Menü

2011.09.07.     Hozzászólás 1

Gerlei Tamás

Dobogós helyezés felkészülési versenyen is

Az oldalam szúrt, de ezzel inkább nem törődtem és néztem a tájat, integettem az út szélén félrehúzódó és bíztató turistáknak.

Magyar bronzérem a Raxlaufon
A hegyifutó világkupa-pontverseny éllovas David Schneider győzelme szenzációs pályacsúccsal

Az elmúlt hétvégén az októberi szlovéniai, évzáró világkupa futamra való felkészülés jegyében elindultam a nagyon szép időben rendezett ausztriai Raxlaufon. Két éve a helyi menőkkel csatázva sikerült már itt egy bronzérmet szereznem, most inkább az volt a célom, hogy egy kis pihenőt követően elkezdjek újra formába lendülni.

A verseny során 8,8 km-es táv alatt 1100 méter szintemelkedést megtéve, változatos terepen kellett feljutniuk a futóknak a Rax egyik, 1600 méter magas csúcsára. A pálya első kilométere inkább enyhén lejt és az utolsó ezer is downhill jellegű, nekem igazából ezeket a nem felfelé szakaszokat kellett valahogy átvészelnem.

 

David Schneider nyomában
David Schneider nyomában

 

A korábbi években inkább helyi jelentőségű verseny ez évre igazán nemzetközivé vált. Az osztrák specialisták mellett ezúttal érkeztek futók Olaszországból és Franciaországból is, és a rajtnál mellettem ácsorgó alacsony futót látva ért az igazi döbbenet. A Grossglockneren a hatszoros világbajnok Jonathan Wyattot is legyőző svájci David Schneider (aki mellesleg Ahmet Arslannal holtversenyben jelenleg vezeti a hegyifutó világkupa-pontversenyt) úgy döntött, hogy ráhajt a két versenyt összesítő Rax-Schneeberg Trophy győzelemre, és így barátnőjével elindul a Raxon is. A helvét kiválóság mellett 1-es rajtszámmal tiszteletét tette az előző évi bajnok Alexander Wallner is. Rögtön láttam, hogy a két favorit mögött maximum az abszolút bronzérem és a korosztályos első hely megszerzése lehet a reális célom.

 

A rajtot követően igyekeztem a gyors, aszfaltos szakaszon óvatosan futni, egy kicsit le is szakadtam Davidéktól. A hegy lábához az ötödik helyen értem, ennél rosszabbra számítottam, de úgy látszik a mezőnyben mindenki óvatos, vagy rutinos hegyi futó volt. Az első - még aszfaltos - emelkedőn rögtön meg is előztem két futót és már az időközben ellépő David Schneider, valamint Alex Wallner mögött a harmadik helyen találtam magam. Igyekeztem pörgősen haladni, de valamiért most nem ment olyan könnyedén a futás. Kiérve egy mezőre még láttam az előttem pár száz méterrel haladó osztrákot, akit ezt követően már szem elől tévesztettem.

 

Itt ér fel az ösvény a platóra
Itt ér fel az ösvény a platóra

 

A lombos-fenyves elegyes erdőben igen változatos terepen kapaszkodtunk felfelé, itt már kezdtek mögülem leszakadozni a futók. Egy kitáblázatlan négyes-ötös kereszteződésben hirtelen nem is tudtam merre menjek, a tanácstalankodásommal értékes másodperceket vesztettem.

A helyes útra rátalálva hamarosan konstatáltam, hogy az éllovas duó eléggé elhúzott tőlem, és a negyedik helyen futó is elég messze volt már. Ennek megfelelően elkezdtem figyelni a technikám csiszolására (végtére is nem mindig jut el az ember egy ilyen intenzív emelkedőre) és tartalékolni az utolsó sziklás szakaszra. Az oldalam eléggé szúrt, de ezzel inkább nem törődtem és gyönyörködtem a tájban, integettem az út szélén félrehúzódó és bíztató turistáknak. A hegyoldal magasabb szakaszain a fák fölött már kivillant a szemközti Schneeberg hegyvonulata és arra gondoltam, hogy pár hét múlva oda is felfutok majd.

 

A Rax csúcsa
A Rax csúcsa

 

Egy 20 %-nál meredekebb emelkedőn eltöprengtem, hogy ezt vajon milyen technikával és mekkora lendülettel futhatja David Schneider.

Az erdőből kiérve a fák egyre alacsonyabbak lettek, a terepen pedig mind nagyobb kövek, sziklák jelentek meg. Itt is próbáltam lazán, nagy fordulatszámmal haladni, de a nem nekem kedvező sziklás szakaszon ez nem volt könnyű. Az egyik meredek egyenes végén hirtelen járhatatlan kőtengerben találtam magam, amelyen megpróbáltam átmászni. Ekkor megláttam a pár száz méterrel felettem keresztben, a kőtenger felett átfutó Alexandert és ekkor rájöttem, hogy rossz helyen járok. Közel egy percet vesztve vissza kellett fordulnom és megkeresnem a helyes utat.

Hamarosan már törpefenyvesen vezetett át a pálya, pontosabban a piros turistajelzés és egy sziklafal alatt, egy peronon nagyokat lépve kellett felfelé haladni. Majd jött a legendás sziklakapun való áthaladás, ilyet máshol még nem éltem át a hegyifutó-versenyeken. A lyukat követően, mintha egy más világba érne az ember, gyakorlatilag felértünk a platóra, egy süppedős mezőn áthaladva, döngött a talaj a lábam alatt, olyan krosszos érzésem volt. Itt már nagyon jól haladtam, az utolsó kilométeren – igaz nem volt nagy tétje - elkezdtem gyorsítani, de az befejező lejtős szakaszon már inkább a biztonságra törekedtem.

 

Átkelés a sziklakapun
Átkelés a sziklakapun

 

Az élen David Schneider közel 5 perccel megdöntötte a korábbi pályacsúcsot, mögötte Alexander Wallner ért célba a második helyen, én pedig bronzérmes lettem és közel 8 perces előnnyel megnyertem az M40-es masters kategóriámat.

Mivel a Raxlaufot felkészülési versenynek szántam, úgy gondolom teljes mértékben sikerült végrehajtani, amit elterveztem. A szép napsütéses időben felállhattam a dobogóra a legendás David Scheider mellé, akit kifaggattam néhány – számomra korábban ismeretlen - pálya fontosabb jellemzőiről.

 

Dobogón a legjobbakkal
Dobogón a legjobbakkal

 

Eredmények:

Férfiak:
1. David Schneider      (Svájc)
2. Alexander Wallner  (Ausztria)
3. Gerlei Tamás           (Magyarország)

Nők:
1. Veronika Limberger (Ausztria)
2. Thea Lilliehov          (Ausztria)
3. Eva Weiss                 (Ausztria)

Olvass többet a témáról: Gerlei Tamás, hegyifutás
Ez is érdekelhet: ultrafutás

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.