Menü

2006.02.06.     Hozzászólás 0

Az edzésekről - II. rész

Most néhány mondatot arról, miért nem használunk ki minden eszközt maximálisan, hogy az egyéni képességeink által kimért lehetőségeink felső határát elérjük.

Először is próbáljuk meg elképzelni, mit is jelenthet ez a sokat emlegetett egyéni képesség.
Képesség: … Valamely teljesítményre, tevékenységre való testi-lelki adottság, alkalmasság.



Legjobban egy olyan hegységhez hasonlíthatnám, amelyre egy síkságból kiemelkedő széles rámpa vezet felfelé, és egyre keskenyedő gerincek végén, eltérő magasságban vannak a csúcsai. Minden csúcs megfelel egy távnak, van száz méterre, maratonra, K100-ra, vagy bármely más távra. A felfelé vezető utakat szakadékok határolják. A futó(bolond) bolyong saját hegységében és próbálja elérni, vagy megközelíteni a csúcsokat. Minden csúcsra az edzéselvek által meghatározott úton lehet a legmagasabbra jutni. Minél alacsonyabban járunk, annál több út van előttünk, minél magasabbra jutunk, úgy fogynak az ösvények, egyre kevesebb lesz a választható lehetőség. Amennyiben rossz utat választunk veszélyes meredélyekre tévedhetünk, ahonnan visszacsúszhatunk alacsonyabb régiókba.
Ugyanolyan felkészülés mellett hegycsúcsainkra más-más magasságokig juthatunk. Minél speciálisabb eszközöket használunk egy csúcsunk megmászására, és minél magasabbra jutunk, felkészülésünk annál kevésbé teszi lehetővé, hogy más csúcsainkra is feljussunk ugyanabban az időben.
Egyéni lehetőségeink kereteit az örökletes tulajdonságok határozzák meg. Azt, hogy ezeket a kereteket hogyan tölthetjük ki, számtalan körülmény befolyásolja.
Így szemlélve a dolgokat talán nincs is értelme azt vizsgálgatni, ki milyen távokon tart országos csúcsokat, vagy szerez bajnoki helyezéseket. Nagy a valószínűsége annak, hogy aki egy időben több, egymástól jelentősen eltérő távon tart csúcsot, csak egyre készülve jobb eredményre lehetne képes. Mások feljutása saját hegyeikre nincs befolyással a mi emelkedésünkre.
Térjünk vissza az eredeti kérdésre, miért is nem használjuk ki az összes eszközt fejlődésünk érdekében.
1. Az ismeretek hiánya lehet az egyik ok. Ezek az ismeretek nehezen megszerezhetőek, nagyon szerteágazóak, ráadásul rendszerbe foglalva lehet csak hatásosan alkalmazni őket. Miért is lenne természetes, hogy egy matematika tanár (bocs), vagy bárki más, speciális élettani, fiziológiai és még sok más ismeretet birtokoljon, és hiba nélkül használjon.
2. Minden ismeret birtokában is lehet alacsony hatásfokú edzésterveket készíteni és végrehajtani. Elég néhány apróságot túlhangsúlyozni, vagy figyelmen kívül hagyni. Amikor becsúszik egy-egy nagy intenzitású, kimerítő edzés, vagy verseny, amikor egy pihenő hét helyett belehúzunk egy kicsit, mert jól megy, és ha most jól nyomjuk, még jobban megy majd… Eljátszhatjuk ugyanezt lazítással is…
3. Az edzéshatások lassan, fokozatosan alakulnak ki. Nagyon nehéz megítélni, hogy az egyik módszer hatásosabb-e a másiknál. Az edzés legfontosabb jellemzője, hogy a normális szintnél (lépcsőjárás, rövid sprint a busz után) magasabb legyen a terhelés. Ezt a követelményt szinte minden futóedzés teljesíti, különösen a kezdőknél. Egy évekig tartó folyamatban, az időeredmények fokozatos javulása közben nem is gondol mindenki arra, hogy lehetnének jobbak az eredmények, vagy a sérülések-, betegségek nem a sors csapásai.
Az „EDZÉS” sokak számára nem csak teljesítményfokozást, hanem önmegsemmisítést jelent néhány alkalommal. A végsőkig hajtani, vért, verítéket, küzdelmet elviselni, „mindent megtenni” igen jó dolog. Rabjává válhat sportoló. Az ilyen edzéseken megszerzett mentális előnyök versenyeken is jól jöhetnek, de nem pótolják teljesen az ésszerűtlen edzések hátrányait.
Biztosan ismerős a következő érzés, ami időtlen, és nem csak a sportra vonatkoztatható:
„Merek annyit, amennyit férfi merhet;
Aki többet mer, nem ember.”
(Elnézést a hölgyektől, közöttük is sok ilyen van. A kvíz kedvelők írják be, honnan idéztem.)
4. A tradíciók és a példák nem megfelelőek.
Nagyon sokat számít az edzésről alkotott elképzelésünk. Aki ifjú korában résztávozott, a terhelésről max. pulzus, légszomj, meg ilyesmik jutnak eszébe, sportélménynek ismét hasonlókat keres.
Amikor képességeinknek, vagy az aktuális felkészülésünknek nem megfelelő sportoló edzéseit, edzéstervét, teljesítményeit vesszük mintának, lehet, hogy néhány hét, vagy hónap után jövünk csak rá tévedésünkre.
Eltekintek attól, hogy ismét felsoroljam az edzéshibákat, többször idéztem már itt, legutóbb Repi edzéseinél.
Bizonyára sok lehetőség van még, utoljára hagyom a legfontosabbakat:
5. Mert szeretünk: - edzésre járni
- megfelelni egy csoport ki nem mondott követelményeinek
- közösen elviselni örömöket, bánatokat, megpróbáltatásokat
- imponálni, másoknak, megfelelni magunknak,
- nagy célokat kitűzve megküzdeni értük.
Folyt. köv
Ha nem olvasta sz első részt, click IDE!
Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.