Menü

2014.08.08.     Hozzászólás 1

Extrém bringázás és kajakozás a Peca hegy gyomrában

Túrázás egy olyan barlanghoz, ahol a kőkorszaki ember is menedéket talált, majd 3,5 km vonatozás a Peca hegy belsejébe, hogy 800 m mélyen kajakozhassunk, majd 500 m mélyen bringázhassunk.. sokan álmodnak ilyen kalandokról.


2. Rész

Szlovéniai utazásunk második felére jutottak az olyan igazán különleges gyöngyszemek, amelyek bevonultak legizgalmasabb programjaink történelmébe. Mikor bányászlámpával a fejeden beülsz egy lélekvesztő kisvonatba, amely 3,5 km-en keresztül zötyög veled be egy olyan bányába, amely több, mint 330 éven át működött és ahová a bányászok, több, mint 1000 km hosszúságú, többszintes járatokat fúrtak és ahol egyedül totál eltévednél..maga a történelem és igazi kaland!

Ám mielőtt még ennyire előre szaladnánk a történetben, térjünk vissza még egy pillanatra a Logar völgybe, amely felett egy igen érdekes barlangot találni.


Vassal telített, gyógyító forrásvíz és a Potočka zijalka barlang

A Logar völgy, a Matkov kot és a Robanov kot, három egymással párhuzamos gleccservölgy, amelyeket a Savinja Alpok gerince ölel körbe.
Mindhárom völgyre remek kilátás nyílik a Solčavsko panoráma útról, amely kb. 1200 m magasságban fut és a hegyi farmokat köti össze. A panoráma útról érhetjük el egyébként azt a forrást is, amely itt ered és vasban, valamint szén-dioxidban igen gazdag. Jelenlétére nem nehéz rátalálni, hiszen a vas vörösre színezte a környező köveket és a talajt is. A helyiek úgy tartják, a forrás vizének gyógyító ereje van. Bár egészségileg rendben vagyunk, mi is szerettünk volna megbizonyosodni a víz jótékony hatásáról, ezért rögvest meg is kóstoltuk. Elsőre kicsit furcsa, igen erősen érződik a vas és valóban enyhén pezseg is, de ha már többet iszik belőle az ember, egészen meg lehet szokni.

Kilátás a barlang bejáratától. Forrás: www.mozgasvilag.huGalériáért katt a képre!


A forrást magunk mögött hagyva tovább autóztunk a panoráma úton egészen a Cerkev Sv. Duh kápolnáig, ahonnan a Potočka zijalka barlang túránkra indultunk. Helyi vezetőnk, Mojca mutatta az utat, de megtalálni sem lett volna nehéz, mivel minden ösvény szépen ki van jelölve. Amúgy pont ez a legérdekesebb az egészben, hogy Szlovénia ezen eldugottabb szegletében is minden készen áll a turisták fogadására, mégsem tolonganak itt az emberek.

Aki úgymond a magányosabb túrázás híve, az itt garantáltan kevés turistával fog találkozni. Tulajdonképpen ez a hely egyik értékét is adja, hiszen úgy vehetjük birtokba a természetet, hogy nem kell másik több száz túrázóval osztoznunk rajta. A túra alatt nem is találkoztunk senkivel, de nem is hiányzott a társaság, maradéktalanul élveztük a nyugalmat, az erdő hangjait és festői hegyek látványát. A folyamatosan emelkedő út először könnyű erdészeti úton, majd erdei ösvényen, legvégül pedig kitett sziklapárkányon vezetett a barlanghoz. A barlang látványa és környezete minden megerőltető lépést megért, nem véletlenül volt korábban a kőkorszaki ember és medvék menedéke több, mint 20 ezer évvel ezelőtt.

A sziklapárkányról remekül szemmel lehet tartani a vidéket, nem mellesleg gyönyörű a hegyek és a gleccservölgyek látványa. Kicsit odébb kezdődik a barlang bejárata, amelyet egy nagyobb szikla torlaszol el. A sziklát megkerülve tárult fel előttünk a belső tér. Mojca szerint a barlangot fenyegeti a beomlás veszélye, amely valószínűségét alátámasztja, hogy belül kisebb-nagyobb kődarabok hevertek a földön, amik korábban a mennyezetről szakadhattak le. Jelenleg biztonsággal látogatható a barlang, de azért biztos ami biztos alapon, túl sokáig nem időztünk odabent.

