Menü

2014.10.03.     Hozzászólás 1

Hogy kell Maratont szervezni?

Tudjátok-e, hogyan áll össze sokak várva-várt maratonja?


Október 11-én ismét Spar Budapest Maratont rendez a BSI, ahol – a tendenciáknak megfelelően- rekordszámú indulóra számítanak. Azt a legtöbben már tudjuk, milyen a tömegben állni, és hangos zenére elindulni, de kevesen ismerjük a másik oldalt: hogyan áll össze sokak várva-várt maratonja. Amikor mi a levegővételre koncentrálunk, és a besípoló óránkat figyeljük, fel sem tűnik, hogy hol állnak rendőrök, és hol önkéntesek, hogy az utolsó befutóknak jut-e banán, és hogy mekkora területen tapostuk le a füvet. Ezért a BSI egyik ügyvezető-versenyigazgatóját, Kocsis Árpádot faggattuk a háttérmunkáról.

 

Nagyvonalakban vázolva, milyen lépései vannak, mondjuk egy budapesti félmaraton megszervezésének az évre elosztva?
K. Á.: Értékeljük az előző évet az esemény után egy hónapon belül. Májusban beadjuk a következő évi engedélykérelmet, tehát idén májusban beadtuk. Meg is kaptuk júliusban az engedélyt a következő évre, lemegy szeptemberben az esemény, ezt értékeljük valamikor október végén utolsó szögig, akkor eldöntjük, hogy milyen változások vannak, ha van bármi változás. Novemberben eldöntjük, hogy milyen változások szükségesek, bővítjük-e a programot. December környékén eldöntjük a marketing stratégiát, főleg a hazait. A külföldi promóció az már korábban megvan, a külföldi kampány már elindul az esemény napján. Valamikor november vége, december elején elindul a nevezés, és utána pedig zajlanak a különböző marketinglépések, és valamikor olyan február környékén, bő fél évvel korábban kezdjük el a konkrét engedélyeztetést, amikor utcára lebontva a kerületektől is megkapjuk a különböző engedélyeket, területfoglalásokat. Elindul közben egy logisztikai tervezés és valamikor június tájékán a közreműködők szervezése, tehát a személyzet összeállítása, melyik funkcióba hány ember kell. Valamikor előtte másfél hónappal véglegesedik az útvonal összes kérdése, hiszen Budapesten rengeteg építkezés van, útfelújítás van, amelyet a hatóságok se ismernek pontosan egy évvel korábban. Ekkor véglegesítjük ezt a részt, és akkor gyakorlatilag az utolsó két hónap arról szól, hogy a legapróbb részletig a megvalósítási tervben mindent pontosítunk, az emberekkel megbeszéljük, hogy mi a feladatuk pontosan, elkészülnek a feladattervek. Az utolsó hét pedig az építés, és maga az esemény az utolsó néhány napban. És persze a fizikai utómunkálatok is eltartanak kb. 1 hétig.

  

ccrajt.jpg Forrás: Futanet.hu

 

A területfoglalás többnyire formaság, vagy tárgyalni is kell gyakran az illetékesekkel?
K. Á.: Ez abszolút nem formaság. Van erre egy menet, ha valaki eseményt tervez Budapesten, akkor milyen lépéseket kell megtenni, és ez egyáltalán nem formaság. Még a tradicionális eseményeknél se, hiszen a területek változnak, átalakulnak. Mondok egy példát: a Margitsziget státusza, hogy ott milyen szintű események mehetnek be a fűre, vagy nem a fűre, hogy igénybe vehetünk-e nagyobb területeket, tehát ez abszolút nem formaság. Értelemszerűen van egy bizonyos előnye a nagyobb és hagyományos eseményeknek, de folyamatosan és minden évben végig kell csinálni a lépéseket. Egy félmaratonos példa: pár éve jöttünk el a Széchenyi fürdő elől, mert egyik évről a másikra kitalálták, hogy a Széchenyi fürdő előtt csodálatos díszparkot csinálnak virágokkal. Addig nekünk az egy hatalmas eseményterület volt, díjkiosztással, háttérben a színpad háta mögött a Széchenyi fürdő épülete, egy csodaszép hely. Kiderült, hogy nem csak nem mehetünk rá a területre, hanem azt nekünk kőkeményen védeni kell, hogy az emberek még véletlenül se tapossák össze. És akkor meg kellett egyezni a Városliget felelős gazdájával, hogy ezt az elvesztett kb. 2000 négyzetméteres rendezvényteret mi hol tudjuk máshol visszakapni. És ez nem volt könnyű, mert itt fák vannak, ott bokrok vannak, itt tűzcsap van, itt most gyepfelújítás van, amott meg állandó engedélye van egy árusnak, stb. Ez egy nagyon komoly feladat. Ezt nagyon gondosan elő kell készíteni, mert nem lehet az utolsó héten mondani, hogy mégis itt lesz a színpad, vagy ide szeretnénk tenni egy sátrat. Egy évvel korábban meg kell adni a részleteket, és az kb. 90-95%-os pontossággal megvan, hogy hova tervezzük a színpadot, hova tennénk a sátrakat. Többezer négyzetméter sátorfelületre van igényünk, ezeket nem lehet csak úgy tologatni…

