Menü

2005.11.07.     Hozzászólás 0

Látogatás a múltba...

A Bluebay Diving, a Kék Öböl Búvárbázis gyors hajója Pag-sziget U Vlaska Vela öblében horgonyzott. Csoportunk búvárai sorban, nagy lépéssel jutottak a vízbe. Miután felmerültem, légzöcsöre váltva egy gyors ellenörzés után karomból formált „O” betüvel jeleztem a hajóban lévö vezetönknek, hogy minden rendben, még utánam szólt: „Ahogy az eligazítás alkalmával mondtam, keressétek a sziklákat, onnan érdemes indulni…”


Újabb igenlö karjelzés, egy gyors pillantás a gyülekezö csoportra, majd a 6-8 méteres mélységben lévö fenék felé néztem. Gyorsan megtaláltam a sziklákat, a közvetlen közelében szálltunk vízbe.
Hirtelen fura érzésem lett. „Ilyen már volt, ilyen helyen már merültem: a parthoz közel, enyhe, zöld, dús tengeri növényzet borította lejtön, egy másfél méter magas szikla „oszlop” jelzi az indulás helyét, az irányt. A természet segítsége az eligazodáshoz. S annál a másik merülöhelynél is a múltba indultam, indultunk – jó néhányszor – látogatóban… A felvillanó gondolat, a hasonlóság érzete gyorsan el is repült: ott sötét színü volt a kö, itt világos, ott magányosan, míg itt párban állt. Azért mégis érdekes a hasonlóság… A másik merülésnél, Plavnik-sziget öblénél, „mindössze” kétszáz évet ugrottunk vissza az idöben az ágyukhoz merülvén, most viszont ennek több mint tízszeresére készültünk: búvárcsoportunk egy amfora-mezö felkeresésére indult…
Az enyhén lejtös feneket követve gyorsan eljutottunk 20-22 méter mélységbe, ahonnan egy hatalmas, fehérre festett vasketrec körvonalai bontakoztak ki szemünk elött. Az amfora mezöt egy helyi búvár fedezte fel néhány éve, s a hatóságoknak történö bejelentése után az elmúlt években horvát búvárrégészek felmérték, feldolgozták az értékes antik leletet. Megállapították, hogy a terjedelmes méretü, s döntö többségében ép agyagkorsók Krisztus elött 200 és 100 között készültek, tehát a hajdan volt hajótörés óta eltelt több, mint 2000 esztendeje pihennek a tenger fenekén. Érdekesség, hogy a feltárás során az amforákról az idök folyamán rárakódott üledéket eltávolították, s most azok nem a homokban süllyedve, növényekkel benöve, hanem „megtisztítva”, teljes terjedelmükben láthatók.
Tudtuk, hogy rácsozattal védik az illetéktelenektöl az antik tárolóedényeket, azonban nehéz volt a felszínen elképzelni, hogy a fémszerkezet mennyire fogja zavarni a szabad szemlélödést. Nos, közvetlen közelböl – szinte – egyáltalán nem volt zavaró. A viszonylag ritka rácson benézve elmerenghet a búvár a régmúlt idök fazekasainak idötálló munkáin, a tökéletesnek tünö formákon, a szépívü – többnyire – meglévö füleken. A fenéken az amforák érdekes „összevisszaságban” hevernek, van néhány különálló darab, de a „központban” egymásra tornyosulnak az ép és sérült, mintegy másfél méter magasságú öblös korsók. (Az edények elhelyezkedésére magyarázatul szolgálhatnak a cikkben szereplö ábrák, melyek egy képzeletbeli antik amforákat szállító hajó elsüllyedése utáni pusztulását mutatja be. Az illusztrációhoz forrásként Rádai Ödön: Régészek a víz alatt és a levegöben c. könyvében szereplö rajzok szolgáltak, hasonlóan a különféle amforákat bemutató rajzhoz.)
Ókori fahajó metszete: jól látszik az amforákból álló rakomány és alul a ballaszt. A hajó az elsüllyedés utáni évtizedekben: a ballaszt egyre mélyebbre süllyed az aljzatban.
A hajóroncs sok száz évvel a katasztrófa után: az idö, a víz mozgása, a fabaktériumok szétbontják a hajó faszerkezetét, a ballaszt és a rakomány szétcsúszik, majd az amforákat beborítja az üledék.

A rácsozat körül, felett történö lebegés közben a régi edényeket nézegetve különféle gondolatok ébredhetnek a búvárban. Az amforák, ezek a lefelé keskenyedö, kétfülü, szüknyakú, talpas vagy hegyben végzödö edények voltak az antik görögök, rómaiak tárolásra, szállításra használt legfontosabb eszközei. A korongon készült fazekas termékek tartalmazhattak bort, olajat, de gabonát is. A termelö bedugózta, majd szurokkal, gipsszel lezárta és lepecsételte az edény száját, mely egyúttal „védjegye” is volt az árúnak. Az idök folyamán – mint a korábbi ábrán látszik – az amfora formája változott, de nem alapvetöen. A görögöknél és a rómaiaknál egyaránt az amfora ürmérték is volt: az elözöeknél 39,39 liter, míg az utóbbiaknál 26,26 liternek felelt meg.
Elgondolkodhat nézelödés közben a búvár azon is, hogy a sérülékenynek tünö agyagedények mennyire tartósnak, idötállónak bizonyultak, hiszen kétezer év múlván is akár napi használati tárgy válhatna belölük. Vajon gondolta az ókori iparos, hogy hétköznapinak szánt, tömegével gyártott termékét a késöi utódok a víz alá merülve fogják megcsodálni? Érdekesség és egyúttal az edények tartósságát bizonyítja, hogy más helyeken találtak a búvárrégészek olyan amforát, melyben csíraképes maradt a gabona, söt, az évszázadok során megkocsonyásodott bor íze élvezhetö volt…
Lassan a vége elé közeledett a merülés, befejezödött a látogatás a múltba… Viszonylag hosszú idö állt rendelkezésre a legfeljebb 30 méteres mélységben lévö sajátos víz alatti múzeumban a nézelödésre, a gondolatokra, ennek ellenére gyorsan elszaladt a merülés. Megkezdtük a lassú felemelkedést…
Úgy gondolom, úgy gondoltuk, hogy kiváló ötlet volt az amfora-mezö fölé elhelyezett vasrácsozat, melyet hatalmas betontömbök rögzítenek a fenékhez. Így hosszabb idön keresztül meg lehet óvni az értékes leleteket a véletlen és szándékos rongálástól, a kincsvadászok gyüjtöszenvedélyétöl, viszont a jó szándékú, jóakaratú búvároknak egy igazi víz alatti felfedezésben lehet részük. Az antik víz alatti régészeti leletek ráccsal történö védelmére nem csak kizárólag e helyen került sor: az engedéllyel, felügyelet mellett látogatható Zirje-sziget Koromanconál lévö ókori görög vitorlás amfora rakománya fölé 1998-ban hasonló szerkezetet emeltek a horvát hatóságok.
A hajón egymás szavába vágva osztjuk meg közös, de mégis egyéni élményeinket… Megköszöntük, s ezúton is megköszönjük helyei vezetönknek, Serfel József UEF búvároktatónak, hogy figyelmünkbe ajánlotta ezt az érdekes és – túlzás nélkül állíthatom – egyedülálló merülöhelyet…
Szerző: Kollár K. Attila
Forrás: www.buvarinfo.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.