Látogatásunknak a közelgő vihar vetett véget, a barlang szája felől nem túl bizalomgerjesztő morajlásokat lehetett hallani, ezért gyorsan elindultunk visszafelé. Az összességében 2 órás barlangmászó túra végén, már közel a kiindulóponthoz visszatekintettünk a hegyre, amelynek oldalában már a barlang bejáratát sem lehetett látni az esőtől. Nemsokkal később a felhőszakadás minket is elkapott, amely elől a Rinka Centerbe menekültünk, ahol a Solčavsko régióban élők életéről, munkájáról és a természeti látnivalókról lehet találni ismeretterjesztő kiállítást, valamint az egyik különteremben filmet is vetítenek az érdeklődőknek. A múzeumlátogatást egy ízletes ebéd követte, ahol a helyi sajátosságot, mini hússal töltött tésztatáskákat szolgáltak fel.

Solčavsko régiót és szívélyes vendéglátóinkat a visszatérés reményével hagytuk hátra, a délután folyamán továbbutaztunk Varpoljébe, a Menina kempingbe.


Bringázás gyerekekkel a Savinja folyónál

A Menina kempinget azért szeretik a vendégei, mert itt szinte minden sportot ki lehet próbálni, a kemping területén van játszótér, kalandpark, kerékpárbérlés, lehet raftingra jelentkezni, vagy egyszerűen csak benevezni az esti szaunázásra. A szülők nyugodtan pihenhetnek, mivel a gyerekek hivatásos animátorok felügyelete alatt sportolhatnak akár egész nap. Mi ezúttal egy gyerekeknek szóló kerékpártúrához csatlakoztunk, amely kb. 20 km-es távon a közeli vidéket járja be és nem túl megerőltető. Az útvonal kicsi szinttel, nagyrészt alsórendű aszfaltutakon haladt, érintve erdős szakaszt, kisebb falvakat, lovardát és a Savinja folyó sóderes patakmedrét. A kicsivel több, mint 1 órás túrán a gyerekek azért elfáradtak, bár visszatérve a kempingbe már keresték az újabb programokat.

Bringatúra a Menina vidéken. Forrás: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!

Golte és az Alpinetum

Ha valaki Varpolje széles völgyének felfedezése mellett hegyvidékre is vágyik, a közelben található Mozirje falu felett a Golte hegy, ahol egyébként Európa legmagasabb alpesi növényekkel ültetett kertje, az Alpinetum is található. A hosszan kanyargó hegyi út végén a Golte szállodát találjuk, amelynek környékén nyáron számos túraútvonalon tudjuk megközelíteni a csúcsot. A déli fekvésű hegyi út végig napos és remek kilátás nyílik az alant elterülő völgyre és kisebb dombokra.

Goltén tett kirándulásunk után utolsó állomásunkat, a Karavankák közelében elnyúló, dimbes-dombos Koroška vidékét vettük célba. Az ide vezető autóútról röviden mindenképp meg kell emlékeznünk, ugyanis a hegyi utak igen szövevényes hálója fogadja itt az egyszeri látogatót, eltévedés nélkül megúszni talán nem is lehet, ám a táj errefelé csodálatosan szép, szűk völgyek, közben pici takaros farmok és szántóföldek váltják egymást. Ha nem lenne idegborzoló a sok hajtű kanyar és keskeny út, tiszta relaxálás lenne Koroškára vezetni.



Koroška, a single trailek vidéke

Lényeg a lényeg, késő délután megérkeztünk végre szálláshelyünkre, az  EcoHotel Farm Koroš-ra. A fogadtatás nagyon barátságos volt, sőt annál is inkább, mivel a ház tele volt nemcsak szálló-, hanem alkalmi bringás vendégekkel is, akik egy nagy család benyomását keltve, a ház előtti füves részen heverésztek. Mint megtudtuk, Ausztriából is gyakran járnak át ide a terep és a társaság miatt is montisok, downhillesek, akik igazi legendaként emlegetik Dixit, aki Szlovéniában elsőként alapította meg kerékpárosbarát szálláshelyét, illetve kerékpártúrái révén is igen nagy népszerűségnek örvend. Nála jobban ma talán csak fia, Anej ismeri jobban Koroška erdőit és ösvényeit.

Sok reményt fűztünk tehát az egész napos single trail-es tekeréshez, ezért másnap reggel vidáman ébredtünk.. ellenben az időjárás nem volt ilyen vidám.. Az ablakon kinézve az előző nap tapasztalt nyárias időnek nyomát sem találtuk, sűrű esőfüggöny borította a tájat. Lelombozva mentünk Anejhez, aki viszont egyáltalán nem bánta a rossz időt, felpakolta a pick upra a bicókat és elindultunk felfedezni a Mežica hajdan volt ólom és cink bányájának járatait és tárnáit.