 

Lehet, hogy szakmai titok, de mondanál részleteket arról, hogy konkrétan milyen pénzügyi tételek merülhetnek föl?
K. Á.: Ez nem szakmai titok, ez az esemény költségvetése. Minden, ami az eseményen látható vagy éppen a résztvevőknek nem is látható, az minden pénzbe kerül. Már az engedélyek egy része is pénzbe kerül.

 

Persze, világos, de konkrétan mondjuk mennyi a területfoglalás?
K. Á.: Erre megvan a fővárosnak a hivatalos és rendeletileg szabályozott árfolyama. Nem emelek ki egy-egy tételt a sok közül. Egy a lényeg, minden pénzbe kerül:

a területekért fizetni kell, az úthasználatért fizetni kell, sőt van ahol a hangengedélyért is.

A Wizz Air Félmaratonnál több, mint 100 oldal az a terv, ahol minden egyes utcasarok le van rajzolva, hogy ott milyen biztosítás van: rendőr áll, biztonsági őr áll, versenybíró áll, szalaggal, kordonnal, vagy éppen bójákkal választjuk el a futókat és az autósokat, tereljük a futókat. Tehát minden, ami létezik az eseményen, az pénzbe kerül. És mindennek megvan a mai ára.

 

Ez a legelején is így volt, amikor még kicsik voltak a versenyek?
K. Á.: Nincs különbség kicsi és nagy között. A fővárosban van egy egységes szabályozás, amely két kategóriába sorolja a futóeseményeket. Van ugye a hat A kategóriás. Ami azért A kategóriás, mert egyrészt régóta megrendezésre kerül, minimum 3000 indulója van az elmúlt három évben, ill. érint fő közlekedési utat, érint hidat, érint BKV-útvonalat. És vannak a B kategóriások, amelyek ezeken a területeken kívül kerülnek megrendezésre. Ezekből, azt hiszem, 20 vagy 25 van engedélyezve egy évben. A Fővárosi Közgyűlés fogadta el a pályázati rendszert, amelyben szépen le van írva minden, szinte minden apró dolog, hogy mit kell figyelembe venni egy szervezőnek, és mit csinálhat, és mit nem csinálhat. És teljesen mindegy, hogy a húszezer fős Vivicitta adja be az engedélykérelmét, vagy egy 500 fős hadd ne mondjak most eseményt, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá. Például egy érdekes dolog a kertészeti bejárás. A Fővárosi Kertészeti Vállalattal végigjárjuk a helyszínt, az esemény előtt. Majd megnézzük az állapotot hétfőn reggel,

ha kárt okoztunk  – kitaposnak a futók három bokrot, vagy valami ilyesmi történik –, azt értelemszerűen ki kell fizetni,

azt a cég kiszámlázza, és utána helyre hozza a rendező költségén. Teljesen mindegy, hogy mekkora az esemény, ha egy bokor kidőlt, akkor annak ugyanaz az ára, hogy helyre hozzák.

  

terep.jpg Forrás: Futanet.hu

 

A rendőrségnek is pl. külön kell fizetni?
K. Á.: Természetesen, Magyarországon hosszú-hosszú idő óta a rendőri igénybevétel szabályozva van, és megvan a rendőrségnek az óradíja, emberre, rendőrmotorra, rendőrautóra. Az a fontos, hogy evvel nem szabad spórolni. Tehát nem lehet azt mondani, hogy majd itt áll egy 15 éves diák, és majd kihúz egy szalagot, hanem tudni kell nagyon jól, hogy melyek azok a pontok, azok a közlekedési gócpontok, ahol csak rendőr állhat. Sajnos Magyarországon sokszor még a rendőr utasítását is nehezen fogadják el az autósok, vagy az állampolgárok. Az említett útvonalzárási tervben szerepel, hogy hová szükséges intézkedési jogkörrel felruházott rendőrt állítani. Kerül, amibe kerül…

 

Bárhol vidéken, ahol rendeztek versenyt, ott olcsóbb vagy könnyebb esetleg?
K. Á.: Nem könnyebb, és sokszor nem is olcsóbb. Most nem tudom pontosan megmondani, de azt hiszem, nincsenek országos egyen árak. Értelemszerűen vidéken, egy vidéki rendezvényen kisebb a forgalom, tehát a szakképesítéses rendőrből lehet, hogy nem kell mindenhova tenni, elég egy polgárőr, aki olcsóbb óradíjért dolgozik, esetleg útvonalbíró. A futók, a résztvevők biztonsága a legfontosabb. És ugye Magyarországon elég szabadelvű a közlekedési kultúra, ha egy autós találkozik egy szalaggal, akkor valószínűleg ott lazán keresztül fog menni egy idő után. Nagyon fontos, hogy elsősorban a futóinkat, résztvevőinket védjük minél jobb biztosítási tervvel, és annak a végrehajtásával. Azt szoktam mondani, hogy van egy minimum összeg, ami ha nem áll rendelkezésre egy esemény megszervezéséhez, akkor azt nem szabad megrendezni. Főleg a biztonságon nem lehet, nem szabad spórolni, és ez kiemelten vonatkozik az egészségügyi biztosításra is.

 

Milyen többletköltséggel, vagy presztízsveszteséggel jár, ha át kell helyeznetek az időpontot egy nagyobb verseny esetében? Hogyan tudjátok kezelni a külföldi futókat?
K. Á.: Ilyen ritkán van, ilyenkor valamilyen vis maior helyzet van. Három ilyen esetünk volt, 2006 tévéostrom, 2009 vagy ’10 maratonváltó, hajnali vihar, szó szerint, fakidőlős vihar, és most ugye a választások időpontja, ami közbeszólt. Ez mindig egyedi problémakezelést igényel. Nem tudom, hogy mekkora presztízsveszteséggel jár, sajnos ilyen vis maior esetekben törvényszerű, hogy a benevezett résztvevők néhány százalékának nem felel meg az új időpont. Ez olyan, mint a színház, amikor elhalasztja az előadást, mert lebetegszik a színész délután, és ugye törvényszerű, hogy nem tudnak mindenkit értesíteni, és lehet, hogy valaki fölautózik Nyíregyházáról a színházba, csak éppen nincs előadás. Minden változtatás kellemetlenséget okoz a résztvevők egy részének. Az egész nagyvilágban rendszeres az, hogy események időpontjai változnak, vagy elmaradnak, időjárási, politikai, nagyon ritkán egyéb okok miatt. Nemrégen volt az AIMS kongresszus, ahol külön téma volt az elmaradó versenyekkel vagy áthelyezett időpontokkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása. Legjobb példa ugye erre a tavalyelőtti New York maraton, amikor hétfőn még azt mondták, hogy naná, hogy bármi van a városban, lesz verseny, pénteken délután pedig közölték, hogy nincs verseny. Ezek mindig nagyon nehéz döntések, és nagyon nehéz feladat, hogy hogyan tudja ezt megoldani az adott szervező. Azt gondolom, nincs az ilyen helyzetekre tökéletes recept.

