Futva Európa csúcsa körül- UTMB 2009 Hír

Karlowits-Juhász Tamás
2009/09/03
Az „Ultra Trail” egy vadonatúj sportág, a terepfutás legnehezebb fajtája, mely évről évre egyre több sportolót ejt rabul. A recept egyszerű: keress egy megfelelően magas hegységet, jelöld ki rajta a legnehezebb és legnagyobb szintemelkedéssel bíró útvonalat, és már csak a fűszerezés hiányzik, melyben a franciák az élen járnak.
Hirdetés
Több ezres nézősereg, fotósok tucatjai, filmesek helikopterei és ezernyi kolomp zúgása késéri a terepfutás „Tour de France-át”, a The North Face Ultra Trail Tour du Mont Blanc-t , mely – három ország, Franciaország, Olaszország és Svájc érintésével – a világ legszebb útvonalán vezet keresztül. A 2003-ban csupán 600 fős mezőnnyel rajtoló verseny mára a legnépszerűbb és legnívósabb rendezvénnyé nőtte ki magát. Az idén már 2500 kvalifikált versenyző állt rajthoz, hogy futva kerülje meg Európa legmagasabb hegyét, és leküzdje a 167 km hosszú, összesen 9400 méter szintemelkedéssel nehezített távot. A táv teljes szakaszán mindenki 2-3 kilós hátizsákot cipel, benne a kötelező felszerelés: lámpa, mentőfólia, síp, vízhatlan kabát, fásli, étel és 1 liter víz. A Chamonix főteréről este fél hétkor induló mezőny dübörgő zene, zúgó tapsvihar és vakuk villanásai kíséretében, több ezer szurkoló sorfalával szegélyezve vág keresztül a város főutcáján. Az erdei ösvényre érve sem csökken a szurkolók tömege, miközben a tévé helikoptere folyamatosan a fejünk felett köröz. Az első hegy alá érve, a helyenként 20%-os emelkedőn többen gyaloglásra váltanak. A kétszeres győztes Marco Olmo és az idei női favorit, Christin Moel társaságában haladok, a szerpentin fordulóiban fotósok vakui villannak, filmesek rohannak a megfelelő pozíciókhoz, miközben mögöttünk, a felhők fölött a Mont Blanc éppen narancsszínű hegytömege bukkan ki. A tetőn lenyűgöző panoráma fogad, de már ereszkedünk is az 1000 méterrel mélyebben fekvő Saint Gervais-felé. A városban található frissítő ponton próbálom feltölteni magam, majd az éljenző tömeg szorításában kanyargok tovább a település utcáin. Lassan előkerülnek a fejlámpák és percek alatt ránk borul az éjszaka. A következő ponton uralkodó hangulatot már messziről lehet hallani. A versenyzők érkezésekor felzúdul a taps, zengnek a kolompok, és bő egy kilométeren keresztül tart a buzdítás. Az első 2000 méter fölötti hágó aljához érve valóságos lángkígyó rajzolódik ki, közel száz fáklya világítja be a felfelé vezető ösvényt. Szinte tol fel az erő, amit a szurkolók küldtek felém. Itt még a legfáradtabbak is futnak. Amilyen gyorsan szökik fel az adrenalin szint, olyan gyorsan borul rám a sűrű köddel kevert sötétség. A lámpám fénye szinte a talajig sem ér, páran összefogva együtt keresgéljük a fényvisszaverő jelzéseket a semmiben. A botomat lecsatolom a zsákomról, és gyors léptekkel haladok felfelé. Pár száz méterenként erős reflektorokkal próbálják segíteni a tájékozódást. Ha itt elveszek, vége a versenynek. A hágó tetejéhez közeledve végre kibukkanunk a ködből. Felettünk a hihetetlenül fényes csillagos ég, alattunk több száz lámpából álló fénykígyó tekereg fölfelé. A tetőn az ellenőrzőpont sárga oxigénsátra fogad. A chipem leolvasását követően az otthon izguló kismama feleségem és a futótársaim végre meglátják a nevem az interneten folyamatosan frissülő eredménylistán, 50 km környékén az élmezőnyben haladok. Közel 1000 méteres ereszkedést követően újabb, immár 2500 méternél is magasabb hágó következik, melynek tetején erős szél fogad. Hidegrázás közepette, a szervezők segítségével sikerül felvennem a széldzsekim. Szinte azonnal tovább indulok, mert ha sokat időzök itt, teljesen kihűl a testem. Egy újabb ereszkedést követően immár Olaszországban rovom a kilométereket egy újabb 2400 méteres hegy irányába, majd a vízválasztóként számon tartott Courmayer