Menü

2007.05.14.     Hozzászólás 0

powerhiker.fw.hu

Hőakklimatizáció

Lassacskán már a kezdő, valamint a hobbi futók körében is ismert, az a tény, hogy az időjárási körülményekhez mindig alkalmazkodni KELL! Télen a megfelelő ruházat kiválasztása a legfontosabb, nyárom pedig a futás időpontjának a helyes megválasztása, valamint a meleg miatt fokozottan fellépő folyadékvesztés kompenzációja szükséges!
Ebben a cikkben egy újabb fontos szempontot ismertetünk kedves Olvasóinkkal!

. . . A (hő)akklimatizáció a bőr vérkeringésének javulását foglalja magába, a véredények tágabbra és gyorsabban nyílnak meg, a nyereség legnagyobb része az erősebb izzadásból adódik. Egy átlagos, nem akklimatizálódott ember óránként körülbelül fél litert izzad, ami több, mint két liter lehet, mikor valaki teljesen adaptálódott a meleghez. A bőr változásai a hőleadást közel hússzorosára növelhetik a normál állapothoz képest, ami a munkavégző képességünk rendkívüli javulását teszi lehetővé melegben. Természetesen az ilyen mértékű izzadás a dehidratáció kockázatával jár, és a folyadékveszteség meghaladhatja a bél felszívó képességét, a vízpótlás lehetséges mértékét.

Erős izzadás nem tartható fenn sok órán keresztül, nem csak a folyadék, hanem a sóhiány kialakulásának kockázata miatt sem. Az akklimatizáció azonban olyan változásokkal is jár, amik segítenek fenntartani a sóháztartás egyensúlyát. Az izzadtságmirigyek olyan sejtcsoportokból állnak a bőrben, amik sót és vizet vonnak ki a vérből, ezt a mirigy üreges központjába pumpálják, ahonnét csatorna vezet a bőrfelszínre. Az így képződött folyadék először rendkívül sós, hasonlóan a vérhez, de ahogy áthalad a csatornán a só nagy része visszaszívódik. Mikor az izzadtság megjelenik a bőrfelszínen, a sókoncentráció már sokkal alacsonyabb. Ennek ellenére problémák jelentkeznek, mikor egy nem akklimatizálódott ember erősen izzad. Az izzadtság áramlása a csatornában túl gyors lehet ahhoz, hogy a só hatékonyan visszaszívódjon, így nagy a sóhiány kialakulásának kockázata. Akklimatizáció után a csatornák sejtjei sokkal hatékonyabban vonják ki a sót, és noha az áramlás a normális négyszeresét is meghaladhatja, a só legnagyobb részét a sejtek visszanyerik. A vesék szintén javítják sómegtartó képességüket és így végső soron egy teljesen akklimatizálódott embernek nincs szüksége több sóra melegben, mint egy nem akklimatizálódottnak átlagos hőmérséklet esetén.

Az akklimatizáció meglepően gyors, különösen, ha nem csak ki vagyunk téve a melegnek, hanem edzést is végzünk, a hőmérsékletünket nem csak kívülről, hanem belülről is emeljük. Magas szintű ellenállóképesség érhető el mindössze egy hét vagy tíz nap alatt, ha a testhőmérsékletet naponta több, mint egy fokkal emeljük legalább egy órán keresztül. Ezután már kevés javulás tapasztalható, bár vannak kevéssé értett hosszútávú adaptációk, amik évek alatt alakulnak ki, és segítenek elkerülni a túlizzadást. . .

Eredeti forrás: Mike Stroud, Survival of the Fittest, Understanding Health and Peak Physical Performance

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.