: 1:32:46): ’ 35 fok, szél, por, mi kell még? Minden szuper volt! Eddig ötször indultam a Hortobágyon, a mérlegem – szerintem - elfogadható: két második és három első hely! Nadrágszoknyában futottam, mert ezt kényelmesebbnek találom a nadrágnál.’

Végül megérkezik a női 14 km első helyezettje Tóth Eszter (TFSE, ideje: 58:19) is: ’boldog vagyok, mert egy órát terveztem és sikerült belülre kerülnöm. Egy állomás volt ez a verseny a félmaratoni felkészülésemhez az őszre. Eddig ez volt a harmadik elsőségem a Hortobágyon, egyszer 7 km-en, egyszer 14 km-en sikerült korábban. Tavaly a puszta helyett a diplomám megszerzésére készültem, kihagytam a versenyt, de most győzelemmel tértem vissza.'

 

A versenyközpontban igazi sportfesztiváli a hangulat, ütemes zene szól, a lelkesítő taps egy percre sem szűnik és este fél hétkor az utolsó futó kalandja is véget ér (nem mellesleg Fehér Károly az eddigi kilencből mind a kilencszer teljesítette a ’forró futamot’.) Jöhet a lehűlés, 30 fokkal búcsúzik a rónaság, hogy egy évre visszatérjen az élet a rendes kerékvágásba. ’Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta…’