Fuss árkon, bokron át! Hír

Néha meg-megálltak, bőszen tanulmányozták a maguk elé tartott térképet, majd gyorsan körülnéztek és már iszkoltak tova. Feltettük magunkban a kérdést: "Miért és hová rohannak ezek az emberek itt az erdőben?"

Tájfutók voltak. Az idővel versenyt futva (ki-ki inkább gyalogolva) a természet rejtvényeit fejtegetve keresték, kutatták a pályájukon kitűzött ellenőrző pontokat, hogy aztán a célban barátaikkal, versenytársaikkal megvitassák a pálya furfangjait? A megérdemelt, jó hideg sör mellett és egy kellemes napot töltsenek el családias környezetben a természet lágy ölén.

A tájékozódási futás skandináv eredetű , aránylag fiatal sportág. A katonai kiképzés során már az 1870-es években végeztek tájékozódási jellegű tevékenységet, melynek során a katonák ismerkedtek a térkép és tájoló kezelésével. Hamarosan azonban tömegeket hódított meg és Bergenben (Norvégia) 1897.június 25-én meg is rendeztek egy "tájfutó" versenyt, amelyben útvonal választási lehetőségek voltak, de térkép nélkül. Ez az esemény a későbbi tájfutó versenyek ősének tekinthető, nemcsak Norvégiában, hanem az egész világon.

A tájékozódási versenyek mára különböző extrém elemekkel is bővültek, nagyon sok hódolója van a tájékozódási kerékpározásnak, tájékozódási triatlonnak, tájékozódási sífutásnak, lovas tájékozódási versenyeknek … 

 



 

Ripszám Henrik (festőművész és atléta, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül érkezett haza, ahol megismerkedett a tájfutással) 1925-ben szervezte meg a hűvösvölgyi "Balázs kocsmától" a hazai első erőpróbát. Ekkor más sportágak versenyzői (atléták, sífutók, turisták, birkózók, tornászok, sziklamászók, evezősök) mérték össze erejüket.

A versenyzőkedv hatására a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség (IOF) 1961-ben alakult meg, s ebben Magyarország alapítóként vett részt!

A hazai fejlődés eredményeképpen a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség 1970-ben Skerletz Iván kitartásának és munkásságának köszönhetően vált le a Természetbarát Szövetségről, és önállósult. Versenyzőink közül kiemelkedett, Monspart Sarolta , aki az első, sokáig egyetlen nem skandináv világbajnok volt, 1972-ben nyert! 19 év múltán Oláh Katalin is felléphetett a dobogó csúcsára. ő 1991-es győzelmét 1995-ben megduplázta. Férfi-versenyzőink közül a legeredményesebb Domonyik Gábor , aki háromszoros junior világbajnoki címmel büszkélkedhet számos hazai és világversenyen elért dobogós helye mellett. Rajtuk kívül a női váltó többször, férfi - váltónk egyszer állhatott dobogóra.

A sportág nem csak az élvonal számára biztosít rendszeres hétvégi versenyeket (tavasztól késő őszig), hanem minden érdeklődőnek!

 

Egy-egy versenyen együtt indulhat nagyszülő és unokája, kezdő és haladó, fiú és lány. Mindenki olyan pályán versenyezhet, amely megfelel kondicionális és tájékozódási képességeinek, kielégíti kalandvágyát, a felfedezés páratlan élményét nyújtva! Nem kell hozzá különleges felszerelés! Az érdeklődők hétköznapi sportcipőben és sportruházatban is megpróbálkozhatnak a sportággal.

A haladók könnyű stoplis vagy szöggel kombinált stoplis cipőt viselnek , ezzel ugyanis megelőzhető a csúszkálás a vizes, sziklás, vagy a nagyon meredek hegyoldalakon. Élsportolók számára indokolt a terepfutásra kialakított szöges cipő használata is. A természetvédők kérésére azonban több országban már nem szabad a szöges cipő viselése. A gyártók új cipőt fejlesztettek ki (kombi szöges). A stoplikba beépített keményfém hegyekkel oldják meg, hogy a szögek ne sértsék a fák gyökereit, de ugyanakkor a sima, vizes köveken is kapaszkodjanak a cipők.