 

Mindig van helyszíni nevezésetek is, azt hogy lehet kalkulálni, hány százalékot kell rátenni az előnevezésekhez képest? Vagy van olyan, hogy elfogy valami?
K. Á.: Elképzelhető, hogy elfogy, azt utólag kell biztosítani, ha mégis elfogadjuk a nevezést. Ma már nagyon kevés a helyszíni nevezés. Igyekszünk a kampánnyal, ill. a nevezési díjjal úgy játszani, politizálni, hogy ne érje meg az embereknek a helyszínen nevezni, hiszen erre nem lehet felkészülni. Ha tíz-húsz ember benevez, az nem probléma, ahol van három éhes száj, ott négy ember is jóllakik. Amikor én ezt elkezdtem, akkor a Vivicittán volt olyan háromezer induló körülbelül, és annak a 75-80%-a a helyszínen nevezett. Hogy lehet erre fölkészülni, hogy mennyien jönnek az utolsó pillanatban? Most már teljesen más az arány, gyakorlatilag 5-10%-on belül van a helyszíni nevezők aránya. És a nyugati mintákat követve egyre többször alkalmazunk létszám limitet, hiszen ha nincs több érmed, mint ötezer, akkor nem tudsz több embernek érmet adni. Az meg teljesen törvényszerű, hogy nem az fut be a mezőny végén, aki az utolsó percben nevezett, és neki nem jut érem, hanem annak, aki mondjuk már sok hónappal korábban leadta a nevezését. A nagyvilágban az a tendencia, bocsánat, majdnem mindenhol az a jellemző, hogy gyakorlatilag nincs már helyszíni nevezés, lezárják, és nincs is helyszíni rajtszámfelvétel az esemény napján. Tehát azt is lezárják, és szombaton este föl kell venni a rajtcsomagot, és a szervezők már nem ezzel foglalkoznak a rajt előtti pillanatokban, hogy ki esik be tizenöt perccel az indulás előtt. Mi még ezt nem csináljuk Budapesten, de gyakorlatilag ezzel a helyszín - sokkal magasabb - árral elérjük azt, hogy tényleg csak az jön, akinek teljesen mindegy, vagy valami nagy oka van, hogy egy maratonra előző szombat délután nevezzen be. Vagy éppen aznap reggel, mert ilyen is van. Fölkel, azt mondja, hopp, futok egy maratont, ez ugye elég nevetségesen hangzik.

Az elmúlt két évben vettük észre, hogy a magyar futók is egyre inkább előre neveznek, korán neveznek, elfogadják azt, hogy nemcsak Berlinben, New Yorkban, Londonban, Párizsban nem lehet utolsó percre hagyni a nevezést. Azt szoktam mondani, hogy

egy eseményre való felkészülésnek nemcsak az a része, hogy legyen jó cipőd, hogy legyél jó kondícióban, hogy legyen rendben a tested energiaszintje, hanem az is, hogy benevezz.

Márpedig ezt nem lehet az utolsó napokra, utolsó hétre hagyni, ennek ellenére idén is a maraton utolsó két hetében még legalább 6-800 futó fog jelentkezni. Ami számomra felfoghatatlan, de hát igen, valószínűleg kell nekik az a biztos tudat, hogy meg tudom csinálni. Pedig sokkal jobban lehet azzal motiválni magad, hogy beneveztem, eltökéltem, és azon a napon meg tudom csinálni. De hát sokfélék vagyunk.

 

Nem tudom alátámasztani számokkal, de az az érzésem, hogy jobban drágultak a nevezések, mint az infláció, vagy mint a fizetések emelkedtek. Kaptok-e olyan visszajelzést, hogy túl drága, és valaki azért nem tud eljönni, mert nem tudja kifizetni?
K. Á.: Természetesen, de ez pont olyan, mint az étteremi számla, vagy az opera, vagy a színházjegy ára, mindig valakinek valami sokba kerül. Tudni kell, hogy Európában Budapesten szervezzük az egyik legolcsóbb, ha nem a legolcsóbb fővárosi maratont és félmaratont. A nevezési díjaink abszolút versenyképesek, még Bukarestben is picit drágább a maraton, mint Budapesten. Nincsenek csodák, miért várja el bárki, hogy ne az európai árakat érvényesítsük? Amikor az üzemanyag többe kerül Budapesten a benzinkútban, mint Ausztriában, amikor a Nike cipő, bocsánat, a futócipő ugyanannyiba kerül, mint Ausztriában, esetleg még többe. Amikor mi is ugyanott vesszük az érmet, a trikót, a rajtszámot, mint a Bécs maraton, akkor mitől lenne itt olcsóbb Budapesten? És mint említettem, ennek ellenére olcsóbb, sok esetben sokkal olcsóbb.

