Az izomzatról Hír

...Az állatok esetében ez nincs így. Az evolúció megkövetelte, hogy egyes állatok izmaiban a menekülés érdekében csak gyors rostok fejlődjenek ki. Ezt a tudást használják ki a vadászok is, mikor a vadat felverik, az menekülőre fogja a dolgot, de gyors rostjaival csak rövid „futásra” képes, így aztán hamar elfogják. Embereknél viszont -ahogy azt már említettem- minden izom tartalmaz gyors és lassú rostokat. Bár igen nagy szélsőségek is lehetnek. A sprinterek combjában pl. sokkal több gyors izomrost van, mint amennyi a hosszútávfutók combjában található. A hosszútávfutók vádlija viszont általában legalább 70%-ban lassú izomrostokból áll, míg a sprintereknél ez a szám 30% alatt marad. Egy elképesztő kutatás azt is kimutatta, hogy a legjobb maratonisták vádlijában 99% a lassú izom! Az izmok beidegzése: Az izomrostok és a hozzájuk kapcsolódó mozgatóidegek egy ún. motoros egységet alkotnak. Egy motoros ideghez néhánytól több százig terjedő izomrost tartozhat. De ez a szám akár ezer, vagy ritkán még ennél több is lehet. A kísérletek azt is megmutatták, hogy ha az izmok beidegződését megváltoztatják (egyszerűen felcserélik a lassú és a gyors izmokhoz tartozó idegeket), akkor a lassúból gyors, a gyorsból pedig lassú izom válhat. Egyébként a lassú izomrostokhoz több, a gyorsakhoz kevesebb mozgatóideg kapcsolódik. Az izomrostok „természete”: Genetikailag meghatározott, hogy ki milyen izomösszetétellel születik, mely izma milyen arányban tartalmaz lassú illetve gyors izmokat. A körül viszont vita van, hogy miként hat a rendszeres edzés az izomrostok összetételére. Egyébként az edzés hatására három „dolog” történhet az izommal: 1) Hipertrófia: Az izomrost az edzés hatására megvastagodik. Az erőedzésnek tipikusan ilyen izomrostvastagító hatása van. 2) Atrófia: Mozgáshiány okozza. Az izomrost az edzetlenség hatására visszafejlődik, elvékonyodik. Ilyesmi történik például az izommal, ha néhány hétig gipszben van. Ha jól emlékszem, kb. 4-6 hét gipsztől az izom mintegy 40-50%-a leépülhet. 3) Hiperplázia: Az izmok rostszámának növekedése. Na, ez az, ami vitatott. Egyes kutatók azt gondolják, hogy az edzés hatására megnövekedett izom (hipertrófia) egy idő múlva szétválik kisebbekre. Hogy miért van erre szükség? Szerintük azért, mert, a megnövekedett izmot a hajszálerek már nem tudják megfelelően ellátni vérrel és tápanyagokkal, ezért a nagy rostból két kisebb lesz, amit sokkal könnyebb erekkel behálózni, táplálni. Attól függetlenül, hogy a hiperplázia igaz-e avagy sem, annyi bizonyos, hogy a rendszeres edzés hatására az izomban megnövekszik a vérerek száma, ezáltal több tápanyagot lehet az izmokhoz szállítani, illetve fokozottabban lehet anyagcsere melléktermékeit az izmoktól elszállítani. Akárhogy is nézzük, egyértelmű, hogy a születési adottságok és az edzettség összecsengése adja ki az adott futóteljesítményét. Egyébként úgy tűnik, hogy a sprinter képességei sokkal kevésbé fejleszthetőek, mint a maratoni futó képességei. Azaz sprinternek sokkal inkább születni kell… A rosttípusok elemzése: I., = Lassan összehúzódó izomrostok, ezeket régen vörös izomrostoknak nevezték el. (A gyors rostok a fehérek.) Ezek a rostok magas oxidatív kapacitással rendelkeznek, lassan fáradnak el, jól bírják a hosszú aerob terhelést. Ebben a rosttípusban lényegesen több mitokondrium (a sejtek energiaellátását biztosító szervecskék) található, mint a másik kettőben. A lassú rostok a glikogént, a glukózt, a zsírt és a fehérjéket egyaránt használják energiaforrásként. Viszont glikolitikus kapacitása igen alacsony. Az alacsony glikolitikus kapacitás annyit tesz, hogy a rost nem képes gyors összehúzódásra, ergo a gyors mozgások végrehajtására alkalmatlan. Vannak dominánsan lassú rostokból álló izmok, mint pl. a már említett vádli is. II.a, = A gyorsan összehúzódó rostok egyik típusa. Anaerob funkciókat látnak el, igen kicsi az állóképességük. Magas glikolitikus kapacitásuk van. Az IIa edzésekor nő az izmok glikogénraktározó képessége. A néhány perces sportmozgások során vesszük ezt a rendszert leginkább igénybe. A felhasznált glikogén laktáttá bomlik le, magyarul savasodás történik. II.b, =A gyorsan összehúzódó rostok másik típusa. Még kevesebb benne a mitokondrium, mint a másik gyors rosttípusban. Gyors és erőteljes kontrakcióra képes rostokról van szó. Főleg a sprintekhez, hirtelen mozgásokhoz használják. Ennek a rostnak van nagy szerepe a menekülési szituációkban. Ennek a rostnak a legnagyobb az anaerob és a legkisebb az állóképességi kapacitása. Az edzéstípus helyes megválasztásával az izomrostok képesek tanulni, módosulni. Az II.a, (gyorsan összehúzódó, alacsony állóképességű) rostok pl. aerob edzés hatására megtanulhatnak oxigént felhasználni, így részben át tudják vállalni a lassú rostok aerob szerepeit ( Szerintem ez tapasztalható Balázsnál is, aki áttért a középtávról a hosszúra…). Egy néhány éve publikált megdöbbentő kutatás kimutatta, hogy sprintereknél az IIb rostok az edzések utáni pihenő időszakban felszaporodnak a combizomzatban. Ez azt jelenti, hogy néhány hónapos pihenés miatt a nagyon gyors (IIb) rostok száma kb. megduplázódott a sprinterek combjaiban. Tehát, a pihenés olykor előnyösebb a sprintereknél mint az edzés! Így, ha egy edzésciklus végén huzamosabb ideig henyél a sprinter, javul a gyors rostok aránya, és ez a versenyen előnyt jelenthet. Intramuszkuláris koordináció: Fontos tudni, hogy az edzés hatására nem csak az izmok keresztmetszete növekszik, hanem megnő az izomrostok szinkronizációja is. A rostok megtanulnak egyszerre, összhangban összehúzódni, ami növeli a mozgás hatékonyságát. Forrás: