Menü

2008.03.12.     Hozzászólás 0

www.compass-sport.hu

Fuss árkon, bokron át!

Egy napsütéses délután erdei sétánk közben a Bükkben arra lettünk figyelmesek, hogy utunk során egyre többször botlunk (vagy ők botlottak belénk?) térképet a kezükben tartó, izzadságtól fénylő arcú különböző korú, furcsa öltözetű gyerekekbe, férfiakba és nőkbe.


Néha meg-megálltak, bőszen tanulmányozták a maguk elé tartott térképet, majd gyorsan körülnéztek és már iszkoltak tova. Feltettük magunkban a kérdést: "Miért és hová rohannak ezek az emberek itt az erdőben?"

Tájfutók voltak. Az idővel versenyt futva (ki-ki inkább gyalogolva) a természet rejtvényeit fejtegetve keresték, kutatták a pályájukon kitűzött ellenőrző pontokat, hogy aztán a célban barátaikkal, versenytársaikkal megvitassák a pálya furfangjait? A megérdemelt, jó hideg sör mellett és egy kellemes napot töltsenek el családias környezetben a természet lágy ölén.

A tájékozódási futás skandináv eredetű, aránylag fiatal sportág. A katonai kiképzés során már az 1870-es években végeztek tájékozódási jellegű tevékenységet, melynek során a katonák ismerkedtek a térkép és tájoló kezelésével. Hamarosan azonban tömegeket hódított meg és Bergenben (Norvégia) 1897.június 25-én meg is rendeztek egy "tájfutó" versenyt, amelyben útvonal választási lehetőségek voltak, de térkép nélkül. Ez az esemény a későbbi tájfutó versenyek ősének tekinthető, nemcsak Norvégiában, hanem az egész világon.

A tájékozódási versenyek mára különböző extrém elemekkel is bővültek, nagyon sok hódolója van a tájékozódási kerékpározásnak, tájékozódási triatlonnak, tájékozódási sífutásnak, lovas tájékozódási versenyeknek … 

 

 

Ripszám Henrik (festőművész és atléta, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül érkezett haza, ahol megismerkedett a tájfutással) 1925-ben szervezte meg a hűvösvölgyi "Balázs kocsmától" a hazai első erőpróbát. Ekkor más sportágak versenyzői (atléták, sífutók, turisták, birkózók, tornászok, sziklamászók, evezősök) mérték össze erejüket.

A versenyzőkedv hatására a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség (IOF) 1961-ben alakult meg, s ebben Magyarország alapítóként vett részt!

A hazai fejlődés eredményeképpen a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség 1970-ben Skerletz Iván kitartásának és munkásságának köszönhetően vált le a Természetbarát Szövetségről, és önállósult. Versenyzőink közül kiemelkedett, Monspart Sarolta, aki az első, sokáig egyetlen nem skandináv világbajnok volt, 1972-ben nyert! 19 év múltán Oláh Katalin is felléphetett a dobogó csúcsára. ő 1991-es győzelmét 1995-ben megduplázta. Férfi-versenyzőink közül a legeredményesebb Domonyik Gábor, aki háromszoros junior világbajnoki címmel büszkélkedhet számos hazai és világversenyen elért dobogós helye mellett. Rajtuk kívül a női váltó többször, férfi - váltónk egyszer állhatott dobogóra.

A sportág nem csak az élvonal számára biztosít rendszeres hétvégi versenyeket (tavasztól késő őszig), hanem minden érdeklődőnek!

 

Egy-egy versenyen együtt indulhat nagyszülő és unokája, kezdő és haladó, fiú és lány. Mindenki olyan pályán versenyezhet, amely megfelel kondicionális és tájékozódási képességeinek, kielégíti kalandvágyát, a felfedezés páratlan élményét nyújtva!
Nem kell hozzá különleges felszerelés! Az érdeklődők hétköznapi sportcipőben és sportruházatban is megpróbálkozhatnak a sportággal.

A haladók könnyű stoplis vagy szöggel kombinált stoplis cipőt viselnek, ezzel ugyanis megelőzhető a csúszkálás a vizes, sziklás, vagy a nagyon meredek hegyoldalakon. Élsportolók számára indokolt a terepfutásra kialakított szöges cipő használata is. A természetvédők kérésére azonban több országban már nem szabad a szöges cipő viselése. A gyártók új cipőt fejlesztettek ki (kombi szöges). A stoplikba beépített keményfém hegyekkel oldják meg, hogy a szögek ne sértsék a fák gyökereit, de ugyanakkor a sima, vizes köveken is kapaszkodjanak a cipők.

