Menü

2005.05.24.     Hozzászólás 0

Az edzésekről (II. rész)

Amikor egy évben tavasszal, nyáron, ősszel, és télen is több hosszú távú versenyen szeretnénk jó időt elérni, lehetőségünk van átlagos eredmények elérésére, egy kiemelkedőre kevés eséllyel pályázhatunk. Időeredményeink javulhatnak, de elmaradnak az optimális felkészüléssel elérhető teljesítménytől. A folyamatos magas szintű versenyzés miatt nagy a sérülésveszély.


Amennyiben 24 órás versenyre készülünk, javulhat a maratoni eredményünk, de nagy a valószínűsége, hogy elmarad attól, amit csak maratoni felkészüléssel, optimális esetben elérhetnénk. Fordítva ez hatványozottan igaz.
Természetesen, aki most kezd el futni – közvetlen sportelőzmények nélkül – automatikusan nagyot emel aktivitási szintjén. Egy edzet sportolónak sem ajánlott 20 százaléknál többet emelni éves terhelésén. Ez félreértésekre adhat alkalmat, mert összes terhelésről van szó. Nem lehet leszűkíteni csak a megtett kilométerekre, az emelés mértékét, mindig számolni kell az intenzitás emelkedésével is. A kezdés évében ezért gyakoribbak a sérülések, sajnos sok esetben csak kezdő év van, a folytatás elmarad.
Nagy valószínűséggel nem lehet folyamatosan, minden évben fokozni a terhelést, néhány évenként „pihenő évet” kell beiktatni. Régebben az Olimpiai sportoknál volt lehetőség éves pihenőt tartani a legjobbaknak, ma már ez nem divat. Bizonyára ezért cserélődnek gyorsabban a sportolók, ill. játszik nagyobb szerepet a dopping.
Az alapelvek minden sportolóra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a külső terhelés milyen. Teljesen mindegy, hogy a maratont 3:30-as kilométerekkel futja le valaki, egy másik pedig „csak” 5:30-asssal, a lényeg mindig a belső terhelés. Ez lehet akár egyforma a két sportoló viszonylatában, de lehet a gyengébb idővel futónak egy végkimerüléses futás, míg a jobb időt elérőnek csak egy 80 százalékos teljesítés, a saját szintjéhez képest.
A belső terhelés aktuális mértékének durva ellenőrzésére szolgál a pulzusmérő. A pulzus figyelemmel kísérése segít megelőzni a túledzettséget, előrejelzi a betegségek jövetelét. Hangulatunktól, a körülményektől függően sokféle érzéssel futhatunk le ugyanolyan edzést anélkül, hogy a belső terhelést – kontrol nélkül – valójában meg tudnánk ítélni. Folyamatos edzésnél sok apróbb-nagyobb túlterhelés hatása összeadódhat, észrevétlenül átcsúszhatunk abba a helyzetbe, ahol már minden megtett kilométer nemhogy javítana helyzetünkön, inkább ront. ...és még mindig nincs vége!
Folyt. köv.! Az I. rész >>>
Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.