 

cocacola.jpg Forrás: Futanet.hu

 

Persze, de én emlékszem egy olyan korszakra, amikor nem volt igazán tétel, amikor nem kellett sokat gondolkodni a nevezési díj miatt azon, hogy benevezzek-e, most meg már elgondolkodtató, hogyha 5-10-15-20 ezernél kezdődik.
K. Á.: Állj, állj, állj. Ugorjunk vissza az időben gyorsan. Most, ne haragudj, ötnél, tíznél, vagy húsznál kezdődik?

 

Most 10 alatt már nem olyan könnyű nagyobb versenyt találni.
K. Á.: Ez nem igaz. Ilyenkor szoktam visszadobni az újságíróknak vagy jelölteknek a labdát, hogy ugye olyanról beszéljünk, amiről az embernek van információja, konkrét információja van. Tehát a Budapest Nemzetközi Wizz Air Félmaraton 7000 forintról indult. Ha aranykártyás vagy, akkor még 20%-kal kevesebb. A maraton, azt hiszem, 9500 forintról indult. Ez ugye 32 euró. Föl kell menni az internetre bárkinek, és keresni kell európai fővárosokban 32 eurós maratont.

 

Nekem annyi az összehasonlítási alapom, hogy régen sem neveztem tíz hónappal korábban, hanem mondjuk három héttel előbb, de ez akkor nem volt jelentős összeg.
K. Á.: Nem, nem, nem! Egyrészt mikor volt ez a „régen”? Komoly infláció volt és a 2004-es EU csatlakozás után az áraink szinte vezényszóra zárkóztak fel az uniós szintek közelébe, hiszen nyitott gazdaság vagyunk. Én ezt mondom, bárki vitathatja, semmi probléma, Magyarországon a futóversenyek (és kerékpár- és triatlon- és egyéb versenyek), szinte bármivel összehasonlítva Európában az olcsóbbak között vannak. Egy nem BSI-s példa az egységes világpiaci árú 210 eurós budapesti féltávú triatlon és a nagyatádi teljes táv alig 100 eurós díj különbözete. Egyébként aki ilyet kérdez, az remélem, fölhívja a MOL-vezért is, hogy miért 430 meg 440 forint az üzemanyag, ugye? Vagy besétál a Nike-hoz, vagy bármelyik futócipős céghez, hogy miért 38000 forint a futócipő. Annyi vagy akár picit több, mint Bécsben...

 

A mi olvasóink persze, biztos kíváncsiak az üzemanyagra, de mi nem ezt nyújtjuk nekik.
K. Á.: Akkor remélem ott lesz a cikk, hogy miért ennyibe kerül a futócipő. Meg lehet kérdezni az Adidas Magyarországtól, a Mizuno Magyarországtól, az Asics Magyarországtól, a Nike Magyarországtól vagy épp a Sauconytól, hogy miért nem adjátok Magyarországon sokkal olcsóbban a futócipőt? A magyar átlagfizetés fele-harmada az osztráknak, németnek, járna nekünk az olcsóbb ár, nem?

 

Persze, de ez egy másik cikk témája.
K. Á.: OK, de akkor remélem megértetted, hogy a futóversenyek árai Budapesten az európai fővárosokhoz - és ne hasonlítsuk most egy olasz kisváros 200 fős versenyéhez -, a legolcsóbbak között vannak. Az üzemanyag, az nincs a legolcsóbbak között. Az pont annyi, mint a világban mindenhol. A futócipő ugyanannyiba kerül Magyarországon, mint a világban mindenhol, a GPS-óra ugyanannyiba kerül, mint a világban mindenhol, a versenybicikli ugyanannyiba kerül, a fürdőgatya ugyanannyiba kerül. Nem várhatjuk el azt a futó-, és persze a már említett egyéb versenyektől, hogy azok olcsóbbak legyenek. Mitől lennének olcsóbbak? Büszke vagyok, hogy ilyen alacsony nevezési díjak mellett meg tudjuk csinálni ezt a színvonalat.