A bozótruha vékony műszálas anyagból készült, mert könnyűnek kell lennie. Ez az anyag nem akad bele a bozótba, és nem szedi össze a kapaszkodó indákat vagy a bogáncsot. Vizes erdőben, vagy esőben átázik ugyan, de könnyű marad, mert nem szívja magába a nedvességet, és rendkívül gyorsan, egy verseny alatt akár többször is megszárad.

A tájfutók jellemző segédeszköze a laptájoló. Az érdeklődők számára kitűzött pályák teljesítéséhez azonban ezt még nem szükséges beszerezni, sőt az alapfokú versenyekhez is elegendő lehet egy hétköznapi iránytű. Néhány rutinos, tapasztalt tájfutó pedig szinte csak "megszokásból" viszi magával a tájolót, mivel már olyan rutinnal olvassák a térképet, hogy nincs is szükségük a fix északi irány meghatározásához, sőt mondhatni az ösztönük segítségével tájékozódnak.

A kívülálló számára félelmetesnek tűnő egyéni éjszakai versenyzés a legnagyobb kihívások egyike. A fénycsóvában nehezen felismerhető terepalakzatok a térképolvasást újabb rejtvényekkel toldják meg. Gondoljunk bele, egyedül egy fejlámpával, térképpel és tájolóval kell megkeresni 10-15 ellenőrző bóját a koromsötét erdőben, és arra is gondolni kell, hogy a lámpában esetleg az elem már csak fél órát tart, miután már csak a teljes sötétség marad, és még a célba is el kell jutni.

Izgalmas, a nézők számára is látványos versenyszám a villám tájfutás. Lényege, hogy az időméréses rendszer helyett kieséses formában vetélkednek egymással a versenyzők.

A park tájfutás versenysorozatát nagy sikerrel vezették be 1996-ban, továbbfejlesztett változatát évről évre nyomon követhetjük. A szervezők célja a sportág megismertetésén és népszerűsítésén túl a támogatók körének bővítése. Ezt a médiák kiszolgálásával, a világ legjobb tájfutóinak szerepeltetésével érik el. A kiválasztott világsztárok rövid időre beköltöznek a vadonból a városok parkjaiba és ott nagy nézősereg előtt mutatják be futó és tájékozódó képességüket. Az eseményeket szakavatott riporter közvetíti a célban, az érdeklődők pedig a parkban sétálva is megfigyelhetik a futókat, miközben átkelnek a kisebb tavakon, csatornákon, vagy éppen egy sűrű bokorban keresik az ellenőrző pontot.

Ebben az összetett sportágban a terephez, pályához, térképhez, időjáráshoz, esetenként pedig az ellenfelekhez való eredményes alkalmazkodás lehet a siker kulcsa. Más sportágakhoz viszonyítva is kiemelkedő jelentősége van az összetett döntési képességnek.

 

 

 

• A kirándulást, természetjárást kedvelők számára változatosságot jelenthet az erdők ilyen módon való felfedezése, még ha sétálva teljesítik is a távot.

• Az un. nyílt kezdő kategóriában bárki indulhat, felmérheti tájékozódó képességét és állóképességét.

• Egy amatőr kezdőtől nem szokatlan, hogy a 3-4 km-es távot 1,5-2 óra alatt teljesíti, hisz megtalálni azt a lehető legészrevétlenebbül elrejtett narancs-fehér színű bóját nem könnyű feladat. Hasznát veheti általános iskolában földrajz órán magáévá tett tudományát és általános intelligenciáját a térképekről, térképjelekről és égtájakról.

• Melyik utat válasszam? - vetődik fel sokszor a kérdés. A rövidebb utat jelentő sűrű bozóton keresztül vagy talán a biztos, de hosszabb úton haladjak?

A szövegre kattintva megtekintheted a tájfutáshoz elengedhetetlen eszközöket

Tájfutó versenynaptárat, illetve egyéb érdekes információkat, a szövegre kattintva érhetsz el

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.