Fogyás - csont nélkül? Hír

Fogyatkozó csontok
A csontokat felépítő és lebontó folyamatok alkotják, ez a kettő azonban csak ritkán van egyensúlyban. 20 éves korunkig például a felépítő folyamatok dominálnak, 20-30 év között a kettő kiegyenlíti egymást, majd már 30 éves kor után elkezdődik a csontállomány lassú fogyatkozása. Ez azonban később felgyorsul, különösen nőknél a menopauza után. Csontritkulásról akkor beszélünk, ha a csontveszteség a még normálisnak számító évi 3-5 százalékot is meghaladja. E minden tizedik embert érintő betegség első jele általában a derék- és hátfájás. A csigolyák összecsúszhatnak, és a hát egyre görbébb lesz. Később, ahogy a csontállomány tovább fogyatkozik, drámaian megnő a veszélyes, akár súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezető csonttörések kockázata is. Ilyen elsősorban a csigolya-, medence- és a combnyaktörés. Csontveszélyeztető szokások Újabban sok vizsgálat irányul a csontritkulás veszélyét fokozó, részben elkerülhető életmódbeli szokásokra. Egyik ilyen például a kólaivás. A bostoni Tufts Egyetem egy kutatócsoportja 2500 személy csontsűrűségét és üdítőital-fogyasztását vizsgálta meg. Az alanyok átlagos életkora 60 év volt. A kutatók egyenes összefüggést találtak a kólaivás mennyisége és a csontveszteség között, de csak nők esetében. A naponta jelentősebb mennyiségű kólát fogyasztó nőknél elsősorban a csípőcsontok voltak porózusak: sűrűségük 3-5 százalékkal volt alacsonyabb, mint a nem, vagy csak ritkán kólázó nőknél. A csípőcsont sűrűségének ilyen mértékű csökkenése már a csonttörés fokozott kockázatát hozza magával. A csípőtáji csonttörés pedig különösen veszélyes, mivel hosszú időre alááshatja a személy mozgásképességét, ronthatja nagy mértékben életminőségét. Ezt tükrözik egy magyar tanulmány adatai: az 50 év feletti, csípőtáji törést elszenvedő nők csaknem 20 százaléka igényel hosszú távú kórházi kezelést rehabilitációs vagy krónikus osztályokon, és további 10 százaléka szorul segítségre a mindennapi rutintevékenységek terén is. További csontveszélyeztető "tevékenység" a dohányzás, sőt a passzív dohányzás is, ahogy ezt a Harvard Egyetem kutatói egy 14 000-es mintán kimutatták. Azoknál a nőknél, akik együtt éltek egy dohányzó személlyel, kétszeresére nőtt a csontritkulás-kockázat és 2,6-szorosára a csonttörés rizikója. Ha pedig a nő két dohányzóval lakott egy fedél alatt, akkor a csontritkulás-veszély megtriplázódott. Csontbarát fogyókúra Azt persze megtehetjük, hogy kerüljük a kólát, illetve hogy a velünk együtt élőket rábírjuk arra: ha már dohányoznak, ne a mi jelenlétünkben gyújtsanak rá. De mit tegyünk, ha minden jel szerint fogynunk kell? A testzsírszázalék normál szinten való tartása a kor előrehaladtával a legtöbb ember számára nehezebbé válik, ám épp ilyenkor fontos igazán. Hiszen a túlsúly, és különösen az elhízás, a legtöbb rettegett betegség rizikóját drámaian megnöveli. Nemcsak az anyagcsere betegségeiről van szó, mint amilyen a cukorbaj, hanem a nálunk vezető halálokot jelentő szív- és érrendszeri megbetegedésekről, amelyek közül a szívinfarktus és az agyi infarktus válhat leginkább végzetessé. A testzsír csökkentése, vagyis a fogyás azonban könnyen vezethet csonttömeg-veszteséghez. Lehet-e tenni valamit ez ellen? E kérdést vizsgálták a Johns Hopkins Egyetem kutatói 104 személynél, akiknek kora 55 és 75 év között volt. Mindnyájukat fél éven át követték nyomon, rögzítve táplálkozási és testedzési szokásaikat. Eredményeik szerint azok, akik edzés segítségével adtak le zsírt, nem veszítettek csonttömegükből, sőt egyes esetekben még növelték is azt. A csonttömeg alakulása az edzés intenzitásával is összefüggött. Azok, akik a legkeményebb edzést végezték, és akik ennek köszönhetően kardiovaszkuláris edzettség, izomerő és izomtömeg terén is a legtöbbet fejlődtek, azoknál a csonttömeg nemhogy nem fogyatkozott, hanem még 1-2 százalékkal nőtt is! A testmozgás nélkül, kizárólag diétával végzett súlycsökkentés azonban a csontok ellensége. Az életkorral amúgy is fogyatkozó csontok e diétázók esetében gyors ritkulásnak indulnak. Így fokozódik a csontritkulás kialakulásának rizikója. Önmagában tehát a diéta nem a legjobb megoldás: ki kell egészíteni viszonylag intenzív, ám biztonságos testedzéssel is.   Jakabffy Zsófia Személyi edző www.zsofiajakabffy.shp.hu