 

ccmotoros.jpg Forrás: Futanet.hu

 

Még mindig nő a nevezők létszáma egy-egy rendezvényen?
K. Á.: Igen, abszolút nő. Az őszi félmaratonon idén 9250, tavaly 8450 egyéni nevező volt. 2009-ben „csak” 5400, tehát az elmúlt öt évben, ez mondjuk egy 80%-os növekedés. És gyakorlatilag talán egy év volt, amikor nem nőtt. Az elmúlt években beindult a maraton is, itt is 15-20%-os növekedés árható idén. A Telekom-Vivicitta tavaly 16500 fővel futott, idén 21000-rel. És ami nagyon fontos, hogy nem csak a BSI top eseményei növekszenek. Magyarországon irdatlan mennyiségű új futóverseny van, például idén már legalább 70 félmaraton . Tavaly 55-56-ot írtunk össze ezen a távon. A kisebb távokat meg se lehet számolni, kis túlzással. Nincs olyan portál, ahol az összes magyarországi futóverseny fenn van. Ha most hirtelen megnéznéd, hogy a Mozgásvilágon 2009-ben vagy ’10-ben mennyi futóverseny volt listázva, és most mennyi van, hát legalább a duplája. És ez azért van, mert egyre nő a futók száma. És mindenki próbál valahol elindulni. És ugye az, aki elindul mondjuk egy Vivicittán, az egy hét múlva, két hét múlva, három hét múlva a lakása környékén, a városa környékén szintén szívesen futna egy versenyen. A békéscsabai futó boldogan elmegy egy 5-10-15 km-es versenyre, miután futott a Vivicittán. És fordítva is igaz, az, aki pl. a gyulai félmaratont lefutja,( Gyulán is úgy három-négy éve van egy kellemes tavaszi félmaraton,) aki ezt megcsinálja boldogan, azt mondja, hogy „fú, gyerekek, megyek Budapestre, a szeptemberire, mert ott egy ilyen fantasztikus nagy nemzetközi esemény van”. Tehát a futás szekere itt és most, Magyarországon nagyon-nagyon elindult. Teljesen pozitív ezek között a rossz népegészségügyi körülmények között, amikor ilyen kevesen sportolnak-mozognak . Teljesen jó dolog, hogy a futás ugyanazt az ívet járja be nálunk is, mint a nagyvilágban mindenhol. Kelet-Európa minden országa abszolút el van maradva Nyugat-Európától a mozgásban, abban, hogy a népesség hány százaléka mozog rendszeresen. Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Romániában is elindult a futók növekedése, de ebben Magyarország az élen jár. Azért jár élen, mert nekünk 15 év előnyünk volt a szomszédos országokkal szemben, ugyanis már ’76-ban utcai futóverseny volt, már ’84-ben Budapest maraton volt. A mi előnyünk még picit megvan. És szerintem ennek a növekedésnek még abszolút nincs vége, itt öt év múlva nem lehet megszámolni a futókat.

 