A bozótruha vékony műszálas anyagból készült, mert könnyűnek kell lennie. Ez az anyag nem akad bele a bozótba, és nem szedi össze a kapaszkodó indákat vagy a bogáncsot. Vizes erdőben, vagy esőben átázik ugyan, de könnyű marad, mert nem szívja magába a nedvességet, és rendkívül gyorsan, egy verseny alatt akár többször is megszárad.

A tájfutók jellemző segédeszköze a laptájoló. Az érdeklődők számára kitűzött pályák teljesítéséhez azonban ezt még nem szükséges beszerezni, sőt az alapfokú versenyekhez is elegendő lehet egy hétköznapi iránytű . Néhány rutinos, tapasztalt tájfutó pedig szinte csak "megszokásból" viszi magával a tájolót, mivel már olyan rutinnal olvassák a térképet, hogy nincs is szükségük a fix északi irány meghatározásához, sőt mondhatni az ösztönük segítségével tájékozódnak.

A kívülálló számára félelmetesnek tűnő egyéni éjszakai versenyzés a legnagyobb kihívások egyike. A fénycsóvában nehezen felismerhető terepalakzatok a térképolvasást újabb rejtvényekkel toldják meg. Gondoljunk bele, egyedül egy fejlámpával, térképpel és tájolóval kell megkeresni 10-15 ellenőrző bóját a koromsötét erdőben, és arra is gondolni kell, hogy a lámpában esetleg az elem már csak fél órát tart, miután már csak a teljes sötétség marad, és még a célba is el kell jutni.

Izgalmas, a nézők számára is látványos versenyszám a villám tájfutás . Lényege, hogy az időméréses rendszer helyett kieséses formában vetélkednek egymással a versenyzők.

A park tájfutás versenysorozatát nagy sikerrel vezették be 1996-ban, továbbfejlesztett változatát évről évre nyomon követhetjük. A szervezők célja a sportág megismertetésén és népszerűsítésén túl a támogatók körének bővítése. Ezt a médiák kiszolgálásával, a világ legjobb tájfutóinak szerepeltetésével érik el. A kiválasztott világsztárok rövid időre beköltöznek a vadonból a városok parkjaiba és ott nagy nézősereg előtt mutatják be futó és tájékozódó képességüket. Az eseményeket szakavatott riporter közvetíti a célban, az érdeklődők pedig a parkban sétálva is megfigyelhetik a futókat, miközben átkelnek a kisebb tavakon, csatornákon, vagy éppen egy sűrű bokorban keresik az ellenőrző pontot.

Ebben az összetett sportágban a terephez, pályához, térképhez, időjáráshoz, esetenként pedig az ellenfelekhez való eredményes alkalmazkodás lehet a siker kulcsa. Más sportágakhoz viszonyítva is kiemelkedő jelentősége van az összetett döntési képességnek.

 



 

 

• A kirándulást, természetjárást kedvelők számára változatosságot jelenthet az erdők ilyen módon való felfedezése, még ha sétálva teljesítik is a távot.

• Az un. nyílt kezdő kategóriában bárki indulhat, felmérheti tájékozódó képességét és állóképességét.

• Egy amatőr kezdőtől nem szokatlan, hogy a 3-4 km-es távot 1,5-2 óra alatt teljesíti, hisz megtalálni azt a lehető legészrevétlenebbül elrejtett narancs-fehér színű bóját nem könnyű feladat. Hasznát veheti általános iskolában földrajz órán magáévá tett tudományát és általános intelligenciáját a térképekről, térképjelekről és égtájakról.

• Melyik utat válasszam? - vetődik fel sokszor a kérdés. A rövidebb utat jelentő sűrű bozóton keresztül vagy talán a biztos, de hosszabb úton haladjak?



Tájfutó versenynaptárat, illetve egyéb érdekes információkat, a szövegre kattintva érhetsz el