Menü

2005.05.12.     Hozzászólás 0

Az edzésekről (I. rész)

A gyors-lassú futás alkalmazásnak megértéséhez is kicsit távolabbról kell nekiindulnunk. A testgyakorlást akkor nevezhetjük edzésnek, ha valamilyen teljesítménycél elérésére irányul. A teljesítménycélhoz alakíthatóak a terhelések. A terhelések alkalmazkodásra késztetik a szervezetet. Eltérő terhelések más-más alkalmazkodást váltanak ki a szervezetben. Egyféle terheléshez való tartós alkalmazkodást minimum 6 – 8 hét alatt lehet kialakítani. Eltérő típusú terhelések egy időszakon belül gátolják, csökkentik az alkalmazkodás hatékonyságát.


Összefoglalva: amikor hosszú távú (alap) állóképességi edzések közé beékelünk néhány gyorsasági-, vagy erő állóképességi edzést, lerontjuk a hosszú távú állóképességhez való alkalmazkodást. Ezért a terheléseket a felkészülési időszakok céljai szerint tömbösítenünk kell.
Előbb nézzük át az edzéshatások működését:
A külső terhelésnek nevezzük azokat a feltételeket, amelyek az edzéshatást kiváltják.
Ilyenek: táv, időtartam, terep, időjárási körülmények, stb..
Ezek mindösszesen váltják ki a belső terhelést. A belső terhelés – nagyon elnagyolva – különféle vegyi anyagok átalakítását, felhasználását, az energiaraktárak kiürítését jelenti. A szervezet a belső terhelés hatásait kompenzálja, kiegyenlíti. Amikor a szervezet feltölti a „raktárakat”, a kiinduló állapot fölé viszi a raktár szintjét, ezt kompenzációs nyereségnek nevezzük. Legjellemzőbb és jól mérhető adat a szénhidrátraktárak feltöltöttsége.
A következő edzésterhelésnek a kompenzációs nyereség időszakában kell megtörténni. A túltöltés előtti terhelés nem tesz lehetővé hatékony edzést, a normál értékre visszaállt raktárak esetén nincs nyereség. Teljes kimerülés esetén figyelembe kell venni a különböző élettani rendszerek eltérő kompenzációs, és regenerálódási idejét is. A szénhidrátraktárak két nap alatt – megfelelő táplálékbevitel esetén – feltöltődnek, más rendszerek csak négy-öt nap elteltével kerülnek újra terhelhető állapotba.
Ezért nem követheti egymást sok erős terhelésű edzés rövid időn belül, és ezért nem hatékony a túl nagy szüneteket tartalmazó felkészülés.
Emiatt szükséges az edzéseket megtervezni, és jól kezelhető szakaszokra bontani.
Mikrociklusok (ált. egy hét) szintjén, a fentiek szerint ezért kell pihenőnapokat és regeneráló edzéseket beiktatni. Az emelkedő terhelésű mikrociklusok – legtöbbször kettő-három – után hatáskiváltó (rossz kifejezéssel pihenő) időszakot kell beiktatni, ami a kezdő hét terhelésének kétharmada, fele legtöbbször. Egy ilyen mikrociklusokból álló egységet (ált. 3-4 hét) makrocikusnak nevezünk. A makrociklusokból állíthatunk össze időszaki ciklust, ami lehet pl. egy nagy versenyre való felkészülés. Ez állhat alapozó-, formába hozó-, verseny-, és regeneráló (pihenő) időszakból.
Az itt leírtakból következik, hogy egy éven belül nem igazán lehet két-három csúcsformánál többet időzíteni, és tartósan kimagasló időeredményű versenyeket egész évben teljesíteni, kompromisszumok nélkül.
Mik ezek a kompromisszumok? A folytatásból kiderül...

Forrás: powerhiker.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.