Menü

2006.02.13.     Hozzászólás 0

Az edzésekről - III. rész

Mivel a közelmúltban többször felvetődött, ki milyen eredményeket érhet el ennyi, vagy annyi munkát befektetve, néhány gondolatot Harsányi László: Edzéstudomány I.-II. című könyveiből közreadok itt. Talán kicsit tudományosnak tűnik majd, ezért néhány helyen magyarázkodom.

„Az egyéni teljesítményfejlődés főbb jellemzői"



Az öröklés meghatározza a szervezet motoros lehetőségeit: a teljesítmény alsó és felső határát és a teljesítményfejlődés ütemét is. Ugyanakkor az öröklött tulajdonságok csak megfelelő környezeti hatások (a felkészülés) nyomán kerülnek felszínre.
A mai csúcsteljesítményeket megközelítően 70%-ban genetikai információk, és 30%-ban a környezeti hatások határozzák meg. (WOLANSKY, 1981).”
Bizonyára ez eddig sem volt titok. Mégis sokan azt gondolják, mindenki tarsolyában ott lapul a marsallbot. Ezeket a szavakat most nem magyaráznám, habár mára már kimentek a divatból (tarsoly, marsallbot).
„A közhiedelemtől eltérően az állóképesség alsó és felső határa közel 90%-ban az öröklődéstől függ (APOR 1973, VELKOV 1974, KRISSOURAS 1980). BOUCHARD-LORTTIE (1984) kimutatták, hogy az öröklés által meghatározott kiindulási szint és a teljesítményfejlődés üteme alapján négy típust lehet elkülöníteni. 24 ülő életmódot folytató személy állóképességi fejlődését BOUCHARD-LORTTIE (1984) szerint az alábbiak jellemezték.

A-típus: magas kiinduló szint mellett korán, már az edzések megkezdését követő néhány héten belül nagymértékű fejlődést mutatnak.
B-típus: alacsony kiindulási állóképességi szint mellett ugyancsak néhány heti edzés után, korán igen magas fejlődéssel reagálnak az edzésre, s a teljesítményük magasabb lesz, mint az A-típusba sorolhatóké.
C-típus: gyenge állóképességi szint mellett fokozatosan, de csekély mértékben javulnak, s az ide sorolhatók későbbi állóképességi teljesítménye is gyenge marad.
D-típus: gyenge állóképességi kiinduló szint mellett csak körülbelül a 10 heti edzés után, ekkor azonban nagymértékű teljesítményfejlődést mutatnak, de végső soron csak közepes teljesítményt érhetnek el.”
Mit is jelenet ez a néhány mondat az „amatőr” futók számára?
Véleményem szerint csak annyit, hogy egymással nem nagyon versenyezhetünk, de saját magunkkal annál inkább. Lehet hajtóerő a rivalizálás, de az „amatőr” futásban nincsenek „súlycsoportok”. Szerencsére a teremtő (vagy a véletlenek sorozata) esélyt ad sokunknak. Akinek állóképesség szempontjából nem a legsikeresebb leosztás jutott, lehet, hogy szorgalomból, tűrőképességből van annyi többlete, amivel kompenzálhatja hátrányát.
Sokan kezdenek ma a jövő év eredményeinek megalapozásához. Mindenkinek csak annyit kívánok, hogy amikor jövő november 29-én visszagondol a 2006-os évadra, elégedett legyen.
Ki-ki a sikeresen teljesített ultra-maratoni távjával, vagy az első szigetkörével. Lehet mindkettő ugyanakkora teljesítmény.
Folyt.köv.
Ha nem olvasta az első részt, click IDE!
Ha nem olvasta a második részt, click IDE!
Szerző: Imaro
Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.