Menü

2010.08.31.     Hozzászólás 3

Gerlei Tamás

Megfordult a fejemben, hogy akár nyerhetek is...

A zuhogó esőben már teljesen átázott, sáros-köves úton, csúszós vízmosta árkokon ugráltunk, sikerült is bokáig elmerülnöm az egyik pocsolyában.

Hegyifutó WMRA masters világbajnokság
Magyar meglepetésgyőzelem Lengyelországban

Augusztus utolsó hétvégéjén  rendezték meg a lengyelországi síparadicsomban, Korbielowban a WMRA (Nemzetközi Hegyifutó Szövetség) 10.Hegyifutó Masters világbajnokságát, ahol 26 nemzet 461, 35 évnél idősebb futója mérte össze erejét.

A hagyományos nagy európai hegyifutó nemzetek képviselői mellett érkeztek indulók többek között az Egyesült Államokból, Új-Zélandról, Kolumbiából és Venezuelából is. A különböző korosztályok öt évenkénti bontásban, 20 percenként rajtolva tették meg a 8 km-es távot, amelynek során 960 méteres szintemelkedéssel kellett feljutni a Beszkidek részét képező Pilsko csúcsra. A verseny ideje alatt kisebb megszakításokkal esett az eső, a legkorábban rajtoló nyílt futam résztvevői és a legidősebbek még napsütésben tették meg a távot, majd a fiatalabb korosztályok felé haladva egyre több eső áztatta a terepet.

 

80979-GT-lepcsofutas.jpg

 

A pályáról készült videót a VB honlapján megnézve, arra az elhatározásra jutottam, hogy nagyon nyugodt tempóban kezdem a hegy megmászását, erőmet a húzósabb emelkedőkre - különösen a befutóhoz vezető technikás részre - tartalékolom. A mi M40-es mezőnyünkben a „hegyi népek” futóin kívül kolumbiai és venezuelai induló is volt, de legnagyobb esélyesnek a német Siegfried Krischer és az Ebensee-i világkupafutam M40-es dobogósai, a  holland Gerdink ikrek számítottak. Björn Gerdink  4 perccel, Maykel Gerdink másfél perccel előzött meg az osztrák versenyen.

 

A rajtot követően - a várakozásoknak megfelelően - a két holland és a német srác diktálta a tempót, én a középmezőny elején vágtam neki a hegynek. Másfél kilométer környékén folyamatos előzgetést követően már a 10. helyen voltam, ekkor szakadt le a kolumbiai futó. 2 km-nél egy nagyon meredek, köves emelkedő következett, amelynek végén már a hatodik helyen találtam magam, időközben Maykel Gerdink leszakadt az élen álló duótól. A lankásabb részen könnyed mozgással tartottam a tempót, majd az újabb meredek, köves részen megelőztem a cseh Martin Vraceket és Rostislav Petrast, minek köszönhetően az etap végén már a 4. helyen, a holland futó nyomában voltam.

Áthaladtunk egy sípálya felvonója alatt, majd egyenletes tempóban elmentem Maykel mellet is. A terveimnek megfelelően nem nagyon foglalkoztam az ellenfelekkel, csak a saját egyenletes ritmusomra figyeltem, ennek ellenére féltávnál már a bronzérmes pozícióban haladtam. Az élen a német kezdett ellépni Björn Gerdinktől, akit én az 5. km körül előztem meg, innentől 30-40 méter előnyt sikerült szereznem vele szemben.

 

80979-Korbielow-Finish.jpg

 

Ezen a crossfutásokra emlékeztető szakaszon a zuhogó esőben már teljesen átázott, sáros-köves úton, csúszós vízmosta árkokon ugráltunk, sikerült is bokáig elmerülnöm az egyik pocsolyában. A csúszós lejtőn a holland fiú felzárkózott rám, miközben Siegfried Krischer. őrizte 100 méteres előnyét. A cél előtt másfél kilométerrel - nyakamon a holanddal - kiértünk az erdőből egy szeles fennsíkra és a sűrű ködben már nem láttam az előttem futót. A fennsík után jött az utolsó, vízmosásokkal szabdalt, nagyon kemény emelkedő, amire az erőmet tartalékoltam. Pár száz méterrel később utolértem a németet, mindketten - az előző futam időközben utolért indulóit kerülgetve - keresgettük a kevésbé csúszós részeket. Björn Gerdink ezt a tempót már nem bírta és ekkor fordult meg először a fejemben, hogy akár nyerhetek is. Ehhez viszont kockáztatnom kellett, 250 méterrel a cél előtt, egy másik „lövészárokba” ugorva ritmust váltottam és elkezdtem kemény tempót diktálni. Siegfried egy darabig jött velem, majd fokozatosan leszakadt, a célba 10 másodperc előnnyel, elsőként  értem be. Nagyon különös érzés volt, mert jóformán a ködtől a célt sem lehetett látni.

Érdekes módon az első gondolatomban a német srácot sajnáltam, aki a verseny 95 %-án az élen haladva az utolsó métereken vesztette el a csatát.

Később megtudtam, hogy mögöttem a 4-6. pozícióért is ádáz csata folyt, amelyben a két cseh megelőzte Maykel Gerdinket.
A hegyről a starthelyre lefelé futva még egyszer jól megáztam, de ekkor már minden-mindegy volt.

Egy kis izgalomra adott okot, hogy a díjkiosztó előtt kifüggesztették az ideiglenes eredménylistát, amelyen két embert is behoztak elénk, „űridővel”. Szerencsére a WMRA technikai delegáltja is kiszúrta a tévedést, amit a rendezők ezután korrigáltak.

 

80979-p1010688.jpg

 

Az ünnepélyes eredményhirdetésen az idősebb korosztályoktól visszafelé haladva, korcsoportonként és nemenként adták át az érmeket. Jómagam a dobogó legfelső fokára állhattam, miközben eljátszották a magyar himnuszt, mögöttünk pedig a nemzeti lobogók is felkerültek.  Még egyszer végigfutott a fejemben a verseny, amelyben különösebb teher nélkül csak a saját nyugodt tempómra koncentrálva nem foglalkoztam a favoritokkal, a lankásabb és a lejtős részeket „átvészeltem” és csak a keményebb emelkedőkre koncentráltam. Ez a taktika Korbielowban az extrém időjárási körülmények között aranyat ért.

Az  aranyérmet a WMRA elnöke, Bruno Gozzelino akasztotta a nyakamba, miközben a műsorközlő kiemelte, hogy ez Magyarország első hegyifutó aranya. (Utánanéztem: 1992-ben Olaszországban a junior lányok szereztek egy csapatezüstöt a VB-n.)

A Lengyelországban szerzett aranyérmet a következő hétvégén Szlovéniában megrendezendő WMRA hegyifutó VB-n résztvevő teljes magyar csapatnak (juniorok, felnőttek, nyílt kategóriában indulók) ajánlom. Köszönetem szeretném kifejezni családtagjaimnak, barátoknak, kollégáknak, akik türelmükkel és biztatásukkal segítettek ehhez a győzelemhez. Külön köszönet Kovács András (Kokó) tatai testnevelőtanár barátomnak, aki a nemzeti színű mezét adta kölcsön a világbajnokságra. Ez a mez Kokónak júliusban a Debreceni Veterán Atlétikai EB-n érmeket hozott, én sem hoztam szégyent rá.
A Masters VB-n a különböző női és férfi korcsoportokban, valamint a csapatversenyben 16 nemzet szerzett valamilyen színű érmet a résztvevő 26 országból, akik közül a csehek taroltak 12 éremmel (ebből 8 arany és 2-2 ezüst és bronz).


Eredmények (M40):

1. Gerlei Tamás          Magyarország   47:58
2. Siegfried Krischer    Németország    48:08
3. Björn Gerdink          Hollandia          48:27
4. Martin Vracek         Csehország       48:44
5. Rostislav Petras      Csehország      48:50
6. Maykel Gerdink       Hollandia          48:59

Olvass többet a témáról: Gerlei Tamás

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Picur 2010.10.28.   18:40

    Picur

    Hajrá Dzsörli!

    válasz erre...

  • Sivár 2010.10.13.   10:39

    Sivár

    Gratulálunk Tamás!

    (Azt már csak félve kérdezem meg, hogy ilyen alacsony költségvetéssel - kölcsönmez! - Tamás világbajnoki eredményt ért el, akkor más "látvány" sportágakra miért kell annyi adóforintot költeni, ahelyett hogy az embereket a természetközeli sportolásra buzdítsák?

    Biztos az ilyen irigyek, meg rosszindulatúak miatt, mint én tart itt a magyar foci.)   

    válasz erre...

  • Nati 2010.08.31.   12:27

    Nati

    Gratulálok!!! Ez nem semmi!!

    válasz erre...