Egy utolsó kérdés: van-e esetleg visszajelzés a futók részéről, hogy min szeretnék, ha változtatnátok a szervezésben? Van-e olyan tervetek, hogy valamin változtattok?
K. Á.: Majdnem minden versenyünk után kiküldünk egy kérdőívet. Ezt elég nagy számban, általában a 8-15%-a az indulóknak visszaküldi. 15% az már irdatlan magas arány a visszaküldésben, erre már sok multi cég irigykedne… Ezekben mindig megkérjük a résztvevőket, hogy osztályozzák a különböző szolgáltatásainkat, ill. mondják el azokat a javaslataikat, ami nem tetszett. Nagyon fontos, az a mondásom, hogy „futók, ti vagytok a mi szemünk”. Nem lehetünk ott mind a 42195 méteren, vagy mind a tíz km-en, egy futóverseny minden méterén. Az indulóink látják azt, hogy hol milyen gondok és problémák voltak. A dicséret, az jól esik, de ilyenkor mindig az érdekel, hogy hol kell változtatni. Hol szűk az útvonal, hol nem volt jó esetleg a frissítés, hol volt szűk a kapacitásunk, stb. Három-négy éve nagyon komolyan kijött, hogy rendkívül gyenge volt a Nike félmaratonnak a befutócsomagja, és ezt feltűnően sokan le is írták. Egy ilyen kérdőíven 50-60-80 különböző problémát felvetnek az emberek, csak van, amit ugye egy-egy ember ír le. Feltűnően sok ember írta, arányaiban mondjuk ötven százalék, hogy nagyon gyenge a befutócsomag. És akkor drasztikusan változtattunk, és azt mondtuk, hogy a befutócsomag tartalma nem az, amit a szponzor ad, hanem azt beletesszük, és emellé mindig veszünk bele különböző termékeket. Meg is kérdeztük a futókat, hogy mi az, amit szívesen látnának a befutócsomagban, de igazán új javaslatokat nem kaptunk. Azóta nagyon figyelünk arra, hogy a befutócsomagjaink mindig elérjék azt a szintet, ami a befutó után egy futónak, a távtól függően, szükséges. Akkor emeltük föl például másfél literesre a vizet a befutócsomagban a félmaratonon. A szeptemberin, hiszen általában meleg van,( idén kivételesen nem volt,) és akkor nem elég adni egy szokásos félliteres palackot, hanem adunk másfél litert. Nem is jött gyakorlatilag panasz a befutócsomag tartalmára, az elmúlt két-három évben.

Mi is járjuk a világot, olvassuk a világ futómagazinjait és igyekszünk ezekhez igazodva alakítani az eseményeinket. Jó példa, hogy mikor elindult önállóan a Nike Budapest Félmaraton 1996 szeptemberében, akkor volt egy 21 km-es táv, aztán öt-hat évvel később bevezettünk egy Liget-kört. Azt mondtuk, hogy a családtagok miért ne tudnának elindulni ezen a három-három és fél km-en. Aztán valahol a nagyvilágban fölszedtem az információt, hogy csináljunk egy párost. Azokban az években három-négyezer ember futott, le van zárva az út, belefér, nem okoz problémát. Aztán jött négy éve a trió, mert erre is van igény. És így alakult ki ez az esemény, így lehetett megháromszorozni a létszámot, mondjuk az elmúlt években. Persze adott a kérdés, hogy mikor jön el az a szint, amikor azt mondjuk, hogy nem szabad párost meg triót engedni az egyéni mezőny mellett, mert annyi egyéni futó van. De ugyanez igaz a maratonra, ahol azt mondtuk, hogy legyen harminc km. És jön egy újdonság a következő évben, ami már nem titkos információ, hiszen a dátumok kimentek: jövőre a maraton és a Vivicitta kétnapos lesz. Már olyan sokan vagyunk erre az egy napra ( huszonegynehány ezer ember), hogy átalakítjuk.. Jövőre a chipes távok vasárnap fognak indulni, ezek már önmagukban tizennégy-tizenhatezer futót jelentenek, és szombaton pedig megcsináljuk a kis távot, a gyaloglást, az egyéb programokat, és akkor kevésbé lesz zsúfolt a Margitsziget, kevésbé lesz zsúfolt a Városliget. Most a következő évre, 2015-re a legeslegnagyobb változás, ami minket is nagyon izgat szakmailag, sportszakmailag, a kétnapossá tett Vivicitta és a két napossá tett Budapest Maraton. Hogy megtaláljuk ennek az „új eseménynek” a legjobb programját. Remélem sikerülni fog, sokak megelégedésére.

Olvass többet a témáról: maraton, futóverseny, interjú

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Többminttestőr 2014.10.06.   15:01

    Többminttestőr

    "A Wizz Air Félmaratonnál több, mint 100 oldal az a terv" Ide nem kell vessző! Javítás után kérlek ezt a kommentet töröljétek!

    válasz erre...