Kajakozás 800 m mélyen a Mežica bányában, a Peca hegy belsejében

A Mežica bánya a Peca hegy belsejében működött több, mint 330 éven keresztül, ma viszont már "csak" turisztikai látványosság. Jó azzal jóban lenni, aki a járatokban kiismeri magát, hiszen több, mint 1000 km-nyi fúrt járatról és 5-6 emeletnyi szintről van szó. Anej évről évre egyre több időt töltött a bányában, így mára már nemcsak 500 m mélyen, hanem a 800 m mélyen lévő, vízzel borított járatok útvesztőiben is tévedhetetlen. A hegy belsejébe az első látásra - sőt másodikra is - rozoga kisvonat liliputi vagonjaiban lehet bejutni kb. 30 perc alatt a 3,5 km hosszú úton.

Kajakozás 800 m mélyen. Forrás: www.koroska.si
Galériáért katt a képre!

Érkezés után kihajtogattuk magunkat a vagonokból és még további sötét alagutakban, meredek lépcsőkön haladtunk a vízzel teli járatok felé. A legalsó szinten felöltöttük neoprén ruháinkat, majd végre elértünk a vízig, amely meglepő módon langyos volt. A bányászlámpák fényében kristálytisztán csillogó víz, hihetetlen, de fél méteres mélységtől, időközben tovább mélyítve, egészen akár 5-6 méteres mélységben is feltöltötte a járatokat, amelyeket anno a bányászok vájtak a sziklába és szivattyúzták a vizet az ércek reményében. Amint a kajakokba ültünk elindult a páratlan járatok felfedezése, sőt még egy mini zúgó is tarkította az amúgy is izgalmas kajakozást, ahonnan kb. 1 métert lehet huppanni egy másik járatba. Egy fontos szabály van, a kajakból sehol sem szabad kiszállni, kivéve ott, ahol a vezető külön erre engedélyt ad. A barlangos kajakozás immár minden érdeklődő számára nyitott, aki bírja a sötétet és az igen, igen mély és eldugott helyeket.

 

Bringázás 500 m mélyen ugyanitt..

A kajakozás vérpezsdítő programja után tovább pezsegtünk a kicsit fentebbi szinteken való bringázás gondolatától, a neoprén ruhákat gyorsan bringás ruhára váltottuk és bele is csaptunk a kb. 1-1,5 órás barlangi kerékpártúrába. A túra egyébként nemcsak a helyszíne miatt különleges, hanem azért is, mert tulajdonképpen egy tárlatvezetésen is részt veszünk: bemutatásra kerül a bánya működése, használati eszközei és segít megérteni, milyen is lehetett a 300 évet átívelő bányász lét. Az út odabent jórészt vízszintesen halad, a jó minőségű bányász- vagy fejlámpák megfelelő fényviszonyokat nyújtanak a sötétben.

És a várva várt bringázás fejlámpával! Forrás: www.mozgasvilag.huGalériáért katt a képre!

Mivel akár a kajak-, akár a kerékpártúrán csak helyi vezetővel lehet résztvenni, az eltévedés szerencsére teljesen kizárt. Mivel semmilyen veszély nem leselkedik út közben, ezért ha már túl vagy néhány Underworld kupán, akkor nincs mitől tartanod itt sem. A kerékpártúra végén a hegy másik oldalán, egy erdős részen bukkantunk ki, innen akár vissza is lehet kerekezni a házhoz (ami néhány órát azért igénybe vesz), de akár egy transzferrel is meg lehet oldani.

Szállásunkra visszaérve elégedetten pihentünk le, ez egy szuper nap volt és ha szerencsénk van, akkor talán a hazaút napjára eláll az eső és rámerészkedhetünk Koroška single trailjeire. Mint kiderült, Anej nem csak túravezető, hanem oktató is egyben, sőt a single trail-ek állapotáért is ő felel, valamint segítőivel folyamatosan épít ki újabb és újabb ösvényeket. Aki kezdő, bátran folyamodhat hozzá technikai tanácsért, amire igazából nem is kell kérni őt, hiszen már ránézésre is tudja hol a hiba, türelmesen javít, korrigál és magyaráz. Anejben ötvöződik az a szerencsés jellemvonás, hogy a tudását át is tudja adni és mindezt úgy, hogy közben senki nem érzi magát tehetségtelen analfabétának.

Dixi és Anej rengeteget fáradoznak a szlovén mountainbike sportért, energiát és időt nem kímélve építgetik a közösséget, amelyet akár verseny (pl. Black Hole Bike Fest) keretében kovácsolnak szép lassan egybe.

Ám minden ténykedésüket mélységesen áthatja a természet szeretete, tisztelete és a vele való összhang. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy ez nem csak rájuk igaz, hanem az egész szlovén nemzetre, akik generációról generációra adják tovább ezt az értéket.

Az utazás lehetőségét ezúton is köszönjük a Slovenian Tourist Board-nak!

 

Olvass többet a témáról: evezés, kerékpártúra, barlangászás

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • sasa 2014.08.26.   08:52

    sasa

    FANTASZTIKUS ELMENY LEHET , OLYAN , MINT EGY VASARNAPI EBED SOR...

    válasz erre...