városába  ereszkedem le, ahonnan még 90 kilométer választ el a céltól. Itt ér utol a futótársam, akivel folyamatosan egymást előzgetve haladunk tovább. A várost elhagyva 1500 méter szintet kell megtennem a verseny legmagasabb pontját jelentő Nagy-Ferret hágóig. A felkelő nap első sugarai magasan a város felett fogadnak, de a csúcsokat vastag felhőtömeg borítja. Futást és gyaloglást váltogatva érkezem meg a hágó alján lévő frissítő ponthoz. A hágó felett sűrű köd gomolyog, ahogy haladok felfelé, a ködbe újra és újra berepül a felettem köröző filmesek helikoptere, mely szinte karnyújtásnyiról filmezi a felfelé küzdő versenyzőket. A hágón átjutva már Svájcban érem el a 100. kilométert. Hangulatos falvak között ereszkedem tovább, hogy egy újabb emelkedő leküzdését követően a hegyi tó partján elterülő Champex-Lac-ba érjek. A 122. kilométert hagyom magam mögött, amikor a futótársam közli velem, hogy a 37-38. hely között mozgunk. A frissítő gazdag kínálatát végigkóstolva vágok neki az utolsó három hegynek.  A felfelé mászások egyre kimerítőbbé válnak, miközben az ereszkedéseknél a lábam tartóizmai kezdik felmondani a szolgálatot. Az utolsó hegy alatt lévő frissítőhöz már a végkimerülés közepette érkezem. Egy szlovák futótársam és a váratlanul felbukkanó magyar kísérőm bíztatására – néhány hegyikecske kíséretében – vágok neki a verseny legkeményebb szakaszának. 15 kilométer van hátra az újra beköszöntő éjszaka sötétjében, és ezalatt közel 800 méternyi szintet kell még leküzdenem 4 km alatt, majd úttalan sziklás terepen, és véget nem érő szerpentineken leereszkedni több mint 1000 métert a célig, Chamonix városáig. A város előtt a semmiből kibukkan egy olasz versenyző, akivel kemény hajrát nyomunk az utolsó kilométereken. A célkapu előtt pár száz méterrel győzelemre viszem a viadalt, és a botokat a magyar zászlóra lecserélve hatalmas éljenzés és buzdítás közepette könnyes szemekkel, harmincnyolcadikként esem át a célkapun. Második magyarként a célban a szervezők bemutatnak a nézőközönségnek, majd a hatalmas tapsot követően, a felém nyújtott telefonban a feleségem hangja fogad: „Én olyan büszke vagyok rád!”

Eredmények UTMB (Ultra Trail Tour du Mont Blanc) távja 167 km, 9400 m szintemelkedéssel Helyezés    Név    Nemzetiség    Célidő 1.    Kilian Jornet    ESP    21:33:18 2.    Sebastien Chaigneau    FRA    22:36:45 3.    Tsuyoshi Kaburaki    JPN    22:48:36 7.    Németh Csaba    HUN    23:45:56 38.    Karlowits-Juhász Tamás    HUN    28:00:14 292.    Fridrich László    HUN    36:01:38 619.    Kiss Attila    HUN    40:15:41 1112.    Szilágyi Anita    HUN    44:23:48 1167.    Gyurján Tamás    HUN    44:42:45 Eredmények TDS (Sur les Traces des Ducs de Savoie) távja 105km, 6700 m szintemelkedéssel Helyezés    Név    Nemzetiség    Célidő 1.    Patrick Bohard    FRA    14:01:48 2.    Thomas Saint Girons    FRA    14:04:40 3.    Alun Powell    USA    14:40:23 25.    Pész Attila    HUN    17:17:39 194.    Farkas Zoltán    HUN    22:54:08 285.    Kovács Imre    HUN    25:06:50 411.    Kuris Oszkár    HUN    28:14:56 Eredmények CCC (Courmayeur-Champex-Chamonix) távja 98 km, 5600 m szintemelkedéssel Helyezés    Név    Nemzetiség    Célidő 1.    Jean-Yves Rey    SUI    11:40:47 2.    Nikolaos Kalofyris    GRE    12:15:35 3.    Ludovic Pommeret    FRA    12:34:20 28    Papp Gergely    HUN    15:15:34 49    Szemerédi András    HUN    16:01:02 299    Farkas László    HUN    20:00:07 348    Páll Attila    HUN    20:29:22 348    Csányi László    HUN    20:29:22 398    Szász Norbert    HUN    20:56:23 469    Józsa Miklós    HUN    21:29:40 511    Zenyik Róbert    HUN    21:45:22 546    Hegedűs János    HUN    21:55:55 701    Ugyan Anita    HUN    22:55:58 1085    Kimmel Péter    HUN    25:13:56 1144    Horváth Hubert    HUN    25:26:18 1144    Kosztra Balázs    HUN    25:26:18
Hirdetés