- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A tökéletes kávé élményre várva elképzeltem magam egy középkori város főterén, ahogyan a kimerítő futás után élvezem a napsütést és a koffein erejét. Valamiért ez ugrott be, amikor meghívást kaptam egy 3 napos futó túrára Firenzétől 60 km-re lévő Casintinesi Nemzeti Parkba.
Toszkána és Emilia Romagna tartományok határán húzódó park a tartomány büszkesége, ami eddig szinte teljesen felfedezetlen volt a turisták számára. A külföldiek hordái általában megelégszenek Firenze, Pisa kulturális emlékeivel illetve az Adria hűstő hullámaival.
A Nemzeti Park az északi Appenninek közepén található, észak-nyugati irányban húzódik az Adriától Genova felé. A jellemzően bükkfa erdőkkel borított táj szerencséjére kevésbé lakott, így a buja növényzet mellett az állatvilág is virul. Olyannyira, hogy a park északi részén található, még a gyalogosok elöl is elzárt részen ma már 5 farkas család is kellemesen eléldegél.
A 00-s jelzésű turistaút ezt a hegyvonulatot követi több száz kilométeren keresztül, ami így rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt a túrázók, futók és kerékpárosok számára.
A Soul Running futómagazin lelkes csapata le is csapott a lehetőségre és a turisztikai hivatal segítségével próbálják a környéket megismertetni a felfedezni vágyó a turisták számára. Az egészet egy „running Hotels” azaz futó hotelek, (aki jobbat tud segítsen) névre keresztelt futók igényeit figyelembe vevő szálláshálózat összehozásával segítik. A futóhotel láncba csatlakozó vendéglátók vállalják, hogy néhány futóspecifikus szolgáltatást nyújtanak az itt megszálló futóknak. Ilyen pl. a késői kijelentkezés, éjszakai ruhamosás lehetősége vagy a felkínált izotóniás italok.
Az álombeli kép hamar szertefoszlott, amikor szakadó esőben, kb. 15 fokban megérkeztünk a mediterrán hangulatú menedékházba. Remegő csontjaimmal besétáltam a „Rifugioba” ahol mesebeli látvány fogadott. Mamma 2 cicájával és 2 kutyájával a kandalló előtt hintázott a hintaszékében miközben a háttérben a fák ropogtak a tűzben. A helyszín számomra jobban illett Erdélybe, de a másik mesebeli csoda, a vacsora hamar visszaröpített Itáliába. Annak ellenére, hogy éjfél körül járt az idő, a helyi raguleves után jött az elengedhetetlen tészta, majd a sült hús. Persze a desszert és a kávé sem maradhatott el. Éjfélkor, érted…
A következő 3 nap folyamán 15 km-es etapokkal fedeztük fel a környéket. Az ösvények izgalmasak és változatosak. Hamar kapunk néhány száz méter szintet a lábunkba, így a táj gyorsan változik. Felváltva haladunk buja, szűk ösvényeken és gazdag panorámát nyújtó gerinceken. A talaj leginkább köves, így a hetes esőzés után sem kellett dagonyáznunk.
Gyönyörű képek egy kattintásra
A gyéren lakott környék előnye, hogy futásaink alkalmával összesen 2 emberrel találkoztunk. Mondjuk az eső és viharos szél nem segített az átlag feltornázásában…Ennek ellenére a túraösvény hálózat kiválóan jelzett és táblázott, eltévedni mestermű. Menedékházak, monostorok vagy kisebb lakott települések 15-20 km-ként találhatók, így az utánpótlás és a szállás jól megtervezhető.
Gyönyörű képek egy kattintásra
A 3 futásunkat most közkinccsé teszem. Az útvonalak illeszkednek annyira egymáshoz, hogy kis logisztikával 3 napos kirándulásnak tökéletesek.
Mamma tiszteletére
Az első túra, mely tisztelettel Mammának neveztem el a ékkövének számító menedékház körül fut. Vegyesen található benne keskeny, kövek ösvény és a végén 3-4 km dózerút. Az út nagy része emelkedik, igazán tempót futni csak a dózerúton lehet, de nem is az olimpiai felkészülés miatt vagyunk itt.
2 tartomány határán
Mamma házától a Passo della Callan keresztül vezet utunk a Dante falujába, Poppiba. Az útvonal kellemesen megkínál minket emelkedővel (840 m szint) majd jó ideig a Passo della Calla után egy nyergen vezet végig. Az út legmagasabb pontja 1502 m is itt található, ahonnan mindkét tartományra remek kilátás nyílik. Már ha nem kaptok olyan ködöt, esőt és szelet a nyakunkba, mint mi. A 3 útvonal közül ez a legfuthatóbb és legváltozatosabb is.
nem is értem miért csak a pokolról írt Dante
Az utunk végén a 2. nap legjobb lejtőjén lehet repeszteni, ami csak annyira köves, hogy izgalmassá tegye a lefele száguldást. A lejtő a Camaldoli kolostornál ér véget, ahonnan kis autókázás vagy további futás után érünk le Poppiba. Mielőtt továbbindulánák még azért kínáljui meg magunkat egy a szerzetesek által készített helyi gyomorerősítővel majd az úton lejjebb található 1-2 étterem egyikében láthatjuk magunkat vendégül kihagyhatatlan helyi fogásokkal.
Dante ebben a falucskában, Poppiban, a közép-korban kiemelt jelentőségű erődben és környékén élt és munkálkodott miután Firenzéből száműzték. A ma is kiváló állapotban lévő erődben így rá épülő kulturális tárlatban lehet részünk. Állítólag az itt található börtön volt a mintája az Isteni Színjátékban szereplő pokol bugyrainak leírására.
A környék a Toszkán lankák között megbúvó várral, az Apenninekkel gyűrűjében annyira lélegzetelállító, hogy nem is értem miért csak a pokolról írt a mester?
Szállásunkat a farmból átalakított Toszkán álomhelyszínt nehezen hagytuk el. "Dante dombját" itt éred el.
Gyönyörű képek egy kattintásra
Bevonulás Bagno di Romagnaba
Utolsó utunk megérdemelt kikapcsolódással kecsegtet. Egyrészt főleg lejtőzés vár ránk, másrészt a célállomás Bagno di Romagna. A lejtő azonban sunyi dolog, egyrészt jól megdolgoztatja a combunkat másrészt végig római-kori köves úton trappolunk ami a bokánkat is igénybe veszi.
A célállomás neve az itt található termálfürdő nyújtotta kényzetetésről árulkodik. Mielőtt bevetnénk magunkat a lazító vízbe, üljünk le a főtéren és rendeljünk néhány gombóc fagyit vagy espressot! Ne feledjétek capuccino csak reggel! :)