Menü

2016.07.18.     Hozzászólás 1

A futás világraszóló története

Avagy téves a maratoni mítosz?


Rikító narancssárga borítóval érkezik Thor Gottas könyve a "Futás világraszóló története". A szerző közel 500 oldalon ecseteli a futás fejlődését, amiben sok helyen meglepő tényekre bukkantam. Arra gondoltam, hogy félamatőr recenzió helyett inkább próbára teszlek titeket.

 

Lássuk mennyire vagytok otthon a futás világában

1. Az ókori Görögországban a kultikus versenyből vesztesként kikerülő korábbi győzteseket azonnal megölték. Igaz

A Kr. előtt 479-ben a perzsák ellen aratott szalamiszi győzelem emlékére rendezett versenyek győztesét a legjobb görögnek kiáltották ki. A verseny Zeusz oltáránál indult, és a résztvevők a futás során útba ejtették a szabadságért folytatott harcban elesett hősök sírját, összekötve ezzel a holtakat, az élőket és a meg nem születetteket is. Ha előfordult, hogy egy korábbi győztes újra elindult, de nem nyert, a görögök attól tartottak, hogy elpártol tőlük a szerencse. Ezért a versenyből vesztesként kikerülő korábbi bajnokokat azonnal megölték. 

 

2. A marathoni futás mítosza szerint, egy Pheidippidész nevű hírnök az athéniak győzelmi hírét Marathónból Athénbe vitte majd holtan rogyott össze. Hamis

Ez aligha volt így. Pheidippidésznek tapasztalt hírnökként a futás volt a mestersége, így a 2 város közti 42 km-es táv rövid útnak számított neki. Kr. e. 430 körül Hérodotosz leírást készített az athéniak és a perzsák Kr. e. 490-ben vívott küzdelméről, amiben megemlíti Pheidippidészt is, aki Athénból Spártába szaladt, hogy segítséget kérjen, majd másnap már vissza is érkezett, tehát összesen majdnem 500 km-t futott.

 

3. A japán Hiei szent hegyén él egy szerzetesrend, az úgynevezett maratonfutó szerzetesek, akik akkor érik el a megtisztulást, és válhatnak buddhává, ha eleget futnak ahhoz, hogy a megtett út körbeérje a földet. Igaz

Ez a rituálé Kr. u. 831-re vezethető vissza. Az is bizonyos, hogy 1310 előtt márt tartottak száz-, hétszáz-, ezernapos zarándoklatokat. A vándor szentről szóló történet 1387-ből maradt ránk, és egy hétszáz napon át tartó futásról számol be, melynek során naponta 40 km-t kellett megtenni, majd 9 napig böjtölni. 1885 óta mindössze 46 ember volt képes megtenni az ezernapos zarándoklatot, de közülük ketten kétszer is.

 

4. A futás iránt érdeklődők körében az általános műveltséghez tartozik, hogy a 4 perces 1 mérföldes álomhatárt Roger Bannister törte át 3:59,4 perces idővel 1954-ben Oxfordban. Valószínűleg hamis

Peter Radford angol professzor szerint biztosan. Az 1700-as években többen, pl. James Parrot, bizonyítottan 4 percen belül futotta az 1 mérföldes távot. A futást időmérők ellenőrizték és még a helyi sajtó is beszámolt róla. Ennek ellenére a szakértők nem tekintik legitimnek ezt az eredményt, mert sem az útvonalat sem az időmérést nem találják szabályosnak.

 

5. A 25 egyéni világrekordot elérő, kilencszeres olimpiai bajnok Paavo Nurmi edzésadagja napi 25 km gyaloglás, és 2-6 km futás volt. Igaz

19 éves kora után állt rá Paavo erre az edzéstervre, ami mai szemmel meglepően kevés futást tartalmaz.

 

6. Az intervallumfutás birodalma. Melyik országra vonatkozhatott ez a megjegyzés az 1950-es években?- Magyarország

Az 1950-es években Iglói Mihály edző tanításainak alapja az intervallumfutás lett, melynek köszönhetően Magyarország  közép-, és hosszútávfutásban nagyhatalommá vált. Iharos Sándor, Rózsavölgyi István ás Tábori László számos nemzetközi rekordot döntöttek meg ebben az időben.

 

A könyv Forrás: Kakuk András Mozgásvilág

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Ispi 2016.08.15.   10:32

    Ispi

    "2. A marathoni futás mítosza szerint, egy Pheidippidész nevű hírnök az athéniak győzelmi hírét Marathónból Athénbe vitte majd holtan rogyott össze. Hamis Ez aligha volt így. Pheidippidésznek tapasztalt hírnökként a futás volt a mestersége, így a 2 város közti 42 km-es táv rövid útnak számított neki. Kr. e. 430 körül Hérodotosz leírást készített az athéniak és a perzsák Kr. e. 490-ben vívott küzdelméről, amiben megemlíti Pheidippidészt is, aki Athénból Spártába szaladt, hogy segítséget kérjen, majd másnap már vissza is érkezett, tehát összesen majdnem 500 km-t futott." Ez így biztosan nem helytálló. Peiddippidész az indulást követő napon érkezett SPÁRTÁBA (tehát NEM másnap érkezett vissza Athénba), majd miután a kérést a spártaiak elutasították, indult vissza. Visszatérve harcolt az Athéniak oldalán Marathónnál, majd a harcot KÖVETŐEN szaladt Athénba a győzelem hírével, ekkor már kimerült volt és a célba érés utáni holtan összerogyás is hihetőbb. Másik: A Marathón-Athén táv kb. 40 km, a "klasszikus" maratoni táv, a 42.195 km az 1908-as londoni olimpián vált hivatalossá.

    